Mamistyle

Új szoba projekt

Nem titok, hogy már mindannyian tűkön ülünk, már ami a költözködést illeti. Építkezünk ugyanis és remélhetőleg már csak néhány hét (optimista, azaz jómagam féle verzió), vagy hónap (Apa féle realitás) múlva végre átköltözhetünk a mostaninál sokkal tágasabb életterünkbe (papír forma szerint október vége, a kivitelető szavaival élve pedig november vége lesz a költözés 😀 ).
Óriási mérföldkő ez nekünk, hiszen gyermekem apja szerint mi konkrétan egy 2 szobás gardróbban élünk. Tény és való, hogy kevés önálló élettere jut a család különböző tagjainak: Léna uralja a nappalit (kanapé, TV, szőnyeg) és az ebédlőt, én a lakás minden más részét, Apa…nos, neki hagytunk egy parkolót.
Egy szó, mint száz: végre lesz terünk, helyünk, mindenkinek a saját magára jellemző szobája. És ebbe a legkisebb családtag , azaz Léna is beletartozik. Elképesztő mennyiségű inspirációs képet néztem végig neten, mire végre kikristályosodott bennem, hogy milyen szobát is szeretnék Neki.

Szerencsére ebben Eszter, a BabyBerry és Barátai üzlet elképesztően jó ízlésű megálmodója, óriási segítségemre van. Eszter munkásságát azért is csodálom, mert ő egy klasszikus siker sztori: az anyaság inspirálta arra, hogy mára a hobbijában dolgozzon. Megálmodott egy baba-mama valóságot, benne a legkülönlegesebb hazai tervezőkkel.
Így aztán nem kell ezerszer is elismételnem, hogy praktikus, de nem sablonos, különleges, de kényelmes és főként Lénára jellemző szobát szeretnénk berendezni Neki. Talán nem lep meg most ez Titeket, de a szoba fő színei a szürke és a fehér, rózsaszín kiegészítőkkel vegyítve, mert egyrészről stílusos, de ami főként számít, hogy bátran kombinálhatóak színes apróságokkal, akár évszakonként is.

És hogy mit szeretnénk a szobájába? Apa már előre rettegve fogta a fejét, hogy a fél boltot megrendeljük majd, amiről persze szó sincs (jó, ha a szívemre kellene tennem a kezem, akkor szó se lenne a fele boltról: én az egészet imádom!), de szerencsére Lénus egyértelműen jelezte, hogy mi mindent kér a leendő kis lakosztályába: legyen benne egy sátor, ahová bármikor elbújhat (ezt egyelőre biztosan a nappaliban fogjuk elhelyezni, mert korára tekintettel ott fog legtöbbet mozogni, ahol én vagyok), nyulak minden mennyiségben, így aztán nyuszis ágynemű a Babies on board-tól kötelező kellék, egy puff nekem, ahol tudok mesét olvasni a kisasszonynak, egy csajos szőnyeg a szürke parkettára, hangulatos világítás és egy csepphinta, amiért a legjobban oda volt Léna, hihetetlenül élvezte a benne ücsörgést.

A tesztelés napja persze amolyan Lénusosan telt: gyermekem szerintem az elmúlt másfél év leghangosabb hisztijét produkálta a Babyberry és Barátai üzlet kellős közepén. Hiába adtam én rá a legtüncibb, csajos kisruhát, csak arra volt jó, hogy földre vágja benne magát és feltörölje vele a bolt padlóját – kétszer oda-vissza. Hiába, a gyerekek nem kiszámíthatóak (pedig eddig azt hittem az enyém igen 🙂 ). Masszív 1 óra testi-lelki gyötrelem után (már ami engem illet, nem őt!), végül egy finom Landliebe joghurttal tudtam lenyugtatni. Joghurt be, Lénus relaxba és végre koncentrálhattunk arra, amiért jöttünk: megálmodni egy igazi mesebirodalmat Miss Hisztikirálynőnek!

Ha Ti is építkeztek vagy csak gyerkőcötök szobájának frissítésében gondolkodtok, ne habozzatok benézni a Babyberry és Barátai hangulatos kis üzletébe, biztosan egy élmény lesz babának és anyának egyaránt! 🙂


Pillanatok az életünkből

Még várandós sem voltam, de ismerve magamat (aki utálja a felesleges szabályokat és idegesítik a kötelező, monoton törvények 🙂 ) tudtam, hogy semmit nem fogok röghöz kötni Léna nevelésénél és étkezésénél. Nem voltak elvárásaim, sem elképzeléseim, hogy majd mit hogyan fogunk csinálni. Gondoltam, majd rögtönzök.

Az elmúlt 27 év alatt megtanultam, hogy napról napra változunk, változik az élethez és pillanatokhoz fűzött gondolataink/szabályaink. Amitől 10 évvel ezelőtt frászt kaptam volna, ma ott laza vagyok, és pont így van ez fordítva is.  Nem akarom Őt tiltani pl. a  tv nézéstől, hiszen pont ezzel fogom elérni azt, hogy majd nagyon érdekelje a dolog. Mindenbe csempészek szabályokat természetesen én is, hiszen mindent még sem lehet megengedni, de igyekszem ezt igazságosan elosztani. Lehet mesét nézni, de csak módjával, reggel és este, lehet enni néha édességet és lehet tabletezni, engedem egyedül enni, engedem disznólkodni (sőt ezen még jókat is szórakozunk 🙂 ), engedem pacsálni, futkorászni, homokot enni, kavicsokat megnyalni, telefont felvenni, liftezni (pedig a földszinten lakunk 😀 ). Ezek mind hozzátartoznak a gyerekkorhoz és ahhoz, hogy majd laza, nyugodt felnőtt legyen belőle. Nem szeretném, ha komplexusai és megfelelési kényszerei lennének idegenek felé, csak mert a szociális közösség ezt várja el. Szeresse magát, az életét és törekedjen a belső elégedettségre/egyensúlyra. Anyukám mondott mindig egy nagyon fontos mondatot, ami alapján nevelem Lénát, mégpedig, hogy ha “Tiltva nevelsz, hazudni tanítasz!”.  Én nem szeretném, hogy a felesleges kötött szabályok miatt ne legyen majd velem őszinte a lányom. Szeretném, ha mindig bizalommal fordulna hozzám. Ne féljen önmaga lenni, merjen beszélni az ötleteiről, gondjairól, vágyairól.

Lazának tartom magam az étkezéseivel kapcsolatosan is, adok neki joghurtokat (imádja a Landliebe tejtermékeket, én meg sosem fosztanám meg tőle 😉 ) rudikat, sütiket és nemcsak BIO-t (természetesen mindig rendes, a főtt étkezések után) , mert tudom, hogy majd ha bekerül a közösségbe és olyannal találkozik, amivel addig otthon nem, majd sokkal jobban fogják foglalkoztatni, mint így. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nálunk egészségtelen életmód folyik, mert nem, csak azt gondolom meg kell találni az arany középutat mindig mindenben. A legfontosabb pedig ugyanez a nevelésnél is: megtanítani Lénának, hogy semmi sem csak fekete és fehér, mindig van lehetőség választani és mérlegelni, megtalálni a legjobb megoldást, ami mindenkinek jó.

Fotó: Kollarik Ágnes

Ruha: Zara


Változás

Nem vagyok egy paramami, sem egy ősmami. Azt gondolom,elég lazán kezelem Lénát (bár volt is időm gyakorolni 🙂 ). Mikor tavasszal eldöntöttük, hogy ősztől bölcsibe/családi napközibe visszük, annyira természetesnek tűnt. Mindent nagyon reálisan láttam. Tudtam, hogy szüksége van a közösségre, a gyerekek társaságára. Hiszek abban, hogy egy idő után többet segít a gyerekeknek, ha gyerekek között vannak. Léna egy nagyon kíváncsi kislány, minden érdekli, mindent ki akar próbálni, meg akar fogni, fel akar mászni, megütögetni, megenni és még reggeli sorolhatnám mi minden eszébe jut másodpercek leforgása alatt. Tudtam, hogy nem leszek neki elég egy idő után, mikor kiolvasunk minden könyvet 3x egy nap, megjárjuk a homokozót is minimum 2x (bár bevallom, a legkevésbé sem a kedvenc időtöltésem), 15x bemászik a kanapé mögé, ahonnan nekem kell kihúzni 15x , felkapaszkodik az ablakpárkányra és onnan ugrik a kanapéra, akkor egy idő után úgy érzem, mind a ketten kinőttük ezt a lakást. Én ruhaügyileg, ő pedig a játékokra használható lehetőségek tárházát.

Tavasszal a beiratkozásnál egy karakán, vagány kiscsajt vittem a bölcsibe, akinek könyörögni kellett, hogy végre elindulhassunk haza és hagyja hátra az újdonsült kisbarátját, Noelt. Lett is sírás az indulásból. Itt tudtam, hogy nem lesz nehéz dolgunk a beszoktatással. Teltek a napok, a hetek, eltelt a nyár egy pillanat alatt. Legutoljára gimiben éreztem ezt a felgyorsult idővel elrohanó nyarat. Mint ha nem is lett volna, tényleg hova tűnt?! Hiszen voltunk nyaralni és megannyi emléket gyűjtöttünk a pónifarmon, a dunaparton a balatonon, Máltán, most meg itt ülök és kapkodom a fejem, hogy nemcsak a nyár, de ez a 1,5 év is elsuhant. Léna pedig változott, közösségben kicsit visszahúzódóbb lett, felvette a megfigyelő pozíciót. Már nem annyira nyomulós és bátor, mint eddig. Persze szerencsére azért nem is betoji, de óvatosabb. Anyásabb lett sokkal, olyan kötődés alakult ki közöttünk, amire tavasszal még nem is gondoltam. Csak én vagyok jó neki, ha baj van, ha történik valami, hozzám bújik este és engem ölelget, én altathatom csak el. Pedig sokat van nagyszülőkkel, alszik is külön tőlünk és még is, szimbiózisban kezdtünk el létezni, ami természetesen a világ legjobb érzése és a legfélelmetesebb is egyben.

Itt az ősz, októberben pedig kezdjük a beszoktatást. A félelem minden terhét magamon cipelem, amitől egy anyuka félhet ebben az esetben. Új közösség, új közeg, új emberek és gyerekek. Honnan fogom tudni majd jó – e ez neki? Mivel fogok tudni neki segíteni, és nem elveszteni a világba és belém vetett bizalmát? Rettenetesen félek, hogy csalódik bennem és abban a biztonságos rendszerben, amiben eddig éltünk. Az agyam tudja, amit tavasszal tudott, hogy kell neki a közösség, kellenek neki új élmények, mert nem tudom már kielégíteni otthon minden kíváncsiságát, a szívem pedig fél, hogy ezekkel a dolgokkal a kis lelkébe beléphetnek a csalódások is, a bánatok, félelmek. Mára már azt beszéltük a bölcsis nénivel, hogy heti 3-4 napot viszem a délelőtti órákra, aztán pedig meglátjuk, ő hogyan igényli a továbbiakban. Egyelőre én ezzel nem rendszert szeretnék vinni az életébe feltétlen, hiszen szerencsére nem azért kell neki járnia, mert én dolgozni fogok napi 8 órában, hanem azért, hogy élmények és ezáltal fejlődések érjék a gyerekek mellett. Nem szeretnék kimaradni a napjaiból, a fejlődéseiből, az öröméből és leginkább a bánatából. Szeretnék támasza lenni mindig és megóvni a negatív dolgoktól. Tudom, hogy meg kell majd tanulnia megvédenie magát és kiállnia magáért, nem lehet anyámasszony katonája, de még is csak egy 1,5 éves kis törékeny rosszaság. 🙂 Remélem, könnyedén fogjuk venni az akadályokat. Könnyebben, mint egy közös sétát, ahol tuti az ellenkező irányba indul meg folyton, mint én. Amikor csak rágcsával vagy a kedvenc Landliebe-s joghurt italával tudom magam mellé csábítani és leültetni 3 mp-re, hogy aztán újult erővel folytathassa a nevetéssel egybekötött futkorászást. <3

Fotó: Kollarik Ágnes

Hajpánt: Kova’csovics


Hétköznapok hangulata

Most a költözés, építkezés közepette, mikor a lakásban már kezdenek megjelenni a dobozok, s az erkély pedig szintén kissé lomos, sokszor gondolkodom azon, hogy hol lehetne belemerülni kicsit a gondolataimba, méghozzá úgy, hogy rend és nyugalom uralkodik. Természetesen tele van kávézókkal a város, így lépten-nyomon hangulatos tavernákba botlik az ember, főleg nyáron. Én mégis örültem, hogy most rátaláltam a Westend tetőteraszán található szabadon álló asztalkákra és székekre, ami mellett egy szuper kis játszótér is megtalálható (ez az anyai lelkemnek felüdülés volt). Egy személyes stílustanácsadás és közös vásárlás előtt tudtam ott egy kicsit nyugalomban dolgozni a laptopon, és elmélkedi a jövő tervein.

Jó érzés volt úgy ülni valahol, hogy nem kellett kötelezően rendelnem, nem kellett azt néznem, hogy marad -e még ülőhely a következő vendégeknek vagy esetleg feltartok másokat, akik szintén nyugodtan szeretnék meginni napi kávé adagjukat. Itt megehettem az aznapra összekészített Landliebe joghurtom és gondtalanul pötyöghettem.  Gyönyörű idő volt aznap, számomra ez a 25 fok a tökéletes. Farmer, szandál egy egyszerű felső és kész is a kényelmes hétköznapi viselet.

Nagyon szeretem ezeket a momjeans, boyfriend fazonokat. Tény, hogy nem ezek azok a fazonok, amikben a fenekünket emelhetjük ki, de nem is bánom én ezt a hétköznapokban. Kényelmes, laza és szerintem nőies is, főleg egy magasabb talpú cipővel. Idén is hódítanak a színes mintákat ábrázoló farmerek, a Zarában rengeteg félét találunk belőle, nekem a képen található jelenleg nagy kedvencem. Ősszel is viselhetjük őket bokacsizmával, oxford cipővel, tornacipővel vagy akár sima kis balerinával is. Felülre pedig vehetünk fel feszülős pólókat és lenge felsőket is. Blézerrel szintén csempészünk bele egy kis nőies vonalat. Alapvetően nekem ez az őszi stílusom: laza momjeans farmer, egy egyszerű felső, bokacsizma és egy nőies blézer. Sikkes városi összeállítást kapunk ezzel. Próbáljátok ki! 😉

A facebook oldalamon még több öltözködési tippet találtok: Dorothy Style

Ha pedig anyuka vagy szívesen látlak a facebook csoportomban: Mommies in Style

Instagramon is sok inspirációs fotóval találkozhattok: dorothyinstyle

Fotó: Kollarik Ágnes

Farmer & felső: Zara

Cipő & táska: Tommy Hilfiger

Napszemüveg: Dolce&Gabbana


Vidéki romantika

Időnként ellátogatunk vidékre, egyrészről, hogy találkozzunk Léna apai nagyszüleivel, másrészről, mert mindannyiunknak szüksége van egy kis feltöltődésre. Erre pedig kevés alkalmasabb hely van, mint a nagyszülők vidéki otthona. Ilyenkor csak kiülünk a kertbe, Lénus a csirkéket, nyuszikat és cicákat nézegeti újra és újra, én pedig szeretek ilyenkor kicsit elmélyülni a gondolataimban, rendezgetni a terveket a fejemben. Imádom nézni a kert színeit, hallgatni az állatokat, feltankolni mindenféle finomsággal, ami Nagyiék kertjében terem. Öröm nézni, ahogy ez a kis 1,5 éves kislány tágra nyílt szemekkel fedezi fel a világot, ahogy nevet a kutyaugatáson és a csirkéken. Minden olyan új és tiszta még neki.

Tudjátok, mennyire szeretem a színeket, engem ezek élénkítenek fel, hatással vannak a kedvemre, és ha színekkel veszem körül magam, sokkal könnyebben lendülök át a holtpontokon is. Éppen ezért minden levesz a lábamról, ami izgalmas, vibráló, élettel teli ,legyen az egy ilyen vidám ingruha, vagy épp a reggelt indító Landliebe joghurtunk. Szeretjük a tejtermékeket. Lénánál is szépen fokozatosan vezetem be és szerencsére nincs vele nehéz dolgom, mert imádja a tejbegrízeket, tejberizseket az ívó joghurtokat és mindent, amiben még ráadásként gyömölcs is van. Próbáljuk neki átadni azt az életszemléletet, amit még néha nekünk is tanulni kell: a nyugalmat, a harmóniát, a természet és állatok szeretetét, az egészséges étkezést és főleg azt, hogy merjen megkóstolni minden újdonságot, amivel kínáljuk. Az egészséges étkezés alatt én nem feltétlen azt értem, hogy soha semmi cukrosat nem kaphat, hanem azt, hogy mindent ehet, de mértékkel. Fontosnak tartom már korán megtanítani a mértékeletességre. Léna egy ízig-vérig bevelvaló kislány, mindenre kíváncsi, ami csak körülveszi, így nincsen nehéz dolgom.

Ezt a vidámságot és életszeretetet igyekszem apránként becsempészni Lénus ruhatárába is. Szeretném, ha idővel Ő is merne majd színeket és mintákat hordani és nem ijedne meg tőlük. Fontosnak tartom az önbizalom megtanítását, még ha vallom is, hogy nagyrészben örökölt tulajdonságról van szó. Ezért fontos a későbbiekben is, hogy merjen önmaga lenni, merjen úgy öltözködni, úgy élni, ahogy ő jónak látja és ahogy boldognak érzi magát. Addig is igyekszem Neki és Nektek is minél több összeállítást mutatni. Hisz csak azért, mert a szomszéd bácsin és szamarán, Jocin kívül nem találkozunk senkivel, még csaphatunk egy ilyen igazi csajos pikniket a kertben, nem? 🙂 🙂


Babyberry és barátai

Kedvenc üzletünkben jártunk Lénával

Ősszel költözünk! Elég nagy váltás lesz a mostani 1,5 szobás lakásból egy 4 szobás kertes házba átcuccolni, ahol mindenkinek lesz saját szobája, még a duzzogóknak is, aki általában én vagyok. 😀 Fura lesz, hogy nem látjuk egymást egyfolytában, el tudok vonulni kicsit, ha épp úgy tartjam kedvem, bár gyanítom, Léna, mint a kis matricám, ott is ott lesz a fenekemben folyton :). Addig pedig a feladatom az, hogy míg fel nem épül a ház teljesen, kitaláljam, melyik szoba milyen stílust kapjon. Nagyon fontosnak érzem az összhangot, hogy szeressük azt a hangulatot, amit a ház és annak minden kis zuga áraszt magából. Szeretném, ha minden szoba egyedi stílussal rendelkezne, de még sem térne el sok mindenben a többitől. Azt hiszem Lénáé lesz a legkönnyebb, hiszen fantasztikus magyar designerek vannak, akik szebbnél szebb termékeket készítenek kismanó szobákba. Meg is mutatom Nektek, honnan fogom berendezni a kisasszony kuckójának minden darabját, mert hát van egy igazán kreatív mami, aki összegyűjtötte egy üzletbe (ami egyébként terápiás szobának is megfelel:) ) a legjobb magyar készítőket. A Babyberry brand és a Babyberry és barátai üzlet megálmodója, Eszter, aki szintén anyuka, mellette pedig csodás termékeket készít, amik szintén megtalálhatóak a kis üzletében, a 2.kerületben. Csodás egy hely, ajánlom csak nézelődés céljából is, egy másik világban éreztem magam, és ezt láttam Lénuson is, úgy pörgött, futkorászott, mint ha egy stílusos játszóházban lettünk volna. 🙂

Lénának egy fehér  ovális kiságya van, amit nagyon szeretünk, és amit szerettünk volna használni is, amíg ki nem növi, de azt hiszem, egy házikó ágyat be kell szereznünk, mert ez volt a kedvenc része az üzletben.  Én mindenképpen befedem a tetejét majd valamilyen textíliával, hogy még kuckósabb legyen a hangulata, a gyerekek imádják a búvóhelyeket. Színekben nálam a pasztell fehér-rózsaszín- szürke játszik, de még az is lehet, hogy valamelyik helyére bekerül a menta zöld. Örök kedvenc a zöld, a harmónia, a nyugalom, amit áraszt magából, jót tesz a léleknek. Nagyon hiszek a színek jelentésében és jelentőségében. Szeretnék Lénának egy külön kis világot teremteni, ahova nemcsak aludni jár szívesen, hanem játszani is.

Hogy a kuckózós élményt gazdagítsam még neki, egy sátrat is szeretnék a kis birodalmába. Oda majd bekerülhetnek a kedvenc játékai, babái, ahova bebújhat játszani, ahol elbújhat a világ elől (vagy inkább előlem 😀 )

Már lassan ott tartok, hogy figyelnem kell arra, túl ne zsúfoljam a szobáját, hiszen nem ártana 1-2 szekrény sem, de egyszerűen nem lehet megállni, annyi szép dolog van itt. Biztosan szeretnék neki még egy babzsákot vagy puffot és szőnyeget, ami szépen kiemeli majd a szoba hangulatát és stílusát. Kellenek majd fogantyúk, polcok,ágyneműk, színes lampionok, falmatricák és párnák is, amiket szintén megtalálunk a Babyberry és barátai üzletben. Léna egyszerűen imádott ott lenni, én meg imádtam nézni, mennyire jól érzi ott magát. Augusztusban ismét megyünk és akkor már el is hozzuk a kis kincseket, amik gazdagítják majd a csajos birodalmát. Alig várom! 🙂

Helyszín: Babyberry és barátai

Rossz fotókért elnézéseteket kérem, csak telefon volt nálam sajnos. 🙁


Vissza az irodába

Irodai outfit anyáknak

Nem könnyű anyának lenni, anyának lenni mindig csinosan, pedig nagyon nehéz, és ezt a kettőt felemelni arra a szintre, hogy mindeközben ez az anya dolgozzon is, szinte lehetetlen. Felnézek Orsi barátnőmre, hogy mind ezt győzi és gőzerővel hajt az álmaiért, emellett pedig csodás anyukája a kis Zsiginek. Neki készültek ezek a fotósorozatok egy irodai környezetben, irodai outfittel, megmutatva ezzel azt, hogy egy anyuka is lehet csinos a munkahelyén.

 

Fotó: Kollarik Ági

Stylist: Én 🙂


Anya-lánya-szerelem

1 baba, 1 anya és a tavasz :)

Tavaly nem tudtam eléggé kiélvezni a tavaszt, mert ha őszinte akarok lenni, örültem, hogy túléltem a napokat egy újszülött társaságában. Nem voltak meghitt, nyugis séták, elmaradtak a virág szagolgatások, nem volt reggeli kávé az erkélyen madárcsicsergés mellett. Szóval eldöntöttem, hogy idén bepótolok mindent Lénával! Persze nem a nyugis sétákat, mert azt már nem lehet vele, helyette tolom üresen a babakocsit és mellettem pedig  Léna próbálja tartani az egyenúlyozást totyogva. De ennyi baj legyen, öröm ez mindenhogy! 🙂

Tavasszal előkerülnek a biciklik, nem volt ez másképp most sem. Egy csodás Vintage bringát teszteltünk, amit hamarosan be is fogunk szerezni, csak költözzünk át az új házba, ahol lesz neki helye is, addig marad a kölcsönzés 🙂 A lufi Léna szórakoztatására kellett, hogy kicsit lekösse őt, minél később jöjjön rá, igazából egy ülésbe próbálom betuszkolni és bekötözni. 🙂 Hát itt megjegyezném, hogy ez baromira nem tartott sokáig, kb. 10perc volt, de majd gyakoroljuk!  Anyával nem szúrsz ki, Léna! 🙂

Fotó: Kollarik Ágnes

Lufik: Álomvirág Dekor

Bicikli: Vintage Bringa

Szoknya: H&M

Dzseki: Stradivarius

Cipő: Ecipo.hu – Carinii

Napszemüveg: Marc Jacobs


Fashion Days - Február 14

Valentin-nap hármasban

Valentin-nap családosan már egészen másról szól, mint eddig. Lehet csak az első év teszi, amit Lénával töltünk, vagy csak az anyai szívemet körbelengő rózsaszín felhő, de idén nem vágyom kettesben eltöltött vacsorára valahol a belváros közepén. Most hármasban szeretném tölteni, igazából pont úgy, ahogy a minden napjainkat töltjük. Kicsit mozgalmasan és ebből fakadóan fárasztóan, de annál nagyobb szeretetben, ahogy erre a lassan 11 hónapos már két lábon igyekvő kismanóra nézünk. 

Nagyon szeretünk villásreggelizni. Egy együtt eltöltött reggel, beszélgetéssel, Léna figyelmének lekötésével, amit általában egy kiflivel próbálunk kivitelezni, jelenleg többet ér, mint a nap bármelyik része, ha ő nincs velünk. Persze ettől függetlenül az én idegeim is végesek néha és vannak időszakok, mikor örülök, hogy édesanyám közel van és le tudom passzolni kicsit, de ő már akkor is az életünk része, legyen bármilyen ünnep is. A képek is reggeli után készültek a Fóti kastélyban. Nézzetek el egyszer oda, pompás ételek és desszertek vannak! 🙂 

Ruhában átadtam magam a kényelemnek, nagyon ritkán veszek fel magassarkút és nem is hiányzik már, sőt így kihívást jelent a nőiesség megteremtése lapos cipőben, ami természetesen nem lehetetlen feladat. 🙂 Egy járó baba mellett tökéletes a csizma és bokacsizma, sportcipő kombó. Most egy bokacsizmát választottam, természetesen nadrággal, hogy a sok hajolgatás ne legyen kínos. 🙂 Egy virágos basic pulcsival és egy rózsaszín kabáttal dobtam fel az elsőre komornak tűnő összellítást.  A ruhákat és kiegészítőket a Fashion Days-ről választottam.

Ha ti is gondolkodtok hasonló outfitben, nézzetek körül  a webshopban –> http://bit.ly/2k80L8t

Fotó: Kollarik Ágnes Photo
Tulipán és lufik: Álomvirág Dekor

 


Baba-mama

Olívia Léna & Én