Egyéb

Mykonos

Mykonos szigete pár éve már a bakancslistámon volt.
2011-ben nyaraltam már Szantorinin , ami nagyon hasonló, és egyszerűen felejthetetlen élmény volt. A fehér házak, kék tetővel, számomra ezek tükrözik a  tökéletes görög hangulatot. Tudtam, hogy olyan helyre szeretnék elmenni idén is nyaralni, ami autentikus. Amiről minden egyes séta alatt tudjuk hol is vagyunk, ami különleges, egyedi.

Gyerekkorom óta szeretek nyaralni/utazni, és mióta az eszemet tudom, nem bírok megmaradni a tipikus nyaralós utazásoknál, ahol van egy homokos tengerpart, egy fagyizó és kész. Szükségem van élményekre, látnivalókra, emlékekre, impulzusokra. Nem ecsetelem tovább, hogy nálunk  a nyaralás nem a pihenést jelenti. 😀
Viszont a 2 éves Léna mellett úgy döntöttünk, tavaly Máltából kiindulva, hogy olyan helyet keresünk idén, ahol van látnivaló is, de nem teszi ki felfedezése az egész hetet. Így mindenki megkapja amire vágyik, én látnivalót, apa pihenést, Léna pancsizást. Beugrott a bakancslistámon található Mykonos. Minden kritériumnak megfelelt, de tényleg mindennek azon túl, hogy minden, csak nem gyerekbarát hely. Dehát mit nekünk egyszerű nyaralás?! 🙂

Nem vagyok a könnyen feladós típus, így eszem ágában sem volt letenni az álomhelyemről (apa örömére 😀 ), főleg, hogy csupán 40.000 Ft/főért volt a repülőjegy egy bravofly-os akció keretein belül. Az út is döbbenetesen rövid volt, előbb értünk oda, mint kocsival apa borsodi szülővárosába. 🙂
Az Aegeon légitársasággal mentünk Athénba, majd onnan szintén velük tovább Mykonosra. Athén nem volt 1,5 óra sem, a sziget pedig 25 perc sem. Szóval az út és a légitársaság is nagyon gyerekbarát. A repülőn kaptunk színezőt, ceruzákat, ebédet, rágcsálnivalót. Egy szavunk sem lehet rájuk, sőt…
Szerencsére Léna már úgy utazik, mintha minden nap ezt csinálná. Beül középre közénk és rajzol, mesét néz. Odafele pl. végig bekötve ücsörgött, egyszer sem akart felállni és sétálni (nagy nagy örömömre). 🙂 Visszafele már máshogy kezelte, lévén, hogy hajnalban indultunk, kicsit fel volt pörögve. Az apukájára bíztam, gondoltam én hunyok egyet, amikor is 10 perc múlva szólingat, hogy Léna hátramászott a mögöttünk ülő házaspárhoz az ülések alatt. Hát mondanám, hogy meglepődtem, de nem… 😀 Egyébként nagyon büszke voltam rá végig, az úton is nagyon jól viselkedett és a nyaraláson is, nagyon ritkán volt hiszti, az sem tartott sokáig.

Sokan kérdezték, hogy utazási irodával intéztük e a nyaralást. Az idejét sem tudom megmondani, mikor utaztunk utoljára iroda segítségével. A hivatalos szakmám idegenforgalmi szakmenedzser, ami a főiskola időszaka alatt is, csak annyira érdekelt, hogy megtanuljam, magamnak hogyan tudok jó kis utakat foglalni. Utaztasson más másokat, amikor ez az életem egyik célja, hogy minél többet lássak és mutassak a világból Lénának is. 🙂
Szóval nemcsak a költséghatékonyság miatt beszélnék le mindenkit az irodáról, hanem azért is, hogy ne fossza meg magát a szervezés élményétől. Én imádok kajtatni a jó kis repjegyek után, böngészni a szállások között és a végén lefoglalni a számunkra legjobbat, majd várni és bízni abban, hogy minden olyan, amilyennek fel volt tűntetve. Ért már azért meglepi. 😛

A szigeten a Cape Mykonos  nevű helyen volt a szállásunk, amit a Bookingon foglaltam. Fontos volt a jó általános értékelés és az, hogy közel legyen a fővároshoz. Lévén, hogy ez a hely Görögország Ibizája, szempont volt, hogy ne a bulinegyed közepén hajtsuk álomra a fejünket. Még is csak jó dolog aludni, legalább este. 🙂 A szálloda, vagy én hívnám inkább apartmanhotelnek, nagyon jó választás volt. Nem gyerekbarát, ahogy a szigeten szinte semmi, a gyógyszertárakon és a bazárokon kívül, de ellenben szuperül lehetett azzá tenni. Olyan szobát választottunk, amihez nagy terasz és nagy jaccuzzi tartozott, kilátásra a tengerre és a városra. Életem egyik, ha nem legjobb választása volt szállás terén. Gyönyörű panoráma, állítható hőmérsékletű medence, ami pont nem lepte el Lénát, nyugalom és pazar kilátás az esti romantikázáshoz. A belváros és látnivalók 15 percer sétára, szuper kiszolgálás, finom reggeli, csodás környezetben. Egyszóval tökéletes hely, gyerekkel is. Míg Léna bent aludt, mi a teraszon tudtunk nyugodtan pihenni, fürdeni, beszélgetni. (Ezentúl csak ilyen szállásokat fogok keresgélni. ) Nem tartozott a szálláshely kiegészítői közé a gyerekágy, de a tulaj nagyon készségesen hozott nekünk teljesen ingyen arra hétre. Mindig minden kérdésünkre/kérésünkre azonnal válaszoltak, segítettek, sőt utolsó nap hajnalban indult a gépünk, így előző este még a másnapi reggelinket is összecsomagolták. Azt hiszem sosem volt még ennyire tökéletes nyaralásunk, minden megfelelt az elképzelteknek. 😉

Muszáj pár szót írnom az időjárásról is, mert azt sem túl gyerekbarát, dehát miért is könnyíteném meg a saját dolgom egy nyaraláson?! 🙂

Az útikönyvek azt írják, hogy a legjobb Mykonosra utazni júniusban és szeptemberben, na nekik teljesen igazuk van! A tenger gyerkőccel hideg volt még, kb. olyan 24-25 fokos, bár Léna nem érezte hidegnek, mert az évszázad hisztijét verte le, mikor kivittem a partra. (ezért mindenképp ajánlatos medenczés helyet foglalni) A víz hidegsége annak köszönhető, hogy elég szeles földrajzi helyen fekszik ez a sziget, így a tenger júliusban és augusztusban sem melegszik fel jobban, de akkor sokkal szelesebb is, és sokkal nagyobb tömegre kell számítani. Ami a legfontosabb, hogy ide nem nyaralni járnak leginkább a turisták, hanem bulizni, lévén, hogy egy bulisziget.

Egyébként, rajtunk kívül kb. 4-5 babakocsis családot láttunk csak (voltak még árral szemben úszók 😀 ), az emberek többsége 20-30év körüli laza fiatal, akikkel semmi baj nem volt. Sosem éreztük azt, hogy rossz helyre jöttünk. A helyiek nagyon barátságosak, a vendéglátóegységek pedig nagyon kellemesek, mind a kiszolgálásban, mind az ételekben és mind az elhelyezkedésben.  Kedvencem a D’Angelo olasz étterem volt (mi más lenne egy görög szigeten?! 🙂 ), ott valami hihetetlen finom ételeket ettünk és nagyon pazar volt a kiszolgálás is. Sőt még házhoz is szállítottak, így pár este a panorámás teraszról eszegettük a sziget legjobb pizzáit. Vannak boltok, nagybevásárlásra alkalmas üzletek, ahol mindent lehet kapni, amit itthon. Nem volt gond azzal, ha pelenka, játék vagy bármiféle étel kellett, mert könnyedén be lehet szerezni bármit. Autót érdemes bérelni 1-2 napra, és körbejárni a szigetet, egy igazi élményt tud adni. Mi egy Fiat500-ast béreltünk, hát Léna imádta a cabrio tetejét, nagyon jókat kacagott, mi pedig boldogok voltunk attól, hogy ő boldog.

A 30-35 fokos meleg állandó, de ha gyerkőccel utazunk, azért kalapot és egy kis pamut sapit ne felejtsünk otthon. Az elsőt a tűző nap miatt, másodikat az esetleges nagyobb széljárás miatt. Mi Yoyo babakocsival mentünk, ami nem bizts, hogy örült a macsakőre hajazó utaknak, mert sima betont csak a reptéren látott, de teljesen kezelhető volt minden helyzetben. A bazárokban mindenhol lehetett kapni friss gyümölcsöket, így mi azzal kötöttük le Lénát a városnéző napokon, de játékokat, homokózóvödröket is szép számmal találtunk. Összességében egy szuper nyaralás volt és bátran merem mondani, hogy senkit ne tántorítson el a ‘nem gyerekbarát hely’jelző, természetesen itt nem Indiára és társaira gondolok, de hiszem azt, hogy Európában nincs olyan, ahova nem lehet elmenni bármilyen korú gyerekkel. A világ tágasabb/izgalmasabb annál, hogy egy unalmasabb helyen töltsük a feltöltődésünket.

Most pedig jöjjenek a képek! 😉

U.I.: Gyerekkel nem a világ legkönnyebb dolga nyaralni, és nem is a legpihentetőbb, de nem is miatta megyünk ilyen helyekre. Lénának még tényleg mind1, hogy a tengerben fürdik vagy a Balatonban, viszont nekünk szükségünk van erre az élményre/impulzusra/boldogsára, amit az új helyek adnak, ezért kihozzuk a legjobbat az ilyen nyaralásból, egy 2 éves gyerekkel is. 😉

A tengerpart apró kavicsos, így ha érzékeny a lábunk, ajánlatos a strandcipő!

A naplemente pedig, azt hiszem tényleg itt a világon a legszebb, el ne felejtsétek megnézni! 😉


Vásárlás az online térben

Mondanám, hogy csak azóta vásárolok online, mióta anyuka vagyok, de ez így nem lenne igaz! 🙂 Természetesen még több előnyét megismertem az e fajta vásárlásnak, mióta Léna megszületett (főleg az időspórolást, mert így többet tudok vele lenni), de még is több évre húzódik ennek a lehetőségnek a kihasználása nálam.
Irodában dolgoztam még, mikor rájöttem, hogy 8-10 órás munkanapok után mennyire nincs kedvem még bevásárlóközpontokban bolyongani és egyáltalán összeállítani a fejemben, mire is van szükség. Azt meg már meg sem említem, mennyi idő egyszerre több mindent beszerezni.
A hétvégi vásárló fajta sem én vagyok, nem szeretem a tömeget, türelmetlen is vagyok, nem szeretek 5 percnél tovább várni a próbafülkéknél. 🙂 Rengetegszer előfordult, hogy látva a pénztári sort, inkább visszatettem a terméket és otthonról online megrendeltem. Természetesen nálunk is előfordul, hogy hétvégén betérünk 1-1 plázába, de azt kizárólag a 10 órai nyitásnál és leginkább Léna miatt, mert az ő méreteit nehezebb online eltalálni, bár már próbálkozom az ő esetében is az online vásárlással egy ideje. Pl.a Fashion Days oldalán szuper dolgokat találok neki kedvezményese áron folyton, és még sosem kellett méret vagy minőségi probléma miatt visszaküldeni terméket, de igazából ez a tapasztalatom a felnőtt ruhákkal és cipőkkel is.
Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a webshopoknak nem kell üzleti bérleti díjat fizetni és kevesebb alkalmazottal tudnak dolgozni, így az áraik sokkal barátságosabbak, mint a bevásárlóközpontokban elérhető társaiknak. Aminek pedig én nagyon örülök, hogy sokkal több és nagyobb értékű leárazást lehet kifogni így, rengeteg pénzt tudunk spórolni!

Szeretem, hogy már minden, de tényleg minden elérhető online. Mi így vásárlunk: műszaki dolgokat, lakberendezési kiegészítőket, bútorokat, könyveket, játékokat, utazásokat, cipőket, ruhákat, ágyneműket és még reggelig sorolhatnám, hogy mi mindent. A futárok már úgy járnak ide, hogy fejből tudják a telefonszámom és kapukódot. 🙂
Kizárólag élelmiszert nem vásárolok online, a gyümölcsöket, zöldségeket és húsféléket szeretem személyesen kiválasztani.

Viszont arról se feledkezzünk meg, hogy fontos a biztonságunk, fontos, hogy biztosak legyünk az adott webshop megbízhatóságában. Én sosem választok azonnali fizetést, ahol pedig csak úgy lehet vásárolni, onnan nem igazán rendelek (ez alól természetesen kivételek a repülőjegyek stb. ) Nálam elsődleges szempont az utánvételi kiegyenlítés, hisz így nem áll a pénzem semmi olyan termékben, ami esetleg késik vagy a legrosszabb, nem jön meg és utána egy küzdelem mire visszakapom a befizetett összeget. Ha még is olyan helyről szeretnénk vásárolni, ahol nem lehet utánvétellel fizetni, akkor a legjobb, ha Paypal rendszeren keresztül intézzük ezt, hiszen biztonságosabb és egyszerűbben visszaigényelhető az összeg, ha nem jött létre a vásárlás.
Szerencsére azért már a legtöbb esetben lehet utólag fizetni a terméket a futárnál. Azt gondolom a webshopok már értünk vannak, vásárlókért. Pontosan jól tudják, hogy nekik az a legjobb, ha minél több elégedett vásárlójuk van és ezért igyekeznek minden igényt kielégíteni. A Fashion Days-től pár nap alatt megérkezik a kiválasztott termék, átvehetem kiválasztott átvételi ponton is, sőt ingyenesen vissza is küldhetem, ha valamiért még sem lett jó a vásárolt áru.
Anyukaként pedig, pontosan jól tudom, hogy az időnkkel folyton zsonglőrködni kell, emiatt is nagyon hasznosnak találom, hogy nem kell órákat eltöltenem a vásárlással. Legyen bármilyen korú is a gyermekünk, egy gyerkőc sem szeret vásárolni, nem is szeretem kínozni vele a kislányom (meg a többi vásárlót 🙂 ), ő sem a türelméről híres, azt hiszem, ezt volt kitől örökölnie 🙂 .

Esténként, mikor Léna már elaludt, kezemben egy pohár édes fehérborral leülök a gép elé és nyugodtan kiválasztom azokat a termékeket, amikre szükségünk van. Sőt… már ajándékokat is így vásárolok, az ünnepi meglepetéseket is futárok hozzák.  Legutóbb pl. kismama felsőt rendeltem a Fashion Days-ről a barátnőmnek. Sajnálom, hogy az én időmben még sokkal kevesebb lehetőség volt szép kismama ruhákat és kiegészítőket beszerezni. Majd a következő babánál tudni fogom, hol keresgéljek! 🙂

A szuper hírt pedig a végére tartogattam! A kedvenc online üzletemben, a Fashion Days-en ezen a hétvégén (május 05-06 között) kedvezményesen, pontosan 15%-kal olcsóbban vásárolhattok, ha használjátok az ANYAKNAPJA15 kódomat.

A képeken látható ruhákat, cipőket és kiegészítőket mind online vásároltam! 🙂


Dubai & Abu Dhabi

Télből a nyárba gyerkőccel

Remélem felkészültetek a rengeteg outfit inspirációs és városnézős fotóra. 🙂

Szóval szerettünk volna lelépni a hideg elől egy kicsit. Ami biztos volt, hogy olyan helyre, ahol 20 foknál melegebb van és vihetjük a kisasszonyt is magunkkal. Mivel még csak egyszer ült repülőn, tavaly a máltai utazásnál, nem akartunk volna egyből egy Budapest-Miami útvonalat megtenni vele, mert nem egy tej megalszik a szájában típusú gyerkőc ő.  Na jó, ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor én nagyon szerettem volna, de apa nem engedett belőle, tudta, hogy durva kínzás lenne az nekünk, meg főleg a többi utasnak. Végül is örülök neki, hogy hagytam magam befolyásolni, mert igaza lett! (Persze, ezt neki sosem fogom bevallani 🙂 ) Dubai-ban voltunk már 2014-ben, de úgy voltunk vele, hogy biztosan nem láttunk mindent abban az 1 hétben, így azokat bepótoljuk most. Nem a tengerparton fekvős család vagyunk, vagyis apa az lenne, de én fél nap után megőrölök a semmittevésben (apa örömére 😀 ), szükségem van az impulzusokra, és erre nagyon alkalmas ez a nyüzsgő város.

Én naív anyuka, azt gondoltam, hogy szuper lesz mindkét utazásnál pont alvásidőben repülni, maximum a kezem zsibbad el, ahogy tartom a fejét. Na igen…hát oda fele aludt mondjuk 2 órát, de borzalmasan nehéz elalvás volt. Előtte 5x felszántottuk a gép utasait a folyosón, Léna örült módon, én pedig sűrű elnézéseket kérve közben 😀 . Majd végre sikerült zsibbadó kézzel tartani a fejét és mozdulatlanul ülni 2 óra 20 percet, hát így még nem vártam ébredést, mint akkor. Visszafele borzalmasabb volt, éjszaka szálltunk fel,10-kor. Egész délután altattam Lénát a szállodában, hogy aludja ki magát rendesen, majd este 10 fele elaludhat a gépen. Ebből az lett, hogy 3 órán keresztül ültem az alvó édesapja mellett a besötétített szálloda szobában, a kis zsivány meg játszott a kiságyában a duplo figuráival nevetgélve. Majd mikor fél7-re lementünk a szálloda elé a transzferhez, a kezembe bealudt. Ott kezdődött a kálváriánk! Nos, Őnagysága úgy gondolta, hogy végig alszik a gép beszállásáig, igen…a szállodától aludt egészen a gép ajtajáig. Mai napig nem értem hogyan?! Tudtam, hogy itt végünk! A gépen mesenézés, könyvolvasások megunása után jöttek a hisztik, ezt főleg a lábunknál fekve produkálta. Ennek kicsit örültem is, mert az ülések tompították a hisztiző hanghatásokat. 🙂 Természetesen az utolsó fél órában aludt be, mikor máskor tette volna?!…itt jött a kálváriánk kiteljesedése. A biztonsági öv bekötésénél felébredt, mint egy mérges szurikáta, akit nem hagynak pihenni és jött a keserves sírás a fáradtságtól, ezt egészen leszállásig prpodukálta. Kellemes 10 percünk volt, meg kell hagyni, és nem csak nekünk, hanem úgy az egész gépnek. A gyerekesek természetesen megértéssel nyugtázták, szerencsére sok volt belőlük a gépen. Akik meg esetleg csúnyán mertek nézni, csak annyit mondtam: lesz még Nektek is gyereketek, vagy lehet ezek után még sem! 😀

Egy +tipp: ha 2 évesnél kisebb gyerkőccel mentek Wizzair-rel, akkor az öletekben utazhat. Ha vesztek helyjegyet, mindenképpen az egyik az ablak mellé, a másik pedig a folyosó mellé szóljon, kihagyva a középső ülést. Nagyon ritka esetben ültetnek oda bárkit is, olyannal még nem is találkoztam. Így igazából ingyen van + 1 helyetek, ahol aludhat, játszhat a baba és sokkal komfortosabb is. Bár rajtunk visszafele nem segített ez sem már 😀

A szállásunk a Hotel Atana 4 csillagos szálloda volt (amit bookingon foglaltam), amiben volt gyerekmegőrző és játszóház egyben. Mi az őrzés részét nem használtuk ki, de ha nagyobb lett volna Léna, akkor biztosan. Ár-érték arányban tökéletesen megfelelt minden elvárásunknak ez a szállás. Szuper volt, hogy közel volt minden. Ráadásul ingyen transzfereket biztosít a város különböző pontjaira, amit mi ugyan nem használtunk ki, inkább taxiztunk, mert Lénával egyszerűbbnek tűnt. A kisasszony a végére már olyan ügyesen szállt be és szállt ki, mintha mindig gyerekülés nélkül közlekedne. Persze az elején folyton előre akart mászni, ezt a taxisok többsége szuperül kezelte, amit én természetesen nehezebben, mert nem engedtem, volt is hiszti belőle. Lénánál egy módszer jön be a hiszti kezelésére, mégpedig az, hogy nem foglalkozunk vele. Nem nézünk rá, nem szólunk hozzá. Az út során végig ezt a megoldást alkalmaztuk és szerencsére bejött. Párszor pár helyen lefeküdt a hisztivel a földre, de 1 percig tarthatott csak.

Taxik egyébként mindig mindenhol vannak, gyorsak, megbízhatóak, pontosak és nem drágák. Szerintem a legjobb módja a közlekedésnek ott.

Minden utazásnál fontosnak tartom, hogy aktívan kitöltsük a szabadidőnket, hiszen azért utazunk el messzire, hogy lássunk, tapasztaljunk, élményeket gyűjtsünk, megismerjük a helyi kultúrát, történelmet és szép emlékeket vigyünk haza. A családból sokan mondták, hogy ne vigyük Lénát, hiszen úgy sem fog emlékezni rá, csak nyűg lesz neki és nekünk is. Én ezt nem így gondolom, persze nehézkesebb vele minden, mint volt annak idején kettesben. Viszont egy család vagyunk és miatta vagyunk egy család, így hozzánk tartozik. Ő valóban nem fog rá emlékezni, viszont mi igen, és ez legalább olyan fontos. Öröm volt látni, ahogy szaladgált a Marina partszakaszon, ahogy élvezte a februári fürdőzést, ahogy játszott a meleg homokban, ahogy megfigyelte a helyi lakosok öltözködését, ahogy barátkozott a taxisokkal, szállodai alkalmazottakkal. Azt sem bánom, hogy tapasztal, szokja az utazós helyzeteket. Vallom, hogy minél előbb szoktatjuk dolgokhoz, annál könnyebb lesz vele/neki/nekünk később.

Természetesen babakocsi nélkül sehova nem mentünk, hiszen Léna 1 pillanat alatt életveszélyessé válik, vannak helyzetek, mikor a legjobb helye a kocsiban van, bekötve. Másrészt a délutáni alvásokat ott oldottuk meg, miközben sétáltunk, ebédeltünk, kávéztunk, várost néztünk.

Első nap a Marina partot néztük meg, ami szuper egy izgő-mozgó gyerkőccel, mert semmi baj nem érheti rohangálás közben. Léna nagyon élvezte. Be is aludt a kellemes levegőn, majd bementünk vásárolni a Marina Mall-ba, ami sokkal jobb, mint a Dubai Mall. Kisebb, jobban átlátható, van benne minden, amire szüksége lehet az embernek, pl. játszóház szakemberekkel, akik foglalkoznak a gyerekekkel, míg te vásárolsz. Mi ezt Léna kora miatt nem próbáltuk ki, csak úgy, hogy ott voltunk mi is. Majd elmentünk a Burj Khalifa-hoz, ahol megnéztük az esti szökőkút játékokat. A kisasszonynak találtunk ott egy szuper játszóteret, így ő is boldog volt.

Második nap elmentünk a kedvenc helyemre, a Madinat Jumeirah-hoz, ami még mindig gyönyörű. Ott végig babakocsiban ült Léna, hiszen semmi nem volt a járda és a víz között, ami visszatartotta volna őt attól, hogy belemenjen és márpedig ő bele is ment volna, ha tehette volna. 😀 Muszáj volt elvonni a figyelmét a vízről, amit fagyival és mesenézéssel igyekeztünk. Jaj igen, a tablet mindig nálunk volt, joker kártyaként. Nagyon sokszor hasznát is vettük. Mindenképp úgy menjetek oda, hogy van időtők leülni valamelyik taverna-ba egy kávéra, sütire, esetleg egy ebédre. Nagyon hangulatos hely, nem szabad kihagyni! Onnan pedig egyenesen a Burj Khalifa-hoz mentünk, mert fél2-re volt előre megvásárolt jegyünk a 124 és 125-ik emeletre.  Ott a sorban kaptam egy enyhe agyvérzést, mikor közölte az őr, hogy a babakocsit tegyük le a megőrzőbe. Tudtam, hogy itt végünk, hiszen Lénával babakocsi nélkül ( min. fél óra míg felérünk) kész őrület lesz. Itt vettem elő a a Kiddiez pillangós hátizsákját, aminek a fogójánál egy „póráz” szerűség található. Tudom, hogy ez nagyon megosztó a mai világban, de az, akinek nyugodt gyereke van, higyje el, a legbiztonságosabb találmány olyan családok számára, ahol a gyerkőc zsigereibe bolhák élnek és soha meg nem állnak: pattognak, ide-oda futnak, minden vezényszó ellenére.(ezen vitatkozhatunk, hogy ez az elrontott nevelés vagy tényleg személyiségfüggő, szerintem az utóbbi ). Léna gondolkodás nélkül elszalad, úgy hogy hátra sem néz, na ezt egy Dubai Mall-ban kivitelezni életveszély, hiszen én magam sem tudom ott kiismerni a dolgokat, hiába jártam már ott. Kaptam egy negatív üzenetet, meg másik pozitív 10-et, ahol megkérdezték hol vettem 😀  Szóval visszatérve a Burj Khalifa-hoz, nagy nehezen feljutottunk, sok türelem és egy erős hát kellett hozzá, mert Léna csak nekem engedi, hogy cipeljem. Fent pedig nagyon aranyos volt, tényleg elcsodálkozott a magasságon, nézett lefelé, próbálta kidugni a kezét, nyalogatta az üveget 😀 . Persze ez kb. 3 percig tartó nyugalom volt, utána folytatódott a folytonos rohangálás. Felmentünk a 125.emeltre, ahol leheveredtünk a babzsákokra, Lénának mesét kapcsoltunk, mi pedig mellé kuporodtunk és gyönyőrködtunk a kilátásban. Bármennyit ott tartózkodhatunk egyébként, sokan laptopokkal ültek az ablakokban, mert ingyenes wifi is található ott fent.

Mindenképpen szerettem volna elmenni egy fakultatív Abu Dhabi kirándulásra is. Léna miatt privát utazást választottunk, ami nagyon jó ötlet volt. Mi a www.dubaiprogramok.com céggel utaztunk a mecsethez és a fővárosba, ezek mellett pedig velük intéztük a transzfert is. Megbízhatóak, korrektek, naprakészek és nagyon segítőkészek, csak ajánlani tudom Őket.

1 nap lementünk a strandra is, a Marina Beach-re, pont jó napot választottunk ki, mert izzasztó meleg volt. A víz kb. 25 fok volt, így órákat azért nem mártoztunk meg benne, de Léna imádta. Itt fontos megemlítenem, hogy december-január-február Dubaiban még nem a nyaralós meleg, inkább a kirándulós,városnézős az időjárás. Sokan mondják, hogy decemberben is lehet fürdeni, igen lehet, csak nem lesz kellemes! Ezt az idegenvezetőnk is megerősítette, aki 2 éve ott él, hogy ha nyaralni szeretnénk akkor március, április, május eleje, szeptember, október és még esetleg november a legalkalmasabb a fürdőzésre/nyaralásra. Február szeszélyes, volt eső, szél, izzasztó meleg is azon a héten, mikor voltunk.

Van egy hely Dubai-ban, ami meseszép, még is kevés magyar turistát látunk oda ellátogatni. Ez a Miracle Garden. Egy virágoskert, ami tökéletes a kikapcsolódásra, pihenésre, sétálásra. A helyi kisiskolások is ott bandáztak suli után. Aki szereti a virágokat és szeret fotózni, annak ez a mennyország. Fontos viszont, hogy kb. májusig tart nyitva, mert utána a nagy meleget már nem bírják a növények sem. De beszéljenek inkább a képek:

Összességében remek nyaralás volt. Fáradtan ugyan, de feltöltődve szuper emlékekkel jöttünk haza. Lénával együtt nagyon jól éreztük magunkat. Szívből ajánlom családoknak a helyet, hiszen minden van, amire csak szükség lehet. Az üzletekben is minden megtalálható, ami otthon, sőt…Fejlettebbek, mint mi, minden szempontból, szinte nem is kell semmit vinni itthonról. Lénának mézédes gyümölcsöket tudtunk adni, ami nagyon jólesett így februárban mindannyiunknak. Nagyon gyerekcentrikusak, szinte mindenhol volt kedves szó hozzánk. Ha egy nagyon jó kis étterembe szeretnétek beülni, akkor próbáljátok ki a Marina Mall-ban a Shakespeare kévézót imádtam a hangulatát és finom ételeket ettünk ott. A Burj Khalifa-ba mindenképp ajánlatos előre megvenni a jegyet és ha tehetitek hétköznap menjetek fel, mert sokkal kevesebben vannak. Abu Dhabi-t se hagyjátok ki, gyönyörű a mecset és az Emirates Palace, ahol aranyporos kávét ihattok. Ha szeretnétek apának is kedvezni, akkor elmehettek a Ferrari parkba is, ahol a világ leggyorsabb hullámvasútja van a forma1-es pálya mellett. Mi azt 2014-ben kipróbáltuk, hát durva volt, az arcunk eltorzult a gyorsaságtól. 🙂 Léna még kicsi volt hozzá, így most nem mentünk el, de 4 éve az Atlantis csúszdaparkban is voltunk, azt sem szabad kihagyni, mindenképp visszamegyünk majd, mikor Léna nagyobb lesz.
Az öltözködésről még annyit, hogy én mindig figyelembe veszem a helyi kultúra szokásait. Próbáltam nem kihívó ruhákat felvenni, bá amúgy sem vagyok az a fajta, de mindig volt nálam farmerkabi, hogy ha olyan helyre megyünk, takarjam, amit kell.

Más információ most nem jut eszembe, így jöjjenek a hátralévő fotók és kérdezhettek nyugodtan is.

Köszönöm, hogy itt voltatok és elolvastátok, remélem segítségetekre voltak a leírtak! <3


Ünnepi outfit inspirációk

Az ünnepekre egyáltalán nem olyan könnyű készülni ruhaügyileg, mint ahogy azt gondolnánk, főleg ha még anyák is vagyunk. Legyen kényelmes, de csinos, elég elegáns a karácsonyhoz, de még se hasonlítson színházi jelmezhez. Most mutatok Nektek pár ötletet, ami nem szokványos, nem is egyszerű, ellenben olyan mint én, és remélem Ti is tudtok vele azonosulni.

Lesznek elegáns összeállítások és otthoni kényelmesek is. Ahány ház, annyi féle karácsony… Inspirációra fel! 🙂

Az első szett egy csupa fehér összeállítás, ahová egy nyári csipke szoknyám használtam fel, egy gyöngyös pulcsival és a piros csizmámmal. Nagy rajongója vagyok a gyöngyöknek, visszafogottan nőiesek, ellenben a kövekkel amik sokszor túlzóan csillognak már és ezzel kissé gagyi hatást keltenek (legalábbis bennem 🙂 ).  Szóval ha elkezdenétek vásárolgatni magatoknak eszeveszett módon, akkor STOP!, hiszen rengeteg dolgot használhatunk fel a már meglévő ruháinkból karácsonykor, és tökjó, hogy ezzel spórolhatunk is. Jöhet minden ami csipkés, plisszírozott, gyöngyös, habos-babos, tüllös, a vonalú, midi, maxi igazából tényleg bármi, amihez tudtok párosítani egy blúzt vagy elegánsabb pulcsit.

Szoknya: H&M
Pulcsi: Orsay
Cipő: Deichmann

Fotó: Jánossy Noémi

Nincs karácsony tüll nélkül!

Szerintem ahogy minden lány, én is imádom ezeket a habos-babos tüll anyagokat, természetesen már a felnőtt változatát azoknak, amikért kislány koromban rajongtam. Rengeteg féleképpen használható ki, pulcsival, trikóval, blúzzal, pólóval, amivel csak akarjuk. Mindig igyekszem variálni a lehetőségeket, most igazából egy teljesen hétköznapi piros-fekete kockás inget választottam a fekete szoknyámhoz. Az alsórész megadja a szett ünnepi hangulatát, de a felsővel még is egy könnyed outfit-et kapunk, ami csodásan mutathat egy december 25-ei vacsorán pl.

Szoknya: Zenda
Ing: Ralp Lauren

Fotó: Jánossy Noémi

Mind közül ez a kedvenc összeállításom!
Tavaly Szenteste viseltem, kényelmes, ünnepi, laza és nagyon karácsonyi. A norvégminta nagy kedvelője vagyok. Alig várom a decembert minden évben, hogy viselhessem ezeket a felsőimet.  A piros-fehér egy igazi klasszikus ebben a hónapban,így viseljük bátran, nem nyúlhatunk mellé vele!

Szoknya: Dolly
Felső: New Yorker

Fotó: Kollarik Ágnes

Ez a szett már egy kicsit különlegesebb viselet, mint az előzőek. Fekete tüllhöz választottam egy nagyon régi turkálós ruhámat, ami nem hosszabb, mint a szoknya, így felsőként is szuperül használható. A fejdísz csak ráadás, és itthonra én sem venném fel, de biztosan vannak családok, akik nagyobb összejöveteleket csinálnak ilyenkor…  😉

Felső/ruha: Háda
Szoknya: Dolly
Cipő: Deichmann

Fotó: Kollarik Ágnes

Kis feketéje mindenkinek van! Ez az a klasszikus ruhadarab, amiből elég ha egyszer választunk egy jót és az hosszú évekig kiszolgál minket.

Ruha & cipő: Zee Lane

Fotó: Kollarik Ágnes

Egy jól megválasztott maxiruha is szuper választás lehet az ünnepekre. Szeretem az olyan ruhákat, amikre feltétlenül igaz, hogy a kevesebb néha több. A hátkivágása egyszerűen tökéletes!

Ruha: Zee Lane

Fotó: Kollarik Ágnes

Könnyedén választok ünnepekre kockás ingeket, mint pl. itt is. 26-án ezt a szettet fogom választani a vacsorához. Mi egy olyan család vagyunk, akik mind a három nap felöltöznek csinosan, azt hiszem már ezt imádtam kislány koromban is a karácsonyban. 🙂

Ing: H&M
Szoknya: Dolly
Pelerin: Zara

Fotó: Kollarik Ágnes

Ebben az összeállításban is az elegancia dominál. A tüll, a szőrme, a fekete klasszikus luxusa és a piros csábítása tökéletes összhangot ad.

Szoknya: Dolly
Felsők: H&M
Cipő: Deichmann

Fotó: Kollarik Ágnes

Kiegészítőkben ilyenkor jöhetnek az arany-ezüst színű ékszerek, cipők. Nagyon szépen mutat egy visszafogottabb ruhához egy csillogó cipő, vagy feltünűbb ékszer. Amit én ilyenkor betartok az az, hogy a ruha ilyenkor ne csillogjon(majd szilveszterkor), de kiegészítőkben lehetek bátor.

Ha pedig úgy dönttötök, hogy még is vásárolni szeretnétek ünnepi szetteket, akkor én ezeket a webshopokat ajánlom 😉

Mohito

Fashion Days

H&M

Reserved

Answear

Mango outlet

Zara

Massimo Dutti

Promod


Belgiumi látogatás

Egy igazi kis ékszerdoboz – Brugge

Az utazások szerelmese vagyok, jó pár utazós poszttal tartozom még Nektek és a weboldalamnak. Csak időt kell találnom a fotók átnézéséhez, és a hozzá tartozó szövegek elkészítéséhez. Attól félek sosem lesz ennyi szabadidőm… 🙂

November közepén pár napot Belgiumban töltöttünk, azon belül is az 1128-ban alapított Brugge-ben, melynek óvárosa , UNESCO világörökség része.
Mióta az eszemet tudom, lételemem az utazás, főleg a városnézések kötnek le igazán. Szeretem látni, amit annak idején emberek alkottak, az épületeket melyekben több száz évvel ezelőtt már laktak. Nagyon jó érzéssel tölt el bejárni az utcákat, amiknek egykor macskakövein lovaskocsik jártak. Szeretem a régi építészetet, az óvárosokat, az ódon ajtókat és még a régi temetőkbe is szívesen térek be pár percre. Brugge ezeknek az „elvárásaimnak” mind megfelelt.  1,5 napunk volt erre a kis ékszerdobozra, ami sajnos nem volt elég. Úgy terveztem, hogy most egy kisebb, gyors látogatás keretein belül nézem meg, majd aztán valamelyik tavasszal visszatérek. Kényelmesen sétálgattunk, bejártuk az utcákat, beültünk 1-1 kávéra délután, reggel pedig kényelmesen megreggeliztünk egy hangulatos kávézóban. Próbáltunk együtt lélegezni a várossal, felvenni a ritmust. Az időjárás elég komor volt sajnos, de ez várható volt novemberben. Az emberek viszont kedvesek és vidámak. (amihez sajnos itthon annyira nem vagyunk hozzászokva) Mikor eltévedtünk és a telefonjaink lemerültek természetesen 😀 , mindenki próbált nekünk segíteni, hol jó, hol kevésbé jó angollal. Taxit ne is keressetek a városban, mert ritka, mint a fehér holló. Ez igaz a reptérre is. Hívásra jönnek csak, de természetesen egy turista hol tudná a brugge-i taxitársaságok telefonszámait?! Sehol! Szóval az első esténk elég kalandosra sikeredetett, én már képzeletben megágyaztam magamnak a buszpályaudvaron.

A szállásunk a Hotel Montovani-ban volt, amit a Bookingon foglaltam. Hangulatos kis hotel a belváros közelében, egy csendes kis utcában. Ár-érték arányban teljesen megfelelt erre a 2 napra. Brugge-be eljutni nem nehéz a repülőtérről, bár mi kissé megbonyolítottuk, mert taxiztunk , majd  vonatoztunk Brüsszelből, de ez egy teljesen felesleges lépés volt, mind időben és mind anyagiakban. 😀  A legkönnyebb és legköltséghatékonyabb módja az, ha  a www.flibco.com oldalon előre megvásároljuk a jegyünket a charleroi reptértől, egyenesen Brugge-ig, vagy ha Brüsszelbe megyünk, akkor csak addig. Brugge-ig az út kb. 2 óra 15 perc, az ára pedig 17 Euro /út/fő.

Tavasszal mindenképp hajóznék a csatornákon és biciklit bérelnék, hogy jobban be tudjuk járni a várost. Mikor olvasok egy városról az interneten, általában mindig azt írják, hogy elég rá 1-2 nap, jelen esetben Brugge-re, de New Yorknál pl. azt olvastam, hogy elég 1 hét. Na, ezeket a tanácsokat szorozzuk fel bőven, mert nem elég! Nem vagyok múzeumba járós, se lassan sétálós fajta, de New Yorkban 1 hetet voltam és azt kell,  hogy mondjam, a negyedét ha láttam…vagy is hazudok, helikopterről végülis az egészet, de az még sem ugyanaz, mint bejárni az utcáit. Brugge-re is azt mondom, hogy ha kényelmesen, nem rohanva és mindent kipipálva szeretnénk megnézni, mint egy robot, hanem valósan, együtt mozogva a várossal, a hangulatunkkal, akkor 3- 4 nap is el tud menni vele. Tavasszal és nyáron biztosan csodálatosabb is, hiszen rengeteget számít a napsütés, a virágok és a 15 foknál melegebb hőmérséklet.
A csokoládékat ki ne felejtsük, mert valóban isteniek és rengeteg féle közül tudunk válogatni! Ha pedig francia hangulatban szeretnénk elfogyasztani a kávénkat, szívből ajánlom  a Ginger Bread nevű helyet. Hangulatos francia zene, finom kávéval, péksüteményekkel és gofrikkal.


Baba kedvencek

Mikor terhes lettem, sokáig nem foglalkoztam a baba dolgok beszerzésével. Igyekeztem direkt kerülni az ilyenfajta ingereket tudatosan. Nem tartom magam babonásnak, de ebben a témában komolyan vettem…Olyan 6-7 hónapos terhes lehettem, mikor először bementünk bababoltokba. A legtöbb helyen csalódás ért a hozzá nem értéstől, amit eladóknál tapasztaltam. Mikor az első gyermekét várja egy pár, fogalma sincsen arról mikre van szükség, és amikre szükség is van, azok közül miket válasszon, milyen típusok, színek, fazonok, elektromos vagy kézi, 4 kerekű vagy 3, kisebb vagy nagyobb és még reggelig sorolhatnám az ezekhez hasonló kérdőszavakat, amik ilyenkor felmerülnek egy vásárlás során, a legtöbb helyen nem támasztották soha rendesen ezekre a kérdésekre kapott válaszokat. Folyton azt a választ kaptam, hogy ez anyuka és gyerek függő kit mit szeret és mit ajánl. Szuper, de én mint még nem anyuka, és mint a babám, aki még bent van a legjobb helyen, még is honnan tudjam mit fogunk majd szeretni?!

Mindenki a legjobbat szeretné a gyerekének, ezért nem álltam meg addig a boltig, ahol valós kérdéseimre, valós segítő válaszokat nem kaptam. Szerencsére Budapest tele van üzletekkel, így hamar megtaláltam a nekünk valót. Ez pedig a Babaszafari, ahonnan végül a legtöbb dolgot be is szereztük. Sosem éreztük azt, hogy türelmetlenül állnának hozzánk és a (néha vagy inkább sokszor) bugyuta kérdéseinkhez. Készségesen segíttettek minden egyes alkalomnál. Így szívesen megyünk be azóta is, ha valamire szükségünk van. Most 4 dolgot tesztelünk Lénával egyszerre, amik a saját márkás termékeik listáját erősítik. Ezek pedig a következők:

Egy tányér szett, ami nagyon praktikus gyermekkézhez, hiszen kényelmesen meg tudja fogni, bele tud nyúlni, kivenni az apró falatokat is és tudja magával cipelni, anélkül, hogy kiöntené. Ez a mi esetünkben nagyon fontos szempont, mert Léna az evést is sokszor sétálva vitelezi ki. Sosem áll meg! J A kedvencem a cumi csipesz. Ebben én kényes vagyok, hiszen a legtöbb ilyen termék nem a szépségéről híres, amiket találtam neon zöldek, kékek, sárgák voltak, nulla kreativitással és kevés stílussal ellátva. Hosszas utánajárással találtam meg a tökéleteseket. Ami miatt fontosnak éreztem ezt, az az, hogy ha szép ruhába öltöztetem, harmóniát sugall az öltözéke, akkor ne egy ilyen tárgy törje meg ezt a kellemes látszatot. Tudom – tudom, ez valószínű szakmai ártalom. J Viszont mióta beszereztük ezt a szép rózsaszínt, folyamatos kérdés ahol járunk, hogy honnan vannak a cumitartóink.

Nagy nyuszi mániások vagyunk, de szerintem ezt már tudjátok. Törölközőből pedig sosem elég 1, hiszen sűrűn kell mosni. Mikor megláttam ezt a pihe-puha baba törölközőt, azonnal tudtam, hogy kell nekünk. Fürdés után sokszor hagyom Lénát kicsit pucérkodni a kanapén, betakarva a törölközőben. Szemmel láthatóan élvezi ezt és minden bizonnyal a bőrének is jólesik találkoznia egy puha anyaggal, ami rendesen beszívja a nedvességet.

A másik érzékeny pontunk, de inkább Lénáé: az alvóka. Van a bevált és örök nyuszink, aki akármennyire is ronda és agyonmosott, senki nem taszíthatja le a trónról. Viszont alvásnál kitapasztaltam, hogy jólesik a kisasszonynak máshoz is hozzá bújnia, ami puha és kellemes érzetet kelt. Így együtt alszik a képeken látható alvókával is, amit sokszor a kocsiban is magunkkal viszünk.

 

Ezek hát a mi új kedvenceink a Babaszafari üzletből, amit szívből tudok Nektek ajánlani, mert biztosan minden kérdésetekre megfelelő választ kaptok és nem utolsósorban segítőkész eladókkal találkozhattok. 🙂


Babák és anyák legfontosabb kiegészítője

A pelenka

Őszintén szólva, sosem foglalkoztam túlzottan ezzel a pelenkakérdéssel, általában a klasszikus drogériákban és áruházakban kapható típusokat vásároltam. Egy volt fontos, hogy az anyaga premium minőségű legyen, hogy Léna bőre biztosan biztonságos és bőrbarát termékkel találkozzon. Arra sem gondoltam , hogy  már nemcsak üzletekben van lehetőség pelenka vásárlásra, hanem online is, arra pedig végképp nem, hogy interneten is van lehetőségünk kiváló pelenkákhoz jutni. Lehetőségem nyílt tesztelni  Pufies márkát, ami Magyarországon a http://bit.ly/pufieshu oldalról szerezhető be.

Ami nekem, mint designe kedvelőnek nagyon szimpatikus volt, hogy mintásak a pelenkák. Sok féle mintában tudjuk megvásárolni őket, én eddig ilyet csak a mosható pelenkánál láttam és sajnáltam is, hogy az általános daraboknál nem található meg ez a stílus. Viszont tudjuk, csak a külsőségekből nem szabad következtetéseket levonni, de mindenképpen izgatottan vártam, hogy megérkezzen a rendelésem.  Amint megkaptam, már bontottam is ki, hogy megtapintsam milyen  a puhasága. A 2. benyomás is nagyon szimpatikus volt, puha, kellemes, lágy belső gondoskodik a baba bőréről. A külső anyaga sem kemény és nem tűnik kényelmetlennek. Ezután megkapta Léna is tesztelésre, aki szerintem semmit nem vett észre a váltásból, mert nem feszengett, nem akarta levenni, szemlátomást kényelmesen mozgott benne. Majd teltek az órák és vártam, hogy cserélésre kerüljön a sor. Léna sokat iszik, így sokat is pisil, általában 3-4 óra alatt megtelik a pelenkája. A Pufies-nál is így volt, viszont nem ázott át egyáltalán, nem húzta le a fenekét, nedves sem volt a bőre, ebből gondolva szépen beszívta a folyadékot a belső réteg. Mindenképpen elégedettséget ért el nálam ez a termék. Gyors és praktikus az is, hogy 2 nap alatt megérkezett a rendeléstől számítva, sokfélében tudok rendelni, ami kielégíti a szépérzékemet is. Egy hete használjuk és nem okozott semmi panaszt. Szívből ajánlom anyuka társaimnak. 🙂


Új szoba projekt

Nem titok, hogy már mindannyian tűkön ülünk, már ami a költözködést illeti. Építkezünk ugyanis és remélhetőleg már csak néhány hét (optimista, azaz jómagam féle verzió), vagy hónap (Apa féle realitás) múlva végre átköltözhetünk a mostaninál sokkal tágasabb életterünkbe (papír forma szerint október vége, a kivitelető szavaival élve pedig november vége lesz a költözés 😀 ).
Óriási mérföldkő ez nekünk, hiszen gyermekem apja szerint mi konkrétan egy 2 szobás gardróbban élünk. Tény és való, hogy kevés önálló élettere jut a család különböző tagjainak: Léna uralja a nappalit (kanapé, TV, szőnyeg) és az ebédlőt, én a lakás minden más részét, Apa…nos, neki hagytunk egy parkolót.
Egy szó, mint száz: végre lesz terünk, helyünk, mindenkinek a saját magára jellemző szobája. És ebbe a legkisebb családtag , azaz Léna is beletartozik. Elképesztő mennyiségű inspirációs képet néztem végig neten, mire végre kikristályosodott bennem, hogy milyen szobát is szeretnék Neki.

Szerencsére ebben Eszter, a BabyBerry és Barátai üzlet elképesztően jó ízlésű megálmodója, óriási segítségemre van. Eszter munkásságát azért is csodálom, mert ő egy klasszikus siker sztori: az anyaság inspirálta arra, hogy mára a hobbijában dolgozzon. Megálmodott egy baba-mama valóságot, benne a legkülönlegesebb hazai tervezőkkel.
Így aztán nem kell ezerszer is elismételnem, hogy praktikus, de nem sablonos, különleges, de kényelmes és főként Lénára jellemző szobát szeretnénk berendezni Neki. Talán nem lep meg most ez Titeket, de a szoba fő színei a szürke és a fehér, rózsaszín kiegészítőkkel vegyítve, mert egyrészről stílusos, de ami főként számít, hogy bátran kombinálhatóak színes apróságokkal, akár évszakonként is.

És hogy mit szeretnénk a szobájába? Apa már előre rettegve fogta a fejét, hogy a fél boltot megrendeljük majd, amiről persze szó sincs (jó, ha a szívemre kellene tennem a kezem, akkor szó se lenne a fele boltról: én az egészet imádom!), de szerencsére Lénus egyértelműen jelezte, hogy mi mindent kér a leendő kis lakosztályába: legyen benne egy sátor, ahová bármikor elbújhat (ezt egyelőre biztosan a nappaliban fogjuk elhelyezni, mert korára tekintettel ott fog legtöbbet mozogni, ahol én vagyok), nyulak minden mennyiségben, így aztán nyuszis ágynemű a Babies on board-tól kötelező kellék, egy puff nekem, ahol tudok mesét olvasni a kisasszonynak, egy csajos szőnyeg a szürke parkettára, hangulatos világítás és egy csepphinta, amiért a legjobban oda volt Léna, hihetetlenül élvezte a benne ücsörgést.

A tesztelés napja persze amolyan Lénusosan telt: gyermekem szerintem az elmúlt másfél év leghangosabb hisztijét produkálta a Babyberry és Barátai üzlet kellős közepén. Hiába adtam én rá a legtüncibb, csajos kisruhát, csak arra volt jó, hogy földre vágja benne magát és feltörölje vele a bolt padlóját – kétszer oda-vissza. Hiába, a gyerekek nem kiszámíthatóak (pedig eddig azt hittem az enyém igen 🙂 ). Masszív 1 óra testi-lelki gyötrelem után (már ami engem illet, nem őt!), végül egy finom Landliebe joghurttal tudtam lenyugtatni. Joghurt be, Lénus relaxba és végre koncentrálhattunk arra, amiért jöttünk: megálmodni egy igazi mesebirodalmat Miss Hisztikirálynőnek!

Ha Ti is építkeztek vagy csak gyerkőcötök szobájának frissítésében gondolkodtok, ne habozzatok benézni a Babyberry és Barátai hangulatos kis üzletébe, biztosan egy élmény lesz babának és anyának egyaránt! 🙂


Pillanatok az életünkből

Még várandós sem voltam, de ismerve magamat (aki utálja a felesleges szabályokat és idegesítik a kötelező, monoton törvények 🙂 ) tudtam, hogy semmit nem fogok röghöz kötni Léna nevelésénél és étkezésénél. Nem voltak elvárásaim, sem elképzeléseim, hogy majd mit hogyan fogunk csinálni. Gondoltam, majd rögtönzök.

Az elmúlt 27 év alatt megtanultam, hogy napról napra változunk, változik az élethez és pillanatokhoz fűzött gondolataink/szabályaink. Amitől 10 évvel ezelőtt frászt kaptam volna, ma ott laza vagyok, és pont így van ez fordítva is.  Nem akarom Őt tiltani pl. a  tv nézéstől, hiszen pont ezzel fogom elérni azt, hogy majd nagyon érdekelje a dolog. Mindenbe csempészek szabályokat természetesen én is, hiszen mindent még sem lehet megengedni, de igyekszem ezt igazságosan elosztani. Lehet mesét nézni, de csak módjával, reggel és este, lehet enni néha édességet és lehet tabletezni, engedem egyedül enni, engedem disznólkodni (sőt ezen még jókat is szórakozunk 🙂 ), engedem pacsálni, futkorászni, homokot enni, kavicsokat megnyalni, telefont felvenni, liftezni (pedig a földszinten lakunk 😀 ). Ezek mind hozzátartoznak a gyerekkorhoz és ahhoz, hogy majd laza, nyugodt felnőtt legyen belőle. Nem szeretném, ha komplexusai és megfelelési kényszerei lennének idegenek felé, csak mert a szociális közösség ezt várja el. Szeresse magát, az életét és törekedjen a belső elégedettségre/egyensúlyra. Anyukám mondott mindig egy nagyon fontos mondatot, ami alapján nevelem Lénát, mégpedig, hogy ha “Tiltva nevelsz, hazudni tanítasz!”.  Én nem szeretném, hogy a felesleges kötött szabályok miatt ne legyen majd velem őszinte a lányom. Szeretném, ha mindig bizalommal fordulna hozzám. Ne féljen önmaga lenni, merjen beszélni az ötleteiről, gondjairól, vágyairól.

Lazának tartom magam az étkezéseivel kapcsolatosan is, adok neki joghurtokat (imádja a Landliebe tejtermékeket, én meg sosem fosztanám meg tőle 😉 ) rudikat, sütiket és nemcsak BIO-t (természetesen mindig rendes, a főtt étkezések után) , mert tudom, hogy majd ha bekerül a közösségbe és olyannal találkozik, amivel addig otthon nem, majd sokkal jobban fogják foglalkoztatni, mint így. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nálunk egészségtelen életmód folyik, mert nem, csak azt gondolom meg kell találni az arany középutat mindig mindenben. A legfontosabb pedig ugyanez a nevelésnél is: megtanítani Lénának, hogy semmi sem csak fekete és fehér, mindig van lehetőség választani és mérlegelni, megtalálni a legjobb megoldást, ami mindenkinek jó.

Fotó: Kollarik Ágnes

Ruha: Zara


Változás

Nem vagyok egy paramami, sem egy ősmami. Azt gondolom,elég lazán kezelem Lénát (bár volt is időm gyakorolni 🙂 ). Mikor tavasszal eldöntöttük, hogy ősztől bölcsibe/családi napközibe visszük, annyira természetesnek tűnt. Mindent nagyon reálisan láttam. Tudtam, hogy szüksége van a közösségre, a gyerekek társaságára. Hiszek abban, hogy egy idő után többet segít a gyerekeknek, ha gyerekek között vannak. Léna egy nagyon kíváncsi kislány, minden érdekli, mindent ki akar próbálni, meg akar fogni, fel akar mászni, megütögetni, megenni és még reggeli sorolhatnám mi minden eszébe jut másodpercek leforgása alatt. Tudtam, hogy nem leszek neki elég egy idő után, mikor kiolvasunk minden könyvet 3x egy nap, megjárjuk a homokozót is minimum 2x (bár bevallom, a legkevésbé sem a kedvenc időtöltésem), 15x bemászik a kanapé mögé, ahonnan nekem kell kihúzni 15x , felkapaszkodik az ablakpárkányra és onnan ugrik a kanapéra, akkor egy idő után úgy érzem, mind a ketten kinőttük ezt a lakást. Én ruhaügyileg, ő pedig a játékokra használható lehetőségek tárházát.

Tavasszal a beiratkozásnál egy karakán, vagány kiscsajt vittem a bölcsibe, akinek könyörögni kellett, hogy végre elindulhassunk haza és hagyja hátra az újdonsült kisbarátját, Noelt. Lett is sírás az indulásból. Itt tudtam, hogy nem lesz nehéz dolgunk a beszoktatással. Teltek a napok, a hetek, eltelt a nyár egy pillanat alatt. Legutoljára gimiben éreztem ezt a felgyorsult idővel elrohanó nyarat. Mint ha nem is lett volna, tényleg hova tűnt?! Hiszen voltunk nyaralni és megannyi emléket gyűjtöttünk a pónifarmon, a dunaparton a balatonon, Máltán, most meg itt ülök és kapkodom a fejem, hogy nemcsak a nyár, de ez a 1,5 év is elsuhant. Léna pedig változott, közösségben kicsit visszahúzódóbb lett, felvette a megfigyelő pozíciót. Már nem annyira nyomulós és bátor, mint eddig. Persze szerencsére azért nem is betoji, de óvatosabb. Anyásabb lett sokkal, olyan kötődés alakult ki közöttünk, amire tavasszal még nem is gondoltam. Csak én vagyok jó neki, ha baj van, ha történik valami, hozzám bújik este és engem ölelget, én altathatom csak el. Pedig sokat van nagyszülőkkel, alszik is külön tőlünk és még is, szimbiózisban kezdtünk el létezni, ami természetesen a világ legjobb érzése és a legfélelmetesebb is egyben.

Itt az ősz, októberben pedig kezdjük a beszoktatást. A félelem minden terhét magamon cipelem, amitől egy anyuka félhet ebben az esetben. Új közösség, új közeg, új emberek és gyerekek. Honnan fogom tudni majd jó – e ez neki? Mivel fogok tudni neki segíteni, és nem elveszteni a világba és belém vetett bizalmát? Rettenetesen félek, hogy csalódik bennem és abban a biztonságos rendszerben, amiben eddig éltünk. Az agyam tudja, amit tavasszal tudott, hogy kell neki a közösség, kellenek neki új élmények, mert nem tudom már kielégíteni otthon minden kíváncsiságát, a szívem pedig fél, hogy ezekkel a dolgokkal a kis lelkébe beléphetnek a csalódások is, a bánatok, félelmek. Mára már azt beszéltük a bölcsis nénivel, hogy heti 3-4 napot viszem a délelőtti órákra, aztán pedig meglátjuk, ő hogyan igényli a továbbiakban. Egyelőre én ezzel nem rendszert szeretnék vinni az életébe feltétlen, hiszen szerencsére nem azért kell neki járnia, mert én dolgozni fogok napi 8 órában, hanem azért, hogy élmények és ezáltal fejlődések érjék a gyerekek mellett. Nem szeretnék kimaradni a napjaiból, a fejlődéseiből, az öröméből és leginkább a bánatából. Szeretnék támasza lenni mindig és megóvni a negatív dolgoktól. Tudom, hogy meg kell majd tanulnia megvédenie magát és kiállnia magáért, nem lehet anyámasszony katonája, de még is csak egy 1,5 éves kis törékeny rosszaság. 🙂 Remélem, könnyedén fogjuk venni az akadályokat. Könnyebben, mint egy közös sétát, ahol tuti az ellenkező irányba indul meg folyton, mint én. Amikor csak rágcsával vagy a kedvenc Landliebe-s joghurt italával tudom magam mellé csábítani és leültetni 3 mp-re, hogy aztán újult erővel folytathassa a nevetéssel egybekötött futkorászást. <3

Fotó: Kollarik Ágnes

Hajpánt: Kova’csovics