Utazás

Dubai & Abu Dhabi

Télből a nyárba gyerkőccel

Remélem felkészültetek a rengeteg outfit inspirációs és városnézős fotóra. 🙂

Szóval szerettünk volna lelépni a hideg elől egy kicsit. Ami biztos volt, hogy olyan helyre, ahol 20 foknál melegebb van és vihetjük a kisasszonyt is magunkkal. Mivel még csak egyszer ült repülőn, tavaly a máltai utazásnál, nem akartunk volna egyből egy Budapest-Miami útvonalat megtenni vele, mert nem egy tej megalszik a szájában típusú gyerkőc ő.  Na jó, ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor én nagyon szerettem volna, de apa nem engedett belőle, tudta, hogy durva kínzás lenne az nekünk, meg főleg a többi utasnak. Végül is örülök neki, hogy hagytam magam befolyásolni, mert igaza lett! (Persze, ezt neki sosem fogom bevallani 🙂 ) Dubai-ban voltunk már 2014-ben, de úgy voltunk vele, hogy biztosan nem láttunk mindent abban az 1 hétben, így azokat bepótoljuk most. Nem a tengerparton fekvős család vagyunk, vagyis apa az lenne, de én fél nap után megőrölök a semmittevésben (apa örömére 😀 ), szükségem van az impulzusokra, és erre nagyon alkalmas ez a nyüzsgő város.

Én naív anyuka, azt gondoltam, hogy szuper lesz mindkét utazásnál pont alvásidőben repülni, maximum a kezem zsibbad el, ahogy tartom a fejét. Na igen…hát oda fele aludt mondjuk 2 órát, de borzalmasan nehéz elalvás volt. Előtte 5x felszántottuk a gép utasait a folyosón, Léna örült módon, én pedig sűrű elnézéseket kérve közben 😀 . Majd végre sikerült zsibbadó kézzel tartani a fejét és mozdulatlanul ülni 2 óra 20 percet, hát így még nem vártam ébredést, mint akkor. Visszafele borzalmasabb volt, éjszaka szálltunk fel,10-kor. Egész délután altattam Lénát a szállodában, hogy aludja ki magát rendesen, majd este 10 fele elaludhat a gépen. Ebből az lett, hogy 3 órán keresztül ültem az alvó édesapja mellett a besötétített szálloda szobában, a kis zsivány meg játszott a kiságyában a duplo figuráival nevetgélve. Majd mikor fél7-re lementünk a szálloda elé a transzferhez, a kezembe bealudt. Ott kezdődött a kálváriánk! Nos, Őnagysága úgy gondolta, hogy végig alszik a gép beszállásáig, igen…a szállodától aludt egészen a gép ajtajáig. Mai napig nem értem hogyan?! Tudtam, hogy itt végünk! A gépen mesenézés, könyvolvasások megunása után jöttek a hisztik, ezt főleg a lábunknál fekve produkálta. Ennek kicsit örültem is, mert az ülések tompították a hisztiző hanghatásokat. 🙂 Természetesen az utolsó fél órában aludt be, mikor máskor tette volna?!…itt jött a kálváriánk kiteljesedése. A biztonsági öv bekötésénél felébredt, mint egy mérges szurikáta, akit nem hagynak pihenni és jött a keserves sírás a fáradtságtól, ezt egészen leszállásig prpodukálta. Kellemes 10 percünk volt, meg kell hagyni, és nem csak nekünk, hanem úgy az egész gépnek. A gyerekesek természetesen megértéssel nyugtázták, szerencsére sok volt belőlük a gépen. Akik meg esetleg csúnyán mertek nézni, csak annyit mondtam: lesz még Nektek is gyereketek, vagy lehet ezek után még sem! 😀

Egy +tipp: ha 2 évesnél kisebb gyerkőccel mentek Wizzair-rel, akkor az öletekben utazhat. Ha vesztek helyjegyet, mindenképpen az egyik az ablak mellé, a másik pedig a folyosó mellé szóljon, kihagyva a középső ülést. Nagyon ritka esetben ültetnek oda bárkit is, olyannal még nem is találkoztam. Így igazából ingyen van + 1 helyetek, ahol aludhat, játszhat a baba és sokkal komfortosabb is. Bár rajtunk visszafele nem segített ez sem már 😀

A szállásunk a Hotel Atana 4 csillagos szálloda volt (amit bookingon foglaltam), amiben volt gyerekmegőrző és játszóház egyben. Mi az őrzés részét nem használtuk ki, de ha nagyobb lett volna Léna, akkor biztosan. Ár-érték arányban tökéletesen megfelelt minden elvárásunknak ez a szállás. Szuper volt, hogy közel volt minden. Ráadásul ingyen transzfereket biztosít a város különböző pontjaira, amit mi ugyan nem használtunk ki, inkább taxiztunk, mert Lénával egyszerűbbnek tűnt. A kisasszony a végére már olyan ügyesen szállt be és szállt ki, mintha mindig gyerekülés nélkül közlekedne. Persze az elején folyton előre akart mászni, ezt a taxisok többsége szuperül kezelte, amit én természetesen nehezebben, mert nem engedtem, volt is hiszti belőle. Lénánál egy módszer jön be a hiszti kezelésére, mégpedig az, hogy nem foglalkozunk vele. Nem nézünk rá, nem szólunk hozzá. Az út során végig ezt a megoldást alkalmaztuk és szerencsére bejött. Párszor pár helyen lefeküdt a hisztivel a földre, de 1 percig tarthatott csak.

Taxik egyébként mindig mindenhol vannak, gyorsak, megbízhatóak, pontosak és nem drágák. Szerintem a legjobb módja a közlekedésnek ott.

Minden utazásnál fontosnak tartom, hogy aktívan kitöltsük a szabadidőnket, hiszen azért utazunk el messzire, hogy lássunk, tapasztaljunk, élményeket gyűjtsünk, megismerjük a helyi kultúrát, történelmet és szép emlékeket vigyünk haza. A családból sokan mondták, hogy ne vigyük Lénát, hiszen úgy sem fog emlékezni rá, csak nyűg lesz neki és nekünk is. Én ezt nem így gondolom, persze nehézkesebb vele minden, mint volt annak idején kettesben. Viszont egy család vagyunk és miatta vagyunk egy család, így hozzánk tartozik. Ő valóban nem fog rá emlékezni, viszont mi igen, és ez legalább olyan fontos. Öröm volt látni, ahogy szaladgált a Marina partszakaszon, ahogy élvezte a februári fürdőzést, ahogy játszott a meleg homokban, ahogy megfigyelte a helyi lakosok öltözködését, ahogy barátkozott a taxisokkal, szállodai alkalmazottakkal. Azt sem bánom, hogy tapasztal, szokja az utazós helyzeteket. Vallom, hogy minél előbb szoktatjuk dolgokhoz, annál könnyebb lesz vele/neki/nekünk később.

Természetesen babakocsi nélkül sehova nem mentünk, hiszen Léna 1 pillanat alatt életveszélyessé válik, vannak helyzetek, mikor a legjobb helye a kocsiban van, bekötve. Másrészt a délutáni alvásokat ott oldottuk meg, miközben sétáltunk, ebédeltünk, kávéztunk, várost néztünk.

Első nap a Marina partot néztük meg, ami szuper egy izgő-mozgó gyerkőccel, mert semmi baj nem érheti rohangálás közben. Léna nagyon élvezte. Be is aludt a kellemes levegőn, majd bementünk vásárolni a Marina Mall-ba, ami sokkal jobb, mint a Dubai Mall. Kisebb, jobban átlátható, van benne minden, amire szüksége lehet az embernek, pl. játszóház szakemberekkel, akik foglalkoznak a gyerekekkel, míg te vásárolsz. Mi ezt Léna kora miatt nem próbáltuk ki, csak úgy, hogy ott voltunk mi is. Majd elmentünk a Burj Khalifa-hoz, ahol megnéztük az esti szökőkút játékokat. A kisasszonynak találtunk ott egy szuper játszóteret, így ő is boldog volt.

Második nap elmentünk a kedvenc helyemre, a Madinat Jumeirah-hoz, ami még mindig gyönyörű. Ott végig babakocsiban ült Léna, hiszen semmi nem volt a járda és a víz között, ami visszatartotta volna őt attól, hogy belemenjen és márpedig ő bele is ment volna, ha tehette volna. 😀 Muszáj volt elvonni a figyelmét a vízről, amit fagyival és mesenézéssel igyekeztünk. Jaj igen, a tablet mindig nálunk volt, joker kártyaként. Nagyon sokszor hasznát is vettük. Mindenképp úgy menjetek oda, hogy van időtők leülni valamelyik taverna-ba egy kávéra, sütire, esetleg egy ebédre. Nagyon hangulatos hely, nem szabad kihagyni! Onnan pedig egyenesen a Burj Khalifa-hoz mentünk, mert fél2-re volt előre megvásárolt jegyünk a 124 és 125-ik emeletre.  Ott a sorban kaptam egy enyhe agyvérzést, mikor közölte az őr, hogy a babakocsit tegyük le a megőrzőbe. Tudtam, hogy itt végünk, hiszen Lénával babakocsi nélkül ( min. fél óra míg felérünk) kész őrület lesz. Itt vettem elő a a Kiddiez pillangós hátizsákját, aminek a fogójánál egy „póráz” szerűség található. Tudom, hogy ez nagyon megosztó a mai világban, de az, akinek nyugodt gyereke van, higyje el, a legbiztonságosabb találmány olyan családok számára, ahol a gyerkőc zsigereibe bolhák élnek és soha meg nem állnak: pattognak, ide-oda futnak, minden vezényszó ellenére.(ezen vitatkozhatunk, hogy ez az elrontott nevelés vagy tényleg személyiségfüggő, szerintem az utóbbi ). Léna gondolkodás nélkül elszalad, úgy hogy hátra sem néz, na ezt egy Dubai Mall-ban kivitelezni életveszély, hiszen én magam sem tudom ott kiismerni a dolgokat, hiába jártam már ott. Kaptam egy negatív üzenetet, meg másik pozitív 10-et, ahol megkérdezték hol vettem 😀  Szóval visszatérve a Burj Khalifa-hoz, nagy nehezen feljutottunk, sok türelem és egy erős hát kellett hozzá, mert Léna csak nekem engedi, hogy cipeljem. Fent pedig nagyon aranyos volt, tényleg elcsodálkozott a magasságon, nézett lefelé, próbálta kidugni a kezét, nyalogatta az üveget 😀 . Persze ez kb. 3 percig tartó nyugalom volt, utána folytatódott a folytonos rohangálás. Felmentünk a 125.emeltre, ahol leheveredtünk a babzsákokra, Lénának mesét kapcsoltunk, mi pedig mellé kuporodtunk és gyönyőrködtunk a kilátásban. Bármennyit ott tartózkodhatunk egyébként, sokan laptopokkal ültek az ablakokban, mert ingyenes wifi is található ott fent.

Mindenképpen szerettem volna elmenni egy fakultatív Abu Dhabi kirándulásra is. Léna miatt privát utazást választottunk, ami nagyon jó ötlet volt. Mi a www.dubaiprogramok.com céggel utaztunk a mecsethez és a fővárosba, ezek mellett pedig velük intéztük a transzfert is. Megbízhatóak, korrektek, naprakészek és nagyon segítőkészek, csak ajánlani tudom Őket.

1 nap lementünk a strandra is, a Marina Beach-re, pont jó napot választottunk ki, mert izzasztó meleg volt. A víz kb. 25 fok volt, így órákat azért nem mártoztunk meg benne, de Léna imádta. Itt fontos megemlítenem, hogy december-január-február Dubaiban még nem a nyaralós meleg, inkább a kirándulós,városnézős az időjárás. Sokan mondják, hogy decemberben is lehet fürdeni, igen lehet, csak nem lesz kellemes! Ezt az idegenvezetőnk is megerősítette, aki 2 éve ott él, hogy ha nyaralni szeretnénk akkor március, április, május eleje, szeptember, október és még esetleg november a legalkalmasabb a fürdőzésre/nyaralásra. Február szeszélyes, volt eső, szél, izzasztó meleg is azon a héten, mikor voltunk.

Van egy hely Dubai-ban, ami meseszép, még is kevés magyar turistát látunk oda ellátogatni. Ez a Miracle Garden. Egy virágoskert, ami tökéletes a kikapcsolódásra, pihenésre, sétálásra. A helyi kisiskolások is ott bandáztak suli után. Aki szereti a virágokat és szeret fotózni, annak ez a mennyország. Fontos viszont, hogy kb. májusig tart nyitva, mert utána a nagy meleget már nem bírják a növények sem. De beszéljenek inkább a képek:

Összességében remek nyaralás volt. Fáradtan ugyan, de feltöltődve szuper emlékekkel jöttünk haza. Lénával együtt nagyon jól éreztük magunkat. Szívből ajánlom családoknak a helyet, hiszen minden van, amire csak szükség lehet. Az üzletekben is minden megtalálható, ami otthon, sőt…Fejlettebbek, mint mi, minden szempontból, szinte nem is kell semmit vinni itthonról. Lénának mézédes gyümölcsöket tudtunk adni, ami nagyon jólesett így februárban mindannyiunknak. Nagyon gyerekcentrikusak, szinte mindenhol volt kedves szó hozzánk. Ha egy nagyon jó kis étterembe szeretnétek beülni, akkor próbáljátok ki a Marina Mall-ban a Shakespeare kévézót imádtam a hangulatát és finom ételeket ettünk ott. A Burj Khalifa-ba mindenképp ajánlatos előre megvenni a jegyet és ha tehetitek hétköznap menjetek fel, mert sokkal kevesebben vannak. Abu Dhabi-t se hagyjátok ki, gyönyörű a mecset és az Emirates Palace, ahol aranyporos kávét ihattok. Ha szeretnétek apának is kedvezni, akkor elmehettek a Ferrari parkba is, ahol a világ leggyorsabb hullámvasútja van a forma1-es pálya mellett. Mi azt 2014-ben kipróbáltuk, hát durva volt, az arcunk eltorzult a gyorsaságtól. 🙂 Léna még kicsi volt hozzá, így most nem mentünk el, de 4 éve az Atlantis csúszdaparkban is voltunk, azt sem szabad kihagyni, mindenképp visszamegyünk majd, mikor Léna nagyobb lesz.
Az öltözködésről még annyit, hogy én mindig figyelembe veszem a helyi kultúra szokásait. Próbáltam nem kihívó ruhákat felvenni, bá amúgy sem vagyok az a fajta, de mindig volt nálam farmerkabi, hogy ha olyan helyre megyünk, takarjam, amit kell.

Más információ most nem jut eszembe, így jöjjenek a hátralévő fotók és kérdezhettek nyugodtan is.

Köszönöm, hogy itt voltatok és elolvastátok, remélem segítségetekre voltak a leírtak! <3


Belgiumi látogatás

Egy igazi kis ékszerdoboz – Brugge

Az utazások szerelmese vagyok, jó pár utazós poszttal tartozom még Nektek és a weboldalamnak. Csak időt kell találnom a fotók átnézéséhez, és a hozzá tartozó szövegek elkészítéséhez. Attól félek sosem lesz ennyi szabadidőm… 🙂

November közepén pár napot Belgiumban töltöttünk, azon belül is az 1128-ban alapított Brugge-ben, melynek óvárosa , UNESCO világörökség része.
Mióta az eszemet tudom, lételemem az utazás, főleg a városnézések kötnek le igazán. Szeretem látni, amit annak idején emberek alkottak, az épületeket melyekben több száz évvel ezelőtt már laktak. Nagyon jó érzéssel tölt el bejárni az utcákat, amiknek egykor macskakövein lovaskocsik jártak. Szeretem a régi építészetet, az óvárosokat, az ódon ajtókat és még a régi temetőkbe is szívesen térek be pár percre. Brugge ezeknek az „elvárásaimnak” mind megfelelt.  1,5 napunk volt erre a kis ékszerdobozra, ami sajnos nem volt elég. Úgy terveztem, hogy most egy kisebb, gyors látogatás keretein belül nézem meg, majd aztán valamelyik tavasszal visszatérek. Kényelmesen sétálgattunk, bejártuk az utcákat, beültünk 1-1 kávéra délután, reggel pedig kényelmesen megreggeliztünk egy hangulatos kávézóban. Próbáltunk együtt lélegezni a várossal, felvenni a ritmust. Az időjárás elég komor volt sajnos, de ez várható volt novemberben. Az emberek viszont kedvesek és vidámak. (amihez sajnos itthon annyira nem vagyunk hozzászokva) Mikor eltévedtünk és a telefonjaink lemerültek természetesen 😀 , mindenki próbált nekünk segíteni, hol jó, hol kevésbé jó angollal. Taxit ne is keressetek a városban, mert ritka, mint a fehér holló. Ez igaz a reptérre is. Hívásra jönnek csak, de természetesen egy turista hol tudná a brugge-i taxitársaságok telefonszámait?! Sehol! Szóval az első esténk elég kalandosra sikeredetett, én már képzeletben megágyaztam magamnak a buszpályaudvaron.

A szállásunk a Hotel Montovani-ban volt, amit a Bookingon foglaltam. Hangulatos kis hotel a belváros közelében, egy csendes kis utcában. Ár-érték arányban teljesen megfelelt erre a 2 napra. Brugge-be eljutni nem nehéz a repülőtérről, bár mi kissé megbonyolítottuk, mert taxiztunk , majd  vonatoztunk Brüsszelből, de ez egy teljesen felesleges lépés volt, mind időben és mind anyagiakban. 😀  A legkönnyebb és legköltséghatékonyabb módja az, ha  a www.flibco.com oldalon előre megvásároljuk a jegyünket a charleroi reptértől, egyenesen Brugge-ig, vagy ha Brüsszelbe megyünk, akkor csak addig. Brugge-ig az út kb. 2 óra 15 perc, az ára pedig 17 Euro /út/fő.

Tavasszal mindenképp hajóznék a csatornákon és biciklit bérelnék, hogy jobban be tudjuk járni a várost. Mikor olvasok egy városról az interneten, általában mindig azt írják, hogy elég rá 1-2 nap, jelen esetben Brugge-re, de New Yorknál pl. azt olvastam, hogy elég 1 hét. Na, ezeket a tanácsokat szorozzuk fel bőven, mert nem elég! Nem vagyok múzeumba járós, se lassan sétálós fajta, de New Yorkban 1 hetet voltam és azt kell,  hogy mondjam, a negyedét ha láttam…vagy is hazudok, helikopterről végülis az egészet, de az még sem ugyanaz, mint bejárni az utcáit. Brugge-re is azt mondom, hogy ha kényelmesen, nem rohanva és mindent kipipálva szeretnénk megnézni, mint egy robot, hanem valósan, együtt mozogva a várossal, a hangulatunkkal, akkor 3- 4 nap is el tud menni vele. Tavasszal és nyáron biztosan csodálatosabb is, hiszen rengeteget számít a napsütés, a virágok és a 15 foknál melegebb hőmérséklet.
A csokoládékat ki ne felejtsük, mert valóban isteniek és rengeteg féle közül tudunk válogatni! Ha pedig francia hangulatban szeretnénk elfogyasztani a kávénkat, szívből ajánlom  a Ginger Bread nevű helyet. Hangulatos francia zene, finom kávéval, péksüteményekkel és gofrikkal.


Nyaralás

Málta és annak szépségei egy 16 hónapos örökmözgóval

Három dolgot szeretek az életemben nagyon: a családomat, az utazást és a munkámat. Ebben a leírásban pedig mind a háromról igyekszem szót ejteni, hiszen meghatározó elemei voltak az ide nyaralásunknak.

Nyaralás céljául Máltát választottuk sok – sok fejtörés után és ebben én voltam a szűk keresztmetszet, mert nem vagyok egy parton fekvős, pihenős anyuka. Az utazási vágyam nem szűnt meg Léna óta sem, sőt még inkább vágyom impulzusokra a hétköznapok után.  Érdekesség, hogy Málta sosem tartozott a bakancslistámon felsorolt dolgok közé, épp ezért vártam kíváncsian, mit fog megmozgatni bennem. A szigetet azért választottuk, mert kisebb, mint Budapest és könnyen bejárhatóak a nevezetességek, nem kell órákat tölteni autóban/buszon, hogy lássunk valamit, továbbá vannak gyerekbarát szállodák és akad homokos tengerpart is. A szállodánk remek volt, a Maritim Antonine Hotel & Spa-t választottuk, ahol egyetlen egy dolgot tudnék felsorolni negatívumként: a 7. emeleten már elég gyenge volt a wifi jel. Persze tudom, ne azért menjünk nyaralni, hogy ott is internetezzünk, de apa és az én munkámhoz is szükség van sajnos internetkapcsolatra. Ha nyaralást vagy városnézést terveztek, ajánlom a Wizztours-t szívből és nem fizetett reklámként 😉 – itt főként szállodai szállásokra gondolok, de vannak apartmanok is. Mi így voltunk tavasszal Rómában és most Máltán is. Rengeteg ajánlatot átnéztem, sehol nem jött ki ilyen áron a repjegy és szállás együtt, mint itt. A szállodában 3 gyermek – és 3 felnőtt medence található szép környezetben. Szerencsére így egész nap rohangálhattunk Lénával egyikből a másikba, elég nehezen ment a döntés a kisasszonynak melyik is a legjobb, a lábunk és derekunk majd leszakadt ettől. 😀 A tetőteraszos medence, ahonnan gyönyörű a kilátás a városra, sajnos nem volt elérhető gyerkőccel, de legalább ebédelni feljárhattunk oda. A félpanziós ellátás is teljesen megfelelt a mi elvárásainknak, volt bőven választék, bár Léna egész héten csak a zöld színű ételeket volt hajlandó megenni egy kis hússal. Így rengeteg brokkolit, borsót, uborkát evett, C vitaminból nem volt hiány, az biztos. A kiságy ingyenes volt, az ott dolgozók pedig mindig nagyon készségesek és kedvesek voltak és hihetetlen türelemmel kezelték a gyermekemet, aki az asztalon mászkáláson túl, minden nap feltörölte a recepció padlóját.  😉

Léna a maga 16 hónapjával és örökmozgó fenekével kellemes meglepetés volt a programokon, amiket megszerveztem. Mindenhova taxival mentünk, ami a szállodánál vett fel külön hívásra, itt nincs leintésre alkalom, így a recepción mindig kértünk kocsit egy megbeszélt időpontra. A buszos utazás is teljesen megfelelő, a tengerhez azzal mentünk, mert elég közel volt, csak épp hegyről lefelé, amit a mi képességeinkhez mérten combosnak éreztünk visszafele, megfejelve egy babakocsival. Puhányok vagyunk egy kicsit, na. 😀

A könyvek és weboldalak, amiket olvastam Máltáról folyton azt írták, hogy a homokos partok nagyon zsúfoltak/élvezhetetlenek. Eléggé parázva mentünk így le kényelmesen 11 órakor, tuti még leülni sem lesz helyünk, nem mintha egy Lénával bárhol is tudnánk üldögélni. Ez szerencsére nagyon kellemes csalódás volt a leírtakhoz képest, mert bőven elfogadható és élvezhető volt a strandolás a tengerparton. Vannak napozóágyak dögivel (kajáldák is, de mi sajnos zuhanyzókat nem találtunk, ami igen kellemetlen volt egy nyakig szaros-homokos gyerekkel 😀 ), elég széles a part Melliahe-ban ahhoz, hogy elférjünk az egy szem gyerekünkkel, de még kettővel is. 😉 A strandoláson túl elmentünk Marsaxlokk-ba, Popey Village-be, Mdina-ba és megnéztük Vallettát is.  Ezek fértek nekünk bele az 1 hétbe kényelmesen, úgy, hogy voltak napok, amikor csak „pihentünk” a szállodában és maximum helyben sétálgattunk. Sajnos Gozo szigete már kimaradt, azt majd legközelebb. Ezek a városok mind kötelező látnivalók és hihetetlenül szépek is. Popey Village-hez érdemes egy félnapot szánni, mert szuper strand található ott felnőtteknek és babáknak egyaránt. Marsaxlokkba és Mdina-ba pedig elég 1,5 óra és ebben benne van már egy jegeskávézás is valamelyik hangulatos kávézóban.  Vallettában mi sajnos kevés időt töltöttünk, de sokkal több időt érdemelne, különleges kis város, amit egyszer szívesen megnéznék a tengerről is. Az egész országnak egyébként Közel-Keleties a hangulata, olyan, mintha nem is Európában lennénk, ami nekem kifejezetten tetszett. Az árak egyébként olyanok, mint nálunk. A taxi olcsóbb is, sőt szerintünk az ételek és italok is olcsóbbak a megszokott európai turistaövezetekhez képest. Sok a kis bolt, így szomjan biztosan nem halunk, de nagyáruház nekünk messze volt a szállásunktól, így kénytelenek voltunk azt is taxival megejteni, mert hegynek felfelé 1,5 km igencsak kiképzés lett volna puhány lábainknak. Csak ott volt elérhető pelenka és babaétel, de ott aztán tényleg minden jó dolog volt. Apa örömére bevásároltunk játékokból és angol baba könyvekből is, biztos, ami biztos alapon. 😀 Maguk a városok, mivel elég régiek, nem túl babakocsi kompatibilisek: keskeny járdák, azok is tele hibákkal, sokszor járda helyett lépcsővel találkoztunk, így eléggé meg volt nehezítve a közlekedésünk néhol.  De ezek mind felejthető problémák voltak a sok jó mellett, amit Málta nyújtott nekünk. 😉

Nyaralás  egy 16 hónapossal:

Szerintem egyetlen pozitív szemléletű anyukának sem mondok újat azzal, hogy nyaralni egy 16 hónapossal nem tartozik a legkönnyebb dolgok közé. Nem vagyok negatív hozzáállású ember, szeretem a valóságot megélni és megmutatni. A mai social media által szült ál-világban fontosnak érzem hű maradni  a valósághoz és nem fogok tündérnyelven beszélni (írni) arról, hogy szinte észre sem vettem, hogy szemem fénye ott ücsörög szépen mellettem egész nyaralás alatt. 🙂   Az én kislányom, ahogy ismerősök mondták, nem egy szobanövény alkat, és ez valóban így van! 😀  Itt nem arra gondolok, hogy nem tudtam pihenni, hiszen írtam is, hogy nem a pihenős turista vagyok, inkább az aktív kikapcsolódás szerelmese lennék én. Na, itt az megvolt, hatványozottan is. Nesze neked anya, ezt akartad! 😀 Mikor úton voltunk nagyon jól elvolt, bár megemlíteném, hogy ehhez kb. 60 mesével feltöltött tabletre volt szükség, amit az 1. napon sikerült bezúznia a kisasszonynak, de nem panaszkodom, mert legalább még működött. Nem tudom mi lett volna velünk, ha teljesen beadja a törölközőt. Valószínű a 2. napot műszaki bolt felkutatásával töltöttük volna. 😀

Így a mesenézést túl nyomattuk sajna, amiről itthon kőkemény elvonó van. A repülőút is teljesen zökkenőmentes volt, kivéve, hogy visszafele összefosta magát Léna és egy szabad wc sem volt, így a váróban voltam kénytelen tisztába tenni, sok iskolás gyerek örömére. A reptéren egyébként kb. 3 mp alatt tűnt volna el, ha nem figyelek, mertnagyon kicsi a reptér arra a tömegre, amit befogad. Természetesen kávézni a hangulatos tavernákban esély sem volt egy már járóképes gyerekkel, akárhányszor is gyakoroltuk, mind hiába… 😀 Helyette volt: Léna, ne menj messze! Léna, ne fuss a pincérek között! Léna, ne edd meg a kavicsot! – és ezekhez hasonló mondatok tették ki apa és anya beszélgetését. Ugyan ez volt a szállásunkon is minden étkezésnél. 2. napon már tanultunk a hibánkból és a már összetört tabletet vittük magunkkal enni is. Persze a sok mozgás és ingerforrás így is felkeltette a kíváncsiságát Lénának, így kb. 15 perc kaja belapátolás után valamelyikünk futkorászhatott utána. Hol a medencében való fürdést szerette volna kivitelezni ruhástul reggeli alatt, hol a macskát szerette volna dögönyözni (a macska nagy örömére 😀 ), hol a többi vendég asztalát pakolta volna le, hol meg csak rohangált a pincérek között, akik igyekeztek minden erejükkel kitérni az útból.  Itt meg is említeném, hogy nem vagyok az a szülő, aki mindent ráhagy a gyerekére, mert nem! Vannak szabályok, amiket minél hamarabb meg kell tanulnia. Nem szeretem, ha másokat zavar, főleg a nyaralásuk alatt, így nem várom meg, míg szólnak kellemetlenül, hogy ugyan, vegyem már észre, hogy a gyermekem zaklatása már kezd sok lenni. Szeretek elébe menni a dolgoknak. Ettől függetlenül én is tudom, hogy még csak gyerek, nem várom el tőle, hogy 1,5 órát üljön szépen csendben (pedig tudnám élvezni! :D) csak egyszerűen igyekszem elsajátíttatni az élet szabályait vele. Sok mindent ráhagyok, amíg sem ő, sem más nem látja annak kárát (súlyosan :D). Vittünk neki könyveket, ami a szobában jól elfoglalta, vittünk játékokat is, amiket holt felesleges volt, mert folyton a másé kellett neki, de így legalább oda tudta adni a sajátját máséért cserébe. Kereskedő lesz a gyerekből. 😀 A tengerpartot nagyon élvezte, jobban, mint a medencézést. Könnyebben mozgott a homokban és én is nyugodtabb voltam, hogy nem zúzza oda magát a medence széléhez 😛 . Mikor meg programoztuk, ült a babakocsijában és nézelődött, volt mikor hagytuk sétálgatni is, de abból folyton rohangálás lett mindkettőnk oldaláról, így ennek a dolognak csak pár percet adtunk, aminek a főnökasszony nem örült természetesen annyira. Azt beszéltük az apukájával végig, hogy kb. 5 perc alatt kinyírta volna magát, ha nem figyelünk és vagyunk résen és ehhez nem is kellett messze menni, elég volt megakadályozni, hogy a szobában a magas ágyon gurulgatott jobbra-balra. Ezt ő mind nagy élvezettel nézte, hogy mi hülyét kapunk látva, hogy melyik oldalról esik le és veri be a metlakiba a fejét 🙂

Összességében egy kellemes, igen mozgalmas nyaralás volt. Öröm volt nézni az arcán a boldogságot a tengerparton, a szégyenlős pofiját, mikor az emberek ránéztek, a nagy nevetéseket, mikor előlünk futott. A kedvenc elfoglaltsága pedig a liftezés volt, azóta is azon agyalunk az apjával hogyan szerezzünk be egyet az új házba. 😀  Mi mindenképpen nagyszülők nélkül és külföldre szerettünk volna menni, hogy szokjuk a helyzetet mind a hárman. Szerencsére nem bántam meg, még ha az idegeim a medence alján fulldokoltak is párszor…meg az idő minden emléket megszépít, ugyebár!? 😀 Nem könnyű, de a mi gyerekünk, meg kell tanulnunk kezelni minden helyzetet. Az pedig külön öröm, hogy milyen szabadon játszott az angol gyerekekkel a játszótéren. Szeretném, ha sosem lennének komplexusai majd a későbbiekben sem, amikor külföldi gyerekekkel kell beszélnie, vagy játszania. Egy multikulturális gyerkőcöt szeretnénk nevelni, aki rátermett lesz mindenhol. 😉 Mindenkinek ajánlom, hogy menjen gyerekkel nyugodtan, olyan ugyan nem lesz, mint előtte, de ezt akkor is tudtuk, mikor vállaltuk őket. Próbatétel ez mindenképpen mindenhogyan és mindenkinek! 🙂

U.I.: jövőre azért visszük a nagyszülőket is! 😀 😀

Pár szó a nyaralós öltözködésről:

Soha nem voltam a kevés ruhadarabot viselő lányok között. Nem szeretem a miniszoknyákat, sem a laza toppokat. Ennek egyszerű oka van: szeretek kényelmesen leülni és mozogni a ruhámban, nem pedig feszengeni. Ezenfelül pedig a kevesebb néha több elvét követem. Egy örökmozgó baba mellett pedig ez az ingerem még magasabbra szökött és csak olyan ruhadarabokat viselek, aminél tudom, hogy nem kell azon aggódom 1-1 lehajolásnál ki mit lát, vagy mit nem lát (értem itt ezalatt a melleim 😀 ). Szeretem a szoknyákat és ruhákat, így főként ezekben voltam nyaraláson is. Az ilyen fazonokban rutinosan lehet mozogni és leülni akár a földre. Igyekeztem úgy összeválogatni a ruhatáram erre az 1 hétre, hogy minden mutasson lapos cipővel is. Imádom a színeket, a mintákat, így vidám összeállítások voltak rajtam végig.  A földszínek nagyon messze állnak tőlem, így azokat már csak ezért sem tudom viselni. Tél típusba tartozom, így az élénk, élettel teli árnyalatok illenekhozzám és azokban is érzem jól magam. A kalap egy nyaralásról sem hiányozhat, így én benyomorítottam a bőröndbe egyből 4-et is, legyen azért választék. 😉 Apa hülyét is kapott, mikor meglátta kicsomagolásnál, főleg mikor Lénának is csomagoltam 2-t. :DFürdőruhából mindig az egyrészeseket szerettem, ez nem változott meg szülés óta sem, így most csak azokat vittem magammal. Idén a H&M-ben és az Oysho-ban találtam nekem tetszőket. Igyekeztem nem sok ruhát vinni, de Lénára gondolva, kellett azért 1-2 váltás neki is, meg nekem is. Szerintem egy tiszta ruhával sem jöttünk haza. 🙂 Lénust pedig egyelőre ugyanígy öltöztetem, színesen, élénken, igazi csajosan. Amit fontosnak tartottam még vinni egy jó hátizsák, ami csajos is egyben. Egy pink színűre esett a választásom, amibe sok minden belefér és kényelmes viselet is. Annyi minden kell egy városnézéshez, hogy még apára is aggadtam egy táskát, bár abban Léna pelusai, nedvestörlői, váltóruhái és naptejei , cumisüvegei voltak. 🙂 Az enyémben pedig a fényképezőgép, selfiebot, iratok, víz, tablet. Már a cipekedésben elfáradtunk 😀

U.I.: A kényelmes cipőt és a ruhát nem befogó naptejet ne feledjétek! 😉 Naptejben nekünk a La Roche-Posay jött be egy ruhát sem fogott össze.

+3 tipp:

Lefotóztam miket vittünk magunkkal a nyaralásra, a gyógyszertárból. Nem kell túl bonyolítani szerintem. Én azzal a szöveggel mentem a gyógyszerész hölgyhöz, hogy adjon mindent, ami a túléléshez kell nekünk egy 16 hónapossal, 1  teljes hétre. 😀

A  Sea View Cafe/Bar-t semmiképp se hagyjátok ki, ha arra jártok. Fantasztikus a jegeskávéjuk, fantasztikus kilátással a tengerre és egy elkerített játszótérrel. ( Meg izmos , félmeztelen turista pasikkal, de kinézi ezt?! 😀 )

Ha pedig  Popey Village-ben jártok kisbabával egy nagyon jó kis pancsoló van nekik csinálva a falu végében található háznál. 😉


Róma

Útikalauz Rómába, az örök városba

2010-ben már jártam Rómában a családommal és az első szerelmemmel. Fantasztikus nyaralás volt, autóval bevettük Toszkánától Rómáig és Korzika szigetét. Mennyi minden változott azóta. Emlékszem mindenre, de mint ha nem is én lettem volna, azt hiszem,  talán nem is én voltam, az a 20 éves Dóri volt, cserfes, életvidám, gondtalan, szeleburdi, szerelmesen szerelmes. Nem mondom, hogy néha nem hiányzik az, aki akkor voltam, de változunk, semmi sem állandó és ez így van jól. Most, itt ülök 27 évesen, hallgatom ahogy szuszog mellettem a kislányom, egy másik házban, egy másik szerelemmel és egy teljesen más Dórival, egy komolyabbal, aki pár napot Rómában töltött ismét, 7 évvel később, már nem 20 éves szeleburdiként, hanem 27 éves anyukaként. 😉

Először is leszögezném, hogy szívem szerint vittem volna Lénát, de végül örültem, hogy nem vállaltuk be. Tömeg – tömeg hátán, sehol senki nem figyelmes a másikkal, jobb volt itthon hagyni a kisasszonyt nyugalomban nagyiéknál. 😉

A Hotel Trevi -ben szálltunk meg, ami nagyon jó ötletnek bizonyult. Rómában érdemes a belvárosban szállást foglalni. Tény, hogy drágább, de az időnket nem vesztegetjük a közlekedéssel, másrészt a közlekedés sincsen ingyen. A központban pedig gyalog bejárható minden. Egyedül a Vatikánhoz mentünk el taxival. Az utazást a Wizztours-al foglaltuk, most próbáltuk őket először. Semmi rossz tapasztalatunk nem volt velük. Nagyon sok utazást és szállást néztem össze, ár-érték arányban lényegesen a Wizztours érte meg a legjobban. 

A szállás 3 csillagos, szépen berendezett belvárosi hotel, tetőteraszos reggelizővel, na nem mondom, hogy nem ez dominált a választásban 🙂 A Trevi-kút  10 lépés volt , a Spanyol lépcső és Villa Borghese 5 perces séta, a Colosseumhoz 20 perces út vezetett a  hangulatos,macskaköves sikátorokon át. Szóval remek elhelyezkedés és tetőtéri reggeli, ez csak nyertes választás lehet! Igaz, a wifi akadozott első nap, csak a wc-ben lehetett fogni valamennyire, még jó, hogy kicsi volt a szoba, így tudtunk beszélgetni egymással úgy is, hogy én közben a wc-n ülve próbáltam a leveleimre válaszolni 😀

A tömeg iszonyatos, pedig még nincs is nyár. Így úgy döntöttünk, na jó döntöttem :D, hogy hajnalban felkelünk és megnézzük a legközelebbi látványosságokat. Így a Trevi-kutat  és Spanyol lépcsőt is megcsodálhattuk emberáradat nélkül. Hihetetlen jó érzés volt az a csend, a reggel friss illata, és a munkába menő lakosok siető lépéseit nézni. Órákig tudtam volna ülni a Spanyol lépcsőn, de már 8 fele sajnos egyre többen jöttek és veszítette el ezt a nyugalmat sugárzó hatását. Apropó, időjárás: szerintem május a legjobb időpont a városlátogatásokra. Kellemes tavaszi idő volt, kb. 25 fok lehetett. Mivel ez egy stílussal foglalkozó weboldal, így ez sem maradhat ki egy utazó cikkből. Nagy bőröndöt vittünk, 2 kézipoggyász helyett, ami szintén jó döntés volt. Olcsóbban jöttünk ki és sokkal több cuccot vihettem, így felkészülhettünk az esetleges hűvösre is. Már nyári ruhákat vittem, blézerekkel és farmer kabátokkal, tökéletesen megfeleltek belebújós kiscipőkkel. Az biztos, hogy a legfontosabb egy kényelmes lábbeli, mikor várost nézni megyünk.

Van egy olyan fura mániám, hogy akárhol járok a világban, próbálok az adott országhoz vagy városhoz öltözni. Ez nagyon könnyű főleg francia- és olaszországnál.  Itt igyekeztem a virágmintákat, a csipkéket előtérbe helyezni, egy kis fodorral feldobva. Azt hiszem sikerült kicsit olaszosra venni a stílust, bár még tudtam volna fokozni, csak kevés nap volt rá adva. Nagyon közel érzem magamhoz a francia és olasz divatot/stílust, sőt az olasz életérzést is. Olyan lelkesen figyeltem, ahogy magyaráznak, mellé a kezükkel is artikulálnak, de még telefonálás közben is. Imádom ezt a mentaliást, temperamentumot, életszeretetet. 🙂 Érdekesség, hogy bárhol járok, az ázsiai turisták bírják a stílusom, folyton fotóznak vagy fotózkodnak velem, még Szentendrén is előfordult áprilisban, na ez nem volt másképp most sem. 😀 (egyébként nagyon csinosan fel tudnak öltözni, az olaszok mellett ők voltak a legdivatosabbak) A másik különlegesség, hogy kivétel nélkül mindig mindenhol orosznak néznek, aminek ha a politikai hátterét nézzük, nem túl hízelgő, de ha már a stílus oldaláról figyeljük meg, akkor kifejezetten jóleső érzés. 🙂

Ha mindenhova szeretnénk bemenni, akkor Rómára biztosan kell 5 nap, mi 3 napot voltunk és mindent meg tudtunk nézni kívülről, mindenhova eljutottunk kényelmesen, nem rohanva (bár én folyton rohanok 😀 ) A Szent-Péter bazilikájának kupolájába szerettünk volna felmenni, mert az kifejezetten megmaradt bennem 7 évvel korábbról , hogy meseszép a kilátás, de természetesen mi okosok fél9-re értünk oda vasárnap reggel, amikor is a Pápa tartott misét 9-től. Milyen hétalvóak ezek a katolikusok 😀  Kivetítőkön néztük egy ideig, és engem, mint nem vallásos embert, nagyon fura érzés kerített hatalmába a Pápát hallgatva. Még a hideg is kirázott, az emberben láthatatlanul is van egy tisztelet felé, főleg, hogy Ferenc Pápa még szimpatikus is az eddigiekhez képest.

Ami az idegeimre ment Rómában, az a sok fekete árus. Mindig, mindenhol ott vannak. Az ember 1 percre sem állhatott meg fotózni, mert már ott árulták a számban a portékájukat. Nem lehet tőlük romantikázni, beszélgetni, se várost nézni lassan. Sőt, a Navona téren beültünk ebédelni egy étterembe és még ott is oda jöttek hozzánk, na azt hiszem ott veszítettem el a türelmemet velük szembe. A pofátlanság teteje. Ami kellemes csalódás volt, hogy a taxisok sehol sem akartak átvágni bennünket, teljesen korrekt áron utaztunk velük, ellenben a gyümölcsárus, aki jól lehúzott jó pocsék gyümölccsel. 😀 Összességében szép 3 nap volt, jó volt feltöltődni, kikapcsolni, sétálgatni és új impulzusokat gyűjteni. Ajánlom mindenkinek Rómát, csodás úti cél!


Dánia

Koppenhága – 4 nő, 2 szingli, 2 anya, 1 hostel, 2 emeleteságy, 4 hátizsák és rengeteg röhögés.

Adott 4 nő, 20-as évek elejétől a 30-as évek végéig (Bocsi Kata) :D, szingliktől az anyákig. Utóbbiból akad kettő is. Orsi barátnőm és én. Orsi, akit egyébként Zsigmond születése előtti napokban ismertem meg, de már évekkel előtte olvastam a blogját, amit a Hortobágyi Rántott Vombat névre keresztelt. Itt jön elő a hitem a sorsban, hogy akiknek találkozni kell, azok bizony fognak is. 🙂

Szóval fogtuk magunkat, na meg egy kis iciri piciri hátizsákot (Jézusom, soha de tényleg soha, sehova sem mentem ilyen kevés cuccal, de így is benyomorítottam még egy cipőt a táskámba. 2 nap, ugyanabban a nadrágban és kabátban, legalább a cipő és sapka legyen más, nem igaz? Na ugye! 😀 ) és majdnem lekésve a járatot, (mert egy kissé eldumáltuk az időt a repülőtéren egy kávé és pálinka társaságában) sikerült meglátogatnunk Koppenhágát.

Valamiért soha nem érdeklődtem a skandináv vidékek irányába (tudom, ez az én szegénységi bizonyítványom, hobbi utazóként 🙂 ), ezért is örültem, mikor Orsi meghívott a rövid koppenhágai kirándulásukra.  Mivel én voltam a potyautas, úgy voltam vele, hogy rá bízom magamat a szervezőkre. Nyugodt voltam, hogy Kata tudja hova megyünk és mit nézünk meg. Így is volt, a 1,5 napba nagyon sok minden belefért. Koppenhága kis város, hangulatos utcákkal, szép épületekkel.  Én az angol és holland hangulatot véltem felfedezni a sétálgatások alatt. Az emberek biciklivel járnak, türelmesek, nyugodtak. Nincsenek dudálások, kiabálások, rohanások. A férfiak nagyon stílusosak, itt végre merik hordani a szabott vagy szűkített öltönyöket, és hát még milyen jól is áll nekik! Sosem voltak az eseteim a szőke férfiak, na de itt kéremszépen, elvesztette jelentését ez a szó. 🙂 Láttam pár stílusos nőt is, főleg bundákban flangálnak, és merik a színeket viselni. Találkoztam 1-2 streetfashion fotózással is, ez hasonló, mint itthon. A különbség annyi, hogy itt valóban azt hordják a lányok az utcára, amit bemutatnak a socialmedia-ban.  Voltunk Christiania-ban, ami egy külön kis közösség, legalális vagy illegális drogokkal. Szóval lehet, hogy én az évek alatt megöregedtem, vagy mióta Léna anyukája vagyok a lazaságom elpárolgott, de paráztam ezen a környéken. Csak férfiak, lepukkant házak, kétes arcok és a tudat, hogy ez egy “miniállam”saját törvényekkel. Miután mindenki megfordult utánunk és a szó nem jó értelmében, úgy döntöttünk 3 az 1 ellen szavazattal, hogy elengedjük ezt a környéket és kifelé vesszük az irányt. A kapun csak annyi állt, hogy Visszalépés az EU-ba. Azt hiszem, ez mindent elmondott a környékről. Fotózni természetesen nem lehetett, így nem is mertem beszariként, ennél fontosabb a fényképezőm. 🙂

Összességében Koppenhága nagyon szimpatikus város. Ha 1-2 napos városnézésre készülünk, teljesen kielégíti a vágyainkat. Tavasszal még jobb lehet, mikor már biciklire is lehet pattani, mert nem zavarja a nem létező 1 fokos, 50km/óra sebbeségű szél az arcunkat 😀 Repülőút 1,5 óra, így az is tökéletes távolság. Rengeteg bio éttermük van, és mivel a társaság fele afelé orientálódik, kipróbáltam ezeket az ételeket. Hát nem mondom, hogy a kedvenceim lesznek, de néha jó elhagyni a komfortzónát és újdonságokat kipróbálni. Itt mindenki megtalálja a számításait, igazán cosmopolitan város.

Tehát remek kis út volt, rengeteg új élménnyel! <3

Továbbá beszéljenek a képek! 🙂