Életmód

Babák és anyák legfontosabb kiegészítője

A pelenka

Őszintén szólva, sosem foglalkoztam túlzottan ezzel a pelenkakérdéssel, általában a klasszikus drogériákban és áruházakban kapható típusokat vásároltam. Egy volt fontos, hogy az anyaga premium minőségű legyen, hogy Léna bőre biztosan biztonságos és bőrbarát termékkel találkozzon. Arra sem gondoltam , hogy  már nemcsak üzletekben van lehetőség pelenka vásárlásra, hanem online is, arra pedig végképp nem, hogy interneten is van lehetőségünk kiváló pelenkákhoz jutni. Lehetőségem nyílt tesztelni  Pufies márkát, ami Magyarországon a http://bit.ly/pufieshu oldalról szerezhető be.

Ami nekem, mint designe kedvelőnek nagyon szimpatikus volt, hogy mintásak a pelenkák. Sok féle mintában tudjuk megvásárolni őket, én eddig ilyet csak a mosható pelenkánál láttam és sajnáltam is, hogy az általános daraboknál nem található meg ez a stílus. Viszont tudjuk, csak a külsőségekből nem szabad következtetéseket levonni, de mindenképpen izgatottan vártam, hogy megérkezzen a rendelésem.  Amint megkaptam, már bontottam is ki, hogy megtapintsam milyen  a puhasága. A 2. benyomás is nagyon szimpatikus volt, puha, kellemes, lágy belső gondoskodik a baba bőréről. A külső anyaga sem kemény és nem tűnik kényelmetlennek. Ezután megkapta Léna is tesztelésre, aki szerintem semmit nem vett észre a váltásból, mert nem feszengett, nem akarta levenni, szemlátomást kényelmesen mozgott benne. Majd teltek az órák és vártam, hogy cserélésre kerüljön a sor. Léna sokat iszik, így sokat is pisil, általában 3-4 óra alatt megtelik a pelenkája. A Pufies-nál is így volt, viszont nem ázott át egyáltalán, nem húzta le a fenekét, nedves sem volt a bőre, ebből gondolva szépen beszívta a folyadékot a belső réteg. Mindenképpen elégedettséget ért el nálam ez a termék. Gyors és praktikus az is, hogy 2 nap alatt megérkezett a rendeléstől számítva, sokfélében tudok rendelni, ami kielégíti a szépérzékemet is. Egy hete használjuk és nem okozott semmi panaszt. Szívből ajánlom anyuka társaimnak. 🙂


Új szoba projekt

Nem titok, hogy már mindannyian tűkön ülünk, már ami a költözködést illeti. Építkezünk ugyanis és remélhetőleg már csak néhány hét (optimista, azaz jómagam féle verzió), vagy hónap (Apa féle realitás) múlva végre átköltözhetünk a mostaninál sokkal tágasabb életterünkbe (papír forma szerint október vége, a kivitelető szavaival élve pedig november vége lesz a költözés 😀 ).
Óriási mérföldkő ez nekünk, hiszen gyermekem apja szerint mi konkrétan egy 2 szobás gardróbban élünk. Tény és való, hogy kevés önálló élettere jut a család különböző tagjainak: Léna uralja a nappalit (kanapé, TV, szőnyeg) és az ebédlőt, én a lakás minden más részét, Apa…nos, neki hagytunk egy parkolót.
Egy szó, mint száz: végre lesz terünk, helyünk, mindenkinek a saját magára jellemző szobája. És ebbe a legkisebb családtag , azaz Léna is beletartozik. Elképesztő mennyiségű inspirációs képet néztem végig neten, mire végre kikristályosodott bennem, hogy milyen szobát is szeretnék Neki.

Szerencsére ebben Eszter, a BabyBerry és Barátai üzlet elképesztően jó ízlésű megálmodója, óriási segítségemre van. Eszter munkásságát azért is csodálom, mert ő egy klasszikus siker sztori: az anyaság inspirálta arra, hogy mára a hobbijában dolgozzon. Megálmodott egy baba-mama valóságot, benne a legkülönlegesebb hazai tervezőkkel.
Így aztán nem kell ezerszer is elismételnem, hogy praktikus, de nem sablonos, különleges, de kényelmes és főként Lénára jellemző szobát szeretnénk berendezni Neki. Talán nem lep meg most ez Titeket, de a szoba fő színei a szürke és a fehér, rózsaszín kiegészítőkkel vegyítve, mert egyrészről stílusos, de ami főként számít, hogy bátran kombinálhatóak színes apróságokkal, akár évszakonként is.

És hogy mit szeretnénk a szobájába? Apa már előre rettegve fogta a fejét, hogy a fél boltot megrendeljük majd, amiről persze szó sincs (jó, ha a szívemre kellene tennem a kezem, akkor szó se lenne a fele boltról: én az egészet imádom!), de szerencsére Lénus egyértelműen jelezte, hogy mi mindent kér a leendő kis lakosztályába: legyen benne egy sátor, ahová bármikor elbújhat (ezt egyelőre biztosan a nappaliban fogjuk elhelyezni, mert korára tekintettel ott fog legtöbbet mozogni, ahol én vagyok), nyulak minden mennyiségben, így aztán nyuszis ágynemű a Babies on board-tól kötelező kellék, egy puff nekem, ahol tudok mesét olvasni a kisasszonynak, egy csajos szőnyeg a szürke parkettára, hangulatos világítás és egy csepphinta, amiért a legjobban oda volt Léna, hihetetlenül élvezte a benne ücsörgést.

A tesztelés napja persze amolyan Lénusosan telt: gyermekem szerintem az elmúlt másfél év leghangosabb hisztijét produkálta a Babyberry és Barátai üzlet kellős közepén. Hiába adtam én rá a legtüncibb, csajos kisruhát, csak arra volt jó, hogy földre vágja benne magát és feltörölje vele a bolt padlóját – kétszer oda-vissza. Hiába, a gyerekek nem kiszámíthatóak (pedig eddig azt hittem az enyém igen 🙂 ). Masszív 1 óra testi-lelki gyötrelem után (már ami engem illet, nem őt!), végül egy finom Landliebe joghurttal tudtam lenyugtatni. Joghurt be, Lénus relaxba és végre koncentrálhattunk arra, amiért jöttünk: megálmodni egy igazi mesebirodalmat Miss Hisztikirálynőnek!

Ha Ti is építkeztek vagy csak gyerkőcötök szobájának frissítésében gondolkodtok, ne habozzatok benézni a Babyberry és Barátai hangulatos kis üzletébe, biztosan egy élmény lesz babának és anyának egyaránt! 🙂


Pillanatok az életünkből

Még várandós sem voltam, de ismerve magamat (aki utálja a felesleges szabályokat és idegesítik a kötelező, monoton törvények 🙂 ) tudtam, hogy semmit nem fogok röghöz kötni Léna nevelésénél és étkezésénél. Nem voltak elvárásaim, sem elképzeléseim, hogy majd mit hogyan fogunk csinálni. Gondoltam, majd rögtönzök.

Az elmúlt 27 év alatt megtanultam, hogy napról napra változunk, változik az élethez és pillanatokhoz fűzött gondolataink/szabályaink. Amitől 10 évvel ezelőtt frászt kaptam volna, ma ott laza vagyok, és pont így van ez fordítva is.  Nem akarom Őt tiltani pl. a  tv nézéstől, hiszen pont ezzel fogom elérni azt, hogy majd nagyon érdekelje a dolog. Mindenbe csempészek szabályokat természetesen én is, hiszen mindent még sem lehet megengedni, de igyekszem ezt igazságosan elosztani. Lehet mesét nézni, de csak módjával, reggel és este, lehet enni néha édességet és lehet tabletezni, engedem egyedül enni, engedem disznólkodni (sőt ezen még jókat is szórakozunk 🙂 ), engedem pacsálni, futkorászni, homokot enni, kavicsokat megnyalni, telefont felvenni, liftezni (pedig a földszinten lakunk 😀 ). Ezek mind hozzátartoznak a gyerekkorhoz és ahhoz, hogy majd laza, nyugodt felnőtt legyen belőle. Nem szeretném, ha komplexusai és megfelelési kényszerei lennének idegenek felé, csak mert a szociális közösség ezt várja el. Szeresse magát, az életét és törekedjen a belső elégedettségre/egyensúlyra. Anyukám mondott mindig egy nagyon fontos mondatot, ami alapján nevelem Lénát, mégpedig, hogy ha “Tiltva nevelsz, hazudni tanítasz!”.  Én nem szeretném, hogy a felesleges kötött szabályok miatt ne legyen majd velem őszinte a lányom. Szeretném, ha mindig bizalommal fordulna hozzám. Ne féljen önmaga lenni, merjen beszélni az ötleteiről, gondjairól, vágyairól.

Lazának tartom magam az étkezéseivel kapcsolatosan is, adok neki joghurtokat (imádja a Landliebe tejtermékeket, én meg sosem fosztanám meg tőle 😉 ) rudikat, sütiket és nemcsak BIO-t (természetesen mindig rendes, a főtt étkezések után) , mert tudom, hogy majd ha bekerül a közösségbe és olyannal találkozik, amivel addig otthon nem, majd sokkal jobban fogják foglalkoztatni, mint így. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nálunk egészségtelen életmód folyik, mert nem, csak azt gondolom meg kell találni az arany középutat mindig mindenben. A legfontosabb pedig ugyanez a nevelésnél is: megtanítani Lénának, hogy semmi sem csak fekete és fehér, mindig van lehetőség választani és mérlegelni, megtalálni a legjobb megoldást, ami mindenkinek jó.

Fotó: Kollarik Ágnes

Ruha: Zara


Változás

Nem vagyok egy paramami, sem egy ősmami. Azt gondolom,elég lazán kezelem Lénát (bár volt is időm gyakorolni 🙂 ). Mikor tavasszal eldöntöttük, hogy ősztől bölcsibe/családi napközibe visszük, annyira természetesnek tűnt. Mindent nagyon reálisan láttam. Tudtam, hogy szüksége van a közösségre, a gyerekek társaságára. Hiszek abban, hogy egy idő után többet segít a gyerekeknek, ha gyerekek között vannak. Léna egy nagyon kíváncsi kislány, minden érdekli, mindent ki akar próbálni, meg akar fogni, fel akar mászni, megütögetni, megenni és még reggeli sorolhatnám mi minden eszébe jut másodpercek leforgása alatt. Tudtam, hogy nem leszek neki elég egy idő után, mikor kiolvasunk minden könyvet 3x egy nap, megjárjuk a homokozót is minimum 2x (bár bevallom, a legkevésbé sem a kedvenc időtöltésem), 15x bemászik a kanapé mögé, ahonnan nekem kell kihúzni 15x , felkapaszkodik az ablakpárkányra és onnan ugrik a kanapéra, akkor egy idő után úgy érzem, mind a ketten kinőttük ezt a lakást. Én ruhaügyileg, ő pedig a játékokra használható lehetőségek tárházát.

Tavasszal a beiratkozásnál egy karakán, vagány kiscsajt vittem a bölcsibe, akinek könyörögni kellett, hogy végre elindulhassunk haza és hagyja hátra az újdonsült kisbarátját, Noelt. Lett is sírás az indulásból. Itt tudtam, hogy nem lesz nehéz dolgunk a beszoktatással. Teltek a napok, a hetek, eltelt a nyár egy pillanat alatt. Legutoljára gimiben éreztem ezt a felgyorsult idővel elrohanó nyarat. Mint ha nem is lett volna, tényleg hova tűnt?! Hiszen voltunk nyaralni és megannyi emléket gyűjtöttünk a pónifarmon, a dunaparton a balatonon, Máltán, most meg itt ülök és kapkodom a fejem, hogy nemcsak a nyár, de ez a 1,5 év is elsuhant. Léna pedig változott, közösségben kicsit visszahúzódóbb lett, felvette a megfigyelő pozíciót. Már nem annyira nyomulós és bátor, mint eddig. Persze szerencsére azért nem is betoji, de óvatosabb. Anyásabb lett sokkal, olyan kötődés alakult ki közöttünk, amire tavasszal még nem is gondoltam. Csak én vagyok jó neki, ha baj van, ha történik valami, hozzám bújik este és engem ölelget, én altathatom csak el. Pedig sokat van nagyszülőkkel, alszik is külön tőlünk és még is, szimbiózisban kezdtünk el létezni, ami természetesen a világ legjobb érzése és a legfélelmetesebb is egyben.

Itt az ősz, októberben pedig kezdjük a beszoktatást. A félelem minden terhét magamon cipelem, amitől egy anyuka félhet ebben az esetben. Új közösség, új közeg, új emberek és gyerekek. Honnan fogom tudni majd jó – e ez neki? Mivel fogok tudni neki segíteni, és nem elveszteni a világba és belém vetett bizalmát? Rettenetesen félek, hogy csalódik bennem és abban a biztonságos rendszerben, amiben eddig éltünk. Az agyam tudja, amit tavasszal tudott, hogy kell neki a közösség, kellenek neki új élmények, mert nem tudom már kielégíteni otthon minden kíváncsiságát, a szívem pedig fél, hogy ezekkel a dolgokkal a kis lelkébe beléphetnek a csalódások is, a bánatok, félelmek. Mára már azt beszéltük a bölcsis nénivel, hogy heti 3-4 napot viszem a délelőtti órákra, aztán pedig meglátjuk, ő hogyan igényli a továbbiakban. Egyelőre én ezzel nem rendszert szeretnék vinni az életébe feltétlen, hiszen szerencsére nem azért kell neki járnia, mert én dolgozni fogok napi 8 órában, hanem azért, hogy élmények és ezáltal fejlődések érjék a gyerekek mellett. Nem szeretnék kimaradni a napjaiból, a fejlődéseiből, az öröméből és leginkább a bánatából. Szeretnék támasza lenni mindig és megóvni a negatív dolgoktól. Tudom, hogy meg kell majd tanulnia megvédenie magát és kiállnia magáért, nem lehet anyámasszony katonája, de még is csak egy 1,5 éves kis törékeny rosszaság. 🙂 Remélem, könnyedén fogjuk venni az akadályokat. Könnyebben, mint egy közös sétát, ahol tuti az ellenkező irányba indul meg folyton, mint én. Amikor csak rágcsával vagy a kedvenc Landliebe-s joghurt italával tudom magam mellé csábítani és leültetni 3 mp-re, hogy aztán újult erővel folytathassa a nevetéssel egybekötött futkorászást. <3

Fotó: Kollarik Ágnes

Hajpánt: Kova’csovics


Nyugodt percek

Sokszor nincs időm magamra, és itt ezalatt nem azt értem, hogy nem tudom kifesteni a körmeim, belőni a hajam (bár ez látszik az instagram fotóimon, ahol a képek 90%-án összefogott hajjal jelenek meg 🙂 )vagy feltenni az ünnepi sminkem, hogy Laci bácsi is megdicsérjen a kisboltban. Egyszerűen nem látom át a gondolataim, a terveim, az elképzelésem. Egy gyerkőccel is olyan zsivaj tud itt uralkodni, nem tudom milyen lehet,ahol esetleg több van mint egy. Minden család alaptartozéka a  zaj, (inkább hívjuk ordibálásnak) és ez a kisebb baj, de ha 3 percre elnézek, tuti Léna az életveszély küszöbén egyensúlyozik (teszem hozzá, baromi ügyesen és nem azért mondom ezt, mert elfogult vagyok 😛 😀 ). Jelenleg egy építkezés kellős közepén tartunk, ahol egy 4 szobás családi ház vár ránk, de addig 1,5 szobában kell a kis akrobatát leszerelni a radiátorról, tv-ről, kanapé tetejéről vagy épp mögüle. Pl. ma a fürdőkádban hagytam ott 5 mp-re, míg elmentem neki pizsamáért és gondolhatjátok, hogy nem az északnyugati szárnyig kellett mennem, ebben a 1,5 szobás lakásban nincs túl sok kifutó 🙂 . Épp túrom fel a szobát egyetlen pizsamáért, amikor gyerek futást hallok. Nagy horrorfilm nézős korszakomból(mikor még kevésbé voltam beszari) egyből bevillant, hogy tuti valami itt hagyott lélek használja a padlónkat játszóháznak (remek, apa meg pont  ilyenkor nincs itthon), amikor döbbenten látom, hogy az én „nyugodt” lányom szántja fel a fürdőszoba és nappali közötti részt, vizesen, mezítláb. Mondanám, hogy nagyon cuki volt, mert még közben viháncolt is, de mielőbb ezt megállapíthattam volna, a szervezetem nem tudta eldönteni, hogy agyvérzést vagy szívrohamot kapjon a látottaktól.

Az ilyen „unalmas” hétköznapokból jólesik néha kicsit kilépni pár órára, amikor egyedül lehetek magammal. Átgondolhatom a terveimet, meg azt, hogy mennyire van azoknak értelmük os és nemcsak a fáradtság játszik velem . Ilyenkor kimegyek valamelyik pilisi településre, amik végtelenségig kedves kis falvak és hagyom, hogy átjárjon a csend és nyugalom.  Ehhez tökéletes egy kis tó, ahol hétköznap nem igazán jár ember, nem zavar senki. Megihatom a kedvenc Landliebe joghurtom, összeírhatom a következő heti teendőim, lejegyzetelhetem az ötleteim és gondolataim. Ez egy fontos momentuma ennek a nyugodt időtöltésnek, mert mire hazaérek és benyitok az ajtón, azt is elfelejtem min járt az eszem egész nap. Na igen, némi tyúkésszel rendelkezem, ez születési rendellenesség nálam. (Mindig mondom, hogy remélem Léna az apja eszét örökli 😉 ) Az anyaság még inkább kihozta belőlem a szétszórtságot, én vagyok az, aki folyton mindent otthon hagy, általában pont azt, ami miatt el kell menni otthonról. Léna az egyetlen, akit még soha sehol nem felejtettem ott. Hát mondjuk nem is egy csendes alkat, tett is róla, hogy ne olvadjon bele a környezetbe.

Örülök, hogy van lehetőségem néha egyedül is lennem, de ez pont így jó. Októbertől kezdődik a bölcsi, már most tele vagyok parával, már-már kétségbeeséssel. De tudom, hogy ennek a kis izgő-mozgó 1,5 évesnek kell az újdonság, a gyerekek társasága, a közösség ereje (ezt valószínű elég hamar beszívom, mikor hozza haza a hülyeségeket 😀 ) és minden bizonnyal a fejlődésre is, mert az apát mondja, de az anyát az istenért sem 😛 . Ezt a posztot folytatom is október első hetében, de ha nagyon be leszek tojva, akkor már előtte héten teleírom az oldalam minden félő gondolatommal, hát ha segít egy őszinte terápia a lelkemnek. Aztán remélem, hogy minden ilyet eloszlatnak az ott töltött napok és hetek. Folyt.köv.! 😉

Fotó: Kollarik Ágnes

Póló: H&M

Nadrág: Zara

Papucs: Stradivarius

Táska: Parfois

Napszemüveg: Dolce&Gabbana

Óra: Thomas Sabo


Hétköznapok hangulata

Most a költözés, építkezés közepette, mikor a lakásban már kezdenek megjelenni a dobozok, s az erkély pedig szintén kissé lomos, sokszor gondolkodom azon, hogy hol lehetne belemerülni kicsit a gondolataimba, méghozzá úgy, hogy rend és nyugalom uralkodik. Természetesen tele van kávézókkal a város, így lépten-nyomon hangulatos tavernákba botlik az ember, főleg nyáron. Én mégis örültem, hogy most rátaláltam a Westend tetőteraszán található szabadon álló asztalkákra és székekre, ami mellett egy szuper kis játszótér is megtalálható (ez az anyai lelkemnek felüdülés volt). Egy személyes stílustanácsadás és közös vásárlás előtt tudtam ott egy kicsit nyugalomban dolgozni a laptopon, és elmélkedi a jövő tervein.

Jó érzés volt úgy ülni valahol, hogy nem kellett kötelezően rendelnem, nem kellett azt néznem, hogy marad -e még ülőhely a következő vendégeknek vagy esetleg feltartok másokat, akik szintén nyugodtan szeretnék meginni napi kávé adagjukat. Itt megehettem az aznapra összekészített Landliebe joghurtom és gondtalanul pötyöghettem.  Gyönyörű idő volt aznap, számomra ez a 25 fok a tökéletes. Farmer, szandál egy egyszerű felső és kész is a kényelmes hétköznapi viselet.

Nagyon szeretem ezeket a momjeans, boyfriend fazonokat. Tény, hogy nem ezek azok a fazonok, amikben a fenekünket emelhetjük ki, de nem is bánom én ezt a hétköznapokban. Kényelmes, laza és szerintem nőies is, főleg egy magasabb talpú cipővel. Idén is hódítanak a színes mintákat ábrázoló farmerek, a Zarában rengeteg félét találunk belőle, nekem a képen található jelenleg nagy kedvencem. Ősszel is viselhetjük őket bokacsizmával, oxford cipővel, tornacipővel vagy akár sima kis balerinával is. Felülre pedig vehetünk fel feszülős pólókat és lenge felsőket is. Blézerrel szintén csempészünk bele egy kis nőies vonalat. Alapvetően nekem ez az őszi stílusom: laza momjeans farmer, egy egyszerű felső, bokacsizma és egy nőies blézer. Sikkes városi összeállítást kapunk ezzel. Próbáljátok ki! 😉

A facebook oldalamon még több öltözködési tippet találtok: Dorothy Style

Ha pedig anyuka vagy szívesen látlak a facebook csoportomban: Mommies in Style

Instagramon is sok inspirációs fotóval találkozhattok: dorothyinstyle

Fotó: Kollarik Ágnes

Farmer & felső: Zara

Cipő & táska: Tommy Hilfiger

Napszemüveg: Dolce&Gabbana


Csodás helyek a nagyvárosban

Bár sosem voltam az a hátizsákot és bakancsot magamra öltő és túrabottal a kezemben erdőt járó típus, azért a természetet nagyon szeretem. Szeretem a változatosságát, a színeit, az egyszerre megnyugtató és feltöltő energiáit.

Minden évben igyekszünk úgy összeállítani a kirándulásainkat, hogy legyen benne éppúgy erdő, mint tenger, vagy épp dombos-hegyes terület is. Hiszen mindegyiknek megvan a maga bája, képtelenség megunni őket. Nyáron imádok gyönyörködni a tenger ezernyi árnyalatában, a türkiztől mélykékbe hajló habokban, míg ősszel alig várom, hogy kicsit erdő közelében lehessek. Főleg élvezem, ha olyan dimbes-dombos tájon vagyunk, ahol szőlő is terem, esetleg egy jónevű borászat kertjében süttetem az arcom a későnyári napsugarakkal. Közben meg kortyolom valamelyik kedvenc boromat. Mert mind tudjuk, hogy az bizony elengedhetetlen az idillhez! 😉

Régi téli álmom az is, hogy egy szilvesztert valami osztrák, vagy svájci kis alpesi házban töltsünk, kint óriási hóval, bent kandallóban ropogó tűzzel. Elképzelem, hogy ezt most már Lénus is hogy élvezné: napközben szánkóznánk, hóembert építenénk, este pedig bekucorodnánk egy forró teával a kályha mellé és olvasgatnánk.

No és a tavasz és nyár. Szerintem ez a kettő vagyok lélekben én! Egy virágoskert, megannyi vibráló színnel és lüktető energiával. Imádom a tavaszban az újjászületést, ahogy minden egyes nappal egyre több a fény és a jókedv. Azt hiszem, ez át is jön az öltözködési stílusomon: amikor csak tehetem, formákat, virágokat, harsány, de kellemes színeket öltök magamra.

Én így válok eggyé a természettel: így örülök neki és így fejezem ki a stílusom. Szeretem a természetet és a természetességet is. Azt gondolom, hogy mindenkinek szíve joga úgy alakítani a külsejét, ahogy szeretné és amit csak szeretne kihozni magából.

Persze ez nem azt jelenti, hogy nem emelem ki magamon a szépet, vagy épp kompenzálom a vélt vagy valós hiányosságaimat, pont ellenkezőleg! Játszom a mintákkal és színekkel, de arra nagyon figyelek, hogy önmagam maradjak.

Sokáig azt gondoltam, hogy mindenképp messzire kell mennünk ahhoz, hogy magunk mögött hagyjuk a város lüktetését, de szerencsére egyre több olyan helyet fedezek fel Budapesten is, ahol – mintha csak egy lakatlan szigeten lennék – elvonulhatok a stresszes hétköznapok elől. Az én személyes kedvencem az ELTE Füvészkertje. Kis tavak, óriási bambuszok, madárcsicsergés és árnyat adó fák várnak. Ráadásul nincs is olyan messze, így időnként bedobok egy táskát meg egy piknikkosarat a kocsiba, és Lénussal elmegyünk a mi kis ’titkos kertünkbe’. Kifekszünk a pokrócra (jó, én kifeküdnék, ő meg fél percenként rohanna bele valamelyik tóba vagy tócsába), elmajszolunk valami finomságot, vagy épp felhörpintjük a napi Landliebe ivójoghurtunkat és alig egy óra múlva feltöltődve és mosollyal az arcunkon távozunk.

Ó igen, és még egy tipp: Ha tehetitek, SAKURA ünnepekor (cseresznyefa virágzás) mindenképp menjetek ki! Egy darabka mesés Japán, ahova csöppenhettek!

És Nektek mi a kedvenc természetbe kimozdulós helyetek?

 

Fotó: Kollarik Ágnes

Ruha: Zara

Szandál: Ecipő és Stradivarius (piros mintás)

Napszemüveg: Dolce&Gabbana

Kalap: H&M

Óra: Fossil


Vidéki romantika

Időnként ellátogatunk vidékre, egyrészről, hogy találkozzunk Léna apai nagyszüleivel, másrészről, mert mindannyiunknak szüksége van egy kis feltöltődésre. Erre pedig kevés alkalmasabb hely van, mint a nagyszülők vidéki otthona. Ilyenkor csak kiülünk a kertbe, Lénus a csirkéket, nyuszikat és cicákat nézegeti újra és újra, én pedig szeretek ilyenkor kicsit elmélyülni a gondolataimban, rendezgetni a terveket a fejemben. Imádom nézni a kert színeit, hallgatni az állatokat, feltankolni mindenféle finomsággal, ami Nagyiék kertjében terem. Öröm nézni, ahogy ez a kis 1,5 éves kislány tágra nyílt szemekkel fedezi fel a világot, ahogy nevet a kutyaugatáson és a csirkéken. Minden olyan új és tiszta még neki.

Tudjátok, mennyire szeretem a színeket, engem ezek élénkítenek fel, hatással vannak a kedvemre, és ha színekkel veszem körül magam, sokkal könnyebben lendülök át a holtpontokon is. Éppen ezért minden levesz a lábamról, ami izgalmas, vibráló, élettel teli ,legyen az egy ilyen vidám ingruha, vagy épp a reggelt indító Landliebe joghurtunk. Szeretjük a tejtermékeket. Lénánál is szépen fokozatosan vezetem be és szerencsére nincs vele nehéz dolgom, mert imádja a tejbegrízeket, tejberizseket az ívó joghurtokat és mindent, amiben még ráadásként gyömölcs is van. Próbáljuk neki átadni azt az életszemléletet, amit még néha nekünk is tanulni kell: a nyugalmat, a harmóniát, a természet és állatok szeretetét, az egészséges étkezést és főleg azt, hogy merjen megkóstolni minden újdonságot, amivel kínáljuk. Az egészséges étkezés alatt én nem feltétlen azt értem, hogy soha semmi cukrosat nem kaphat, hanem azt, hogy mindent ehet, de mértékkel. Fontosnak tartom már korán megtanítani a mértékeletességre. Léna egy ízig-vérig bevelvaló kislány, mindenre kíváncsi, ami csak körülveszi, így nincsen nehéz dolgom.

Ezt a vidámságot és életszeretetet igyekszem apránként becsempészni Lénus ruhatárába is. Szeretném, ha idővel Ő is merne majd színeket és mintákat hordani és nem ijedne meg tőlük. Fontosnak tartom az önbizalom megtanítását, még ha vallom is, hogy nagyrészben örökölt tulajdonságról van szó. Ezért fontos a későbbiekben is, hogy merjen önmaga lenni, merjen úgy öltözködni, úgy élni, ahogy ő jónak látja és ahogy boldognak érzi magát. Addig is igyekszem Neki és Nektek is minél több összeállítást mutatni. Hisz csak azért, mert a szomszéd bácsin és szamarán, Jocin kívül nem találkozunk senkivel, még csaphatunk egy ilyen igazi csajos pikniket a kertben, nem? 🙂 🙂


Termékteszt a lézeres szőrtelenítők világából

Kipróbáltam a Philips Lumea Prestige IPL villanófényes szőrtelenítést

Nagy szerencsének érzem, hogy lehetőséget kaptam a Philips Lumea Prestige IPL Szőrtelenítő készüléket tesztelni. Bevallom szkeptikus voltam mindig is az ilyen és ehhez hasonló termékekhez, ezért azonnal el is kezdtem tesztelni, ahogy megérkezett. Fontosnak tartom, hogy hiteles képet adjak a készülékről, hiszen az üzletekben nem olcsó ahhoz, hogy az ember nyugodtan félretegye a polcra, ha esetleg nem vált be.

A doboza gyönyörű, ahogy a legtöbb Philips termékre igaz, megadja a kedvet, már a bontogatáshoz is. A dobozban megtalálható minden, ami ilyenkor szükséges. Leírások a termékről, a készülék, melyhez tartozik 4 fej a különböző testtájak könnyebb használatához, egy luxus védőtok, ami nagyon praktikus szerintem és természetesen a töltő. A szőrtelenítő készülék igazán szép, igényes, női kézbe való. Könnyű fogása és esztétikailag gyönyörű kialakítása jó érzést és bizalmat kelt bennem ahhoz, hogy kipróbáljam. Így nem is várok tovább, ahogy Léna elaludt, kezembe is veszem ezt a 2-3 óra énidőt.

Mindig is zavart, hogy a kezemen pihés ugyan, de sötétebb szőke szőrszálak vannak. Sosem borotváltam, mert nem szerettem volna szúrós kézzel élni és ennek kiküszöbölése miatt 2 naponta leszedni a szőrszálakat, az epilátort/gyantát nem bírja a bőröm és a fájdalomküszöböm, így inkább megtanultam vele élni és minden tavasszal várom, hogy kiszívja a nap, amitől nem látszik már sötétnek. Így nem is volt kérdés hol kezdem el tesztelni a Lumea-t. A leírás szerint használat előtt el kell távolítani a szőrt, hogy ne azok nyeljék el a villanófényeket. Ezt meg is tettem. A különböző mérető kezelők a test különböző részeinek szőrtelenítését segítik (arc, bikinivonal, hónalj stb.), amit említettem feljebb, így ki is választottam azt, ami a kezemre alkalmas. Az útmutató kiskönyvben egyébként frappáns rajzzal mutatják, hogy melyik testtájra, melyik fej alkalmas, így nem nekünk kell kitotózni. A gép meglepően okos, bár manapság már minden okos a technikában, de engem teljesen lenyűgözött, hogy egy szőrtelenítő készülék is lehet az, mivel automatikusan beállítja a szükséges fényenergiát számunkra. A vezeték nélküli kialakítás pedig nagyon kényelmessé teszi a használatát.

A villanófények elég éles fényt produkálnak, a bőrömön érzem is egy pillanatra, de semmiképpen sem fájdalmas vagy kibírhatatlan. Főleg ha egy gyantázáshoz képest nézzük, szinte felüdülés. Nem okoz pirosságot, sem foltokat. A beépített UV-szűrő pedig gondoskodik a bőr védelméről az UV-sugarak ellen. Egy kezemen 15 perc alatt végig mentem, ami alapvetően nagyon gyorsnak számít, csak akkor lett több idő, mikor a kislányom úgy gondolta kialudta magát és inkább engem szórakoztatna, így arra az időre félre kellett tennem. Este folytattam a másik kezemen is. Az információs kiskönyvben olvasott szerint 2 hetente lehet használni 1 bőrfelületen. Én ilyeneket mindig betartok, szóval arról nem tudok nyilatkozni, mi történik akkor, ha sűrűbben használom. A készülékben megbújó trükk pedig az, hogy a gyengéd fényimpulzusoknak köszönhetően a szőrszálak növekedése folyamatosan csökken. Azt leszögezném, hogy ez nem végleges szőrtelenítő, ha nem tartós. Bőrtípus függő kinek mennyi idő után kezd el csökkeni a szőrnövekedés és mennyi ideig nem nő vissza. A tartós pedig azt jelenti, hogy akár hónapokra kiváltja borotválkozást, ami főleg tavasszal és nyáron óriási előnyt jelent.  Semmi nem veszi fel a versenyt időben a Lumea-val. Gyantára is sajnos havonta szükség van. Biztonságosan használható érzékeny bőrfelületeken is, én egyedül az anyajegyeket hagytam ki a kezelés alatt. A kezemen 2 alkalom után vettem észre a változást, valóban kevesebb szőr nőtt vissza szerencsére, így teljesen megvagyok vele elégedve. A lábamon is használtam, ott gondolom az évek óta tartó borotválkozásnak köszönhetően jóval erősebb szőrszálak vannak, emiatt oda több időre van szükség, de már ott is kezdett látszani a fejlődés a teszt végére. Beváltotta a hozzá fűzött reményeket, sőt kellemes csalódást okozott. Öröm volt egy valóban kiváló készülékek tesztelni!

Fotó: Kollarik Ágnes


Szentkirályi Tehetségek

Szenkirályi tehetségprogram

A magyar Szentkirályi cégnek már többször volt szerencsém dolgozni. Most a legújabb tehetség programjukba kiválasztott fiatal sportolókat fotóztuk. Nagy élmény volt ilyen elhivatott és komoly gyerekekkel találkozni. Lenne mit tanulni Tőlük! 🙂

Fotó: Simon Péter

Smink: Huszka Barbara

Frizura: Huszka Petra