Egyéb

Belgiumi látogatás

Egy igazi kis ékszerdoboz – Brugge

Az utazások szerelmese vagyok, jó pár utazós poszttal tartozom még Nektek és a weboldalamnak. Csak időt kell találnom a fotók átnézéséhez, és a hozzá tartozó szövegek elkészítéséhez. Attól félek sosem lesz ennyi szabadidőm… 🙂

November közepén pár napot Belgiumban töltöttünk, azon belül is az 1128-ban alapított Brugge-ben, melynek óvárosa , UNESCO világörökség része.
Mióta az eszemet tudom, lételemem az utazás, főleg a városnézések kötnek le igazán. Szeretem látni, amit annak idején emberek alkottak, az épületeket melyekben több száz évvel ezelőtt már laktak. Nagyon jó érzéssel tölt el bejárni az utcákat, amiknek egykor macskakövein lovaskocsik jártak. Szeretem a régi építészetet, az óvárosokat, az ódon ajtókat és még a régi temetőkbe is szívesen térek be pár percre. Brugge ezeknek az „elvárásaimnak” mind megfelelt.  1,5 napunk volt erre a kis ékszerdobozra, ami sajnos nem volt elég. Úgy terveztem, hogy most egy kisebb, gyors látogatás keretein belül nézem meg, majd aztán valamelyik tavasszal visszatérek. Kényelmesen sétálgattunk, bejártuk az utcákat, beültünk 1-1 kávéra délután, reggel pedig kényelmesen megreggeliztünk egy hangulatos kávézóban. Próbáltunk együtt lélegezni a várossal, felvenni a ritmust. Az időjárás elég komor volt sajnos, de ez várható volt novemberben. Az emberek viszont kedvesek és vidámak. (amihez sajnos itthon annyira nem vagyunk hozzászokva) Mikor eltévedtünk és a telefonjaink lemerültek természetesen 😀 , mindenki próbált nekünk segíteni, hol jó, hol kevésbé jó angollal. Taxit ne is keressetek a városban, mert ritka, mint a fehér holló. Ez igaz a reptérre is. Hívásra jönnek csak, de természetesen egy turista hol tudná a brugge-i taxitársaságok telefonszámait?! Sehol! Szóval az első esténk elég kalandosra sikeredetett, én már képzeletben megágyaztam magamnak a buszpályaudvaron.

A szállásunk a Hotel Montovani-ban volt, amit a Bookingon foglaltam. Hangulatos kis hotel a belváros közelében, egy csendes kis utcában. Ár-érték arányban teljesen megfelelt erre a 2 napra. Brugge-be eljutni nem nehéz a repülőtérről, bár mi kissé megbonyolítottuk, mert taxiztunk , majd  vonatoztunk Brüsszelből, de ez egy teljesen felesleges lépés volt, mind időben és mind anyagiakban. 😀  A legkönnyebb és legköltséghatékonyabb módja az, ha  a www.flibco.com oldalon előre megvásároljuk a jegyünket a charleroi reptértől, egyenesen Brugge-ig, vagy ha Brüsszelbe megyünk, akkor csak addig. Brugge-ig az út kb. 2 óra 15 perc, az ára pedig 17 Euro /út/fő.

Tavasszal mindenképp hajóznék a csatornákon és biciklit bérelnék, hogy jobban be tudjuk járni a várost. Mikor olvasok egy városról az interneten, általában mindig azt írják, hogy elég rá 1-2 nap, jelen esetben Brugge-re, de New Yorknál pl. azt olvastam, hogy elég 1 hét. Na, ezeket a tanácsokat szorozzuk fel bőven, mert nem elég! Nem vagyok múzeumba járós, se lassan sétálós fajta, de New Yorkban 1 hetet voltam és azt kell,  hogy mondjam, a negyedét ha láttam…vagy is hazudok, helikopterről végülis az egészet, de az még sem ugyanaz, mint bejárni az utcáit. Brugge-re is azt mondom, hogy ha kényelmesen, nem rohanva és mindent kipipálva szeretnénk megnézni, mint egy robot, hanem valósan, együtt mozogva a várossal, a hangulatunkkal, akkor 3- 4 nap is el tud menni vele. Tavasszal és nyáron biztosan csodálatosabb is, hiszen rengeteget számít a napsütés, a virágok és a 15 foknál melegebb hőmérséklet.
A csokoládékat ki ne felejtsük, mert valóban isteniek és rengeteg féle közül tudunk válogatni! Ha pedig francia hangulatban szeretnénk elfogyasztani a kávénkat, szívből ajánlom  a Ginger Bread nevű helyet. Hangulatos francia zene, finom kávéval, péksüteményekkel és gofrikkal.


Baba kedvencek

Mikor terhes lettem, sokáig nem foglalkoztam a baba dolgok beszerzésével. Igyekeztem direkt kerülni az ilyenfajta ingereket tudatosan. Nem tartom magam babonásnak, de ebben a témában komolyan vettem…Olyan 6-7 hónapos terhes lehettem, mikor először bementünk bababoltokba. A legtöbb helyen csalódás ért a hozzá nem értéstől, amit eladóknál tapasztaltam. Mikor az első gyermekét várja egy pár, fogalma sincsen arról mikre van szükség, és amikre szükség is van, azok közül miket válasszon, milyen típusok, színek, fazonok, elektromos vagy kézi, 4 kerekű vagy 3, kisebb vagy nagyobb és még reggelig sorolhatnám az ezekhez hasonló kérdőszavakat, amik ilyenkor felmerülnek egy vásárlás során, a legtöbb helyen nem támasztották soha rendesen ezekre a kérdésekre kapott válaszokat. Folyton azt a választ kaptam, hogy ez anyuka és gyerek függő kit mit szeret és mit ajánl. Szuper, de én mint még nem anyuka, és mint a babám, aki még bent van a legjobb helyen, még is honnan tudjam mit fogunk majd szeretni?!

Mindenki a legjobbat szeretné a gyerekének, ezért nem álltam meg addig a boltig, ahol valós kérdéseimre, valós segítő válaszokat nem kaptam. Szerencsére Budapest tele van üzletekkel, így hamar megtaláltam a nekünk valót. Ez pedig a Babaszafari, ahonnan végül a legtöbb dolgot be is szereztük. Sosem éreztük azt, hogy türelmetlenül állnának hozzánk és a (néha vagy inkább sokszor) bugyuta kérdéseinkhez. Készségesen segíttettek minden egyes alkalomnál. Így szívesen megyünk be azóta is, ha valamire szükségünk van. Most 4 dolgot tesztelünk Lénával egyszerre, amik a saját márkás termékeik listáját erősítik. Ezek pedig a következők:

Egy tányér szett, ami nagyon praktikus gyermekkézhez, hiszen kényelmesen meg tudja fogni, bele tud nyúlni, kivenni az apró falatokat is és tudja magával cipelni, anélkül, hogy kiöntené. Ez a mi esetünkben nagyon fontos szempont, mert Léna az evést is sokszor sétálva vitelezi ki. Sosem áll meg! J A kedvencem a cumi csipesz. Ebben én kényes vagyok, hiszen a legtöbb ilyen termék nem a szépségéről híres, amiket találtam neon zöldek, kékek, sárgák voltak, nulla kreativitással és kevés stílussal ellátva. Hosszas utánajárással találtam meg a tökéleteseket. Ami miatt fontosnak éreztem ezt, az az, hogy ha szép ruhába öltöztetem, harmóniát sugall az öltözéke, akkor ne egy ilyen tárgy törje meg ezt a kellemes látszatot. Tudom – tudom, ez valószínű szakmai ártalom. J Viszont mióta beszereztük ezt a szép rózsaszínt, folyamatos kérdés ahol járunk, hogy honnan vannak a cumitartóink.

Nagy nyuszi mániások vagyunk, de szerintem ezt már tudjátok. Törölközőből pedig sosem elég 1, hiszen sűrűn kell mosni. Mikor megláttam ezt a pihe-puha baba törölközőt, azonnal tudtam, hogy kell nekünk. Fürdés után sokszor hagyom Lénát kicsit pucérkodni a kanapén, betakarva a törölközőben. Szemmel láthatóan élvezi ezt és minden bizonnyal a bőrének is jólesik találkoznia egy puha anyaggal, ami rendesen beszívja a nedvességet.

A másik érzékeny pontunk, de inkább Lénáé: az alvóka. Van a bevált és örök nyuszink, aki akármennyire is ronda és agyonmosott, senki nem taszíthatja le a trónról. Viszont alvásnál kitapasztaltam, hogy jólesik a kisasszonynak máshoz is hozzá bújnia, ami puha és kellemes érzetet kelt. Így együtt alszik a képeken látható alvókával is, amit sokszor a kocsiban is magunkkal viszünk.

 

Ezek hát a mi új kedvenceink a Babaszafari üzletből, amit szívből tudok Nektek ajánlani, mert biztosan minden kérdésetekre megfelelő választ kaptok és nem utolsósorban segítőkész eladókkal találkozhattok. 🙂


Babák és anyák legfontosabb kiegészítője

A pelenka

Őszintén szólva, sosem foglalkoztam túlzottan ezzel a pelenkakérdéssel, általában a klasszikus drogériákban és áruházakban kapható típusokat vásároltam. Egy volt fontos, hogy az anyaga premium minőségű legyen, hogy Léna bőre biztosan biztonságos és bőrbarát termékkel találkozzon. Arra sem gondoltam , hogy  már nemcsak üzletekben van lehetőség pelenka vásárlásra, hanem online is, arra pedig végképp nem, hogy interneten is van lehetőségünk kiváló pelenkákhoz jutni. Lehetőségem nyílt tesztelni  Pufies márkát, ami Magyarországon a http://bit.ly/pufieshu oldalról szerezhető be.

Ami nekem, mint designe kedvelőnek nagyon szimpatikus volt, hogy mintásak a pelenkák. Sok féle mintában tudjuk megvásárolni őket, én eddig ilyet csak a mosható pelenkánál láttam és sajnáltam is, hogy az általános daraboknál nem található meg ez a stílus. Viszont tudjuk, csak a külsőségekből nem szabad következtetéseket levonni, de mindenképpen izgatottan vártam, hogy megérkezzen a rendelésem.  Amint megkaptam, már bontottam is ki, hogy megtapintsam milyen  a puhasága. A 2. benyomás is nagyon szimpatikus volt, puha, kellemes, lágy belső gondoskodik a baba bőréről. A külső anyaga sem kemény és nem tűnik kényelmetlennek. Ezután megkapta Léna is tesztelésre, aki szerintem semmit nem vett észre a váltásból, mert nem feszengett, nem akarta levenni, szemlátomást kényelmesen mozgott benne. Majd teltek az órák és vártam, hogy cserélésre kerüljön a sor. Léna sokat iszik, így sokat is pisil, általában 3-4 óra alatt megtelik a pelenkája. A Pufies-nál is így volt, viszont nem ázott át egyáltalán, nem húzta le a fenekét, nedves sem volt a bőre, ebből gondolva szépen beszívta a folyadékot a belső réteg. Mindenképpen elégedettséget ért el nálam ez a termék. Gyors és praktikus az is, hogy 2 nap alatt megérkezett a rendeléstől számítva, sokfélében tudok rendelni, ami kielégíti a szépérzékemet is. Egy hete használjuk és nem okozott semmi panaszt. Szívből ajánlom anyuka társaimnak. 🙂


Új szoba projekt

Nem titok, hogy már mindannyian tűkön ülünk, már ami a költözködést illeti. Építkezünk ugyanis és remélhetőleg már csak néhány hét (optimista, azaz jómagam féle verzió), vagy hónap (Apa féle realitás) múlva végre átköltözhetünk a mostaninál sokkal tágasabb életterünkbe (papír forma szerint október vége, a kivitelető szavaival élve pedig november vége lesz a költözés 😀 ).
Óriási mérföldkő ez nekünk, hiszen gyermekem apja szerint mi konkrétan egy 2 szobás gardróbban élünk. Tény és való, hogy kevés önálló élettere jut a család különböző tagjainak: Léna uralja a nappalit (kanapé, TV, szőnyeg) és az ebédlőt, én a lakás minden más részét, Apa…nos, neki hagytunk egy parkolót.
Egy szó, mint száz: végre lesz terünk, helyünk, mindenkinek a saját magára jellemző szobája. És ebbe a legkisebb családtag , azaz Léna is beletartozik. Elképesztő mennyiségű inspirációs képet néztem végig neten, mire végre kikristályosodott bennem, hogy milyen szobát is szeretnék Neki.

Szerencsére ebben Eszter, a BabyBerry és Barátai üzlet elképesztően jó ízlésű megálmodója, óriási segítségemre van. Eszter munkásságát azért is csodálom, mert ő egy klasszikus siker sztori: az anyaság inspirálta arra, hogy mára a hobbijában dolgozzon. Megálmodott egy baba-mama valóságot, benne a legkülönlegesebb hazai tervezőkkel.
Így aztán nem kell ezerszer is elismételnem, hogy praktikus, de nem sablonos, különleges, de kényelmes és főként Lénára jellemző szobát szeretnénk berendezni Neki. Talán nem lep meg most ez Titeket, de a szoba fő színei a szürke és a fehér, rózsaszín kiegészítőkkel vegyítve, mert egyrészről stílusos, de ami főként számít, hogy bátran kombinálhatóak színes apróságokkal, akár évszakonként is.

És hogy mit szeretnénk a szobájába? Apa már előre rettegve fogta a fejét, hogy a fél boltot megrendeljük majd, amiről persze szó sincs (jó, ha a szívemre kellene tennem a kezem, akkor szó se lenne a fele boltról: én az egészet imádom!), de szerencsére Lénus egyértelműen jelezte, hogy mi mindent kér a leendő kis lakosztályába: legyen benne egy sátor, ahová bármikor elbújhat (ezt egyelőre biztosan a nappaliban fogjuk elhelyezni, mert korára tekintettel ott fog legtöbbet mozogni, ahol én vagyok), nyulak minden mennyiségben, így aztán nyuszis ágynemű a Babies on board-tól kötelező kellék, egy puff nekem, ahol tudok mesét olvasni a kisasszonynak, egy csajos szőnyeg a szürke parkettára, hangulatos világítás és egy csepphinta, amiért a legjobban oda volt Léna, hihetetlenül élvezte a benne ücsörgést.

A tesztelés napja persze amolyan Lénusosan telt: gyermekem szerintem az elmúlt másfél év leghangosabb hisztijét produkálta a Babyberry és Barátai üzlet kellős közepén. Hiába adtam én rá a legtüncibb, csajos kisruhát, csak arra volt jó, hogy földre vágja benne magát és feltörölje vele a bolt padlóját – kétszer oda-vissza. Hiába, a gyerekek nem kiszámíthatóak (pedig eddig azt hittem az enyém igen 🙂 ). Masszív 1 óra testi-lelki gyötrelem után (már ami engem illet, nem őt!), végül egy finom Landliebe joghurttal tudtam lenyugtatni. Joghurt be, Lénus relaxba és végre koncentrálhattunk arra, amiért jöttünk: megálmodni egy igazi mesebirodalmat Miss Hisztikirálynőnek!

Ha Ti is építkeztek vagy csak gyerkőcötök szobájának frissítésében gondolkodtok, ne habozzatok benézni a Babyberry és Barátai hangulatos kis üzletébe, biztosan egy élmény lesz babának és anyának egyaránt! 🙂


Pillanatok az életünkből

Még várandós sem voltam, de ismerve magamat (aki utálja a felesleges szabályokat és idegesítik a kötelező, monoton törvények 🙂 ) tudtam, hogy semmit nem fogok röghöz kötni Léna nevelésénél és étkezésénél. Nem voltak elvárásaim, sem elképzeléseim, hogy majd mit hogyan fogunk csinálni. Gondoltam, majd rögtönzök.

Az elmúlt 27 év alatt megtanultam, hogy napról napra változunk, változik az élethez és pillanatokhoz fűzött gondolataink/szabályaink. Amitől 10 évvel ezelőtt frászt kaptam volna, ma ott laza vagyok, és pont így van ez fordítva is.  Nem akarom Őt tiltani pl. a  tv nézéstől, hiszen pont ezzel fogom elérni azt, hogy majd nagyon érdekelje a dolog. Mindenbe csempészek szabályokat természetesen én is, hiszen mindent még sem lehet megengedni, de igyekszem ezt igazságosan elosztani. Lehet mesét nézni, de csak módjával, reggel és este, lehet enni néha édességet és lehet tabletezni, engedem egyedül enni, engedem disznólkodni (sőt ezen még jókat is szórakozunk 🙂 ), engedem pacsálni, futkorászni, homokot enni, kavicsokat megnyalni, telefont felvenni, liftezni (pedig a földszinten lakunk 😀 ). Ezek mind hozzátartoznak a gyerekkorhoz és ahhoz, hogy majd laza, nyugodt felnőtt legyen belőle. Nem szeretném, ha komplexusai és megfelelési kényszerei lennének idegenek felé, csak mert a szociális közösség ezt várja el. Szeresse magát, az életét és törekedjen a belső elégedettségre/egyensúlyra. Anyukám mondott mindig egy nagyon fontos mondatot, ami alapján nevelem Lénát, mégpedig, hogy ha “Tiltva nevelsz, hazudni tanítasz!”.  Én nem szeretném, hogy a felesleges kötött szabályok miatt ne legyen majd velem őszinte a lányom. Szeretném, ha mindig bizalommal fordulna hozzám. Ne féljen önmaga lenni, merjen beszélni az ötleteiről, gondjairól, vágyairól.

Lazának tartom magam az étkezéseivel kapcsolatosan is, adok neki joghurtokat (imádja a Landliebe tejtermékeket, én meg sosem fosztanám meg tőle 😉 ) rudikat, sütiket és nemcsak BIO-t (természetesen mindig rendes, a főtt étkezések után) , mert tudom, hogy majd ha bekerül a közösségbe és olyannal találkozik, amivel addig otthon nem, majd sokkal jobban fogják foglalkoztatni, mint így. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nálunk egészségtelen életmód folyik, mert nem, csak azt gondolom meg kell találni az arany középutat mindig mindenben. A legfontosabb pedig ugyanez a nevelésnél is: megtanítani Lénának, hogy semmi sem csak fekete és fehér, mindig van lehetőség választani és mérlegelni, megtalálni a legjobb megoldást, ami mindenkinek jó.

Fotó: Kollarik Ágnes

Ruha: Zara


Változás

Nem vagyok egy paramami, sem egy ősmami. Azt gondolom,elég lazán kezelem Lénát (bár volt is időm gyakorolni 🙂 ). Mikor tavasszal eldöntöttük, hogy ősztől bölcsibe/családi napközibe visszük, annyira természetesnek tűnt. Mindent nagyon reálisan láttam. Tudtam, hogy szüksége van a közösségre, a gyerekek társaságára. Hiszek abban, hogy egy idő után többet segít a gyerekeknek, ha gyerekek között vannak. Léna egy nagyon kíváncsi kislány, minden érdekli, mindent ki akar próbálni, meg akar fogni, fel akar mászni, megütögetni, megenni és még reggeli sorolhatnám mi minden eszébe jut másodpercek leforgása alatt. Tudtam, hogy nem leszek neki elég egy idő után, mikor kiolvasunk minden könyvet 3x egy nap, megjárjuk a homokozót is minimum 2x (bár bevallom, a legkevésbé sem a kedvenc időtöltésem), 15x bemászik a kanapé mögé, ahonnan nekem kell kihúzni 15x , felkapaszkodik az ablakpárkányra és onnan ugrik a kanapéra, akkor egy idő után úgy érzem, mind a ketten kinőttük ezt a lakást. Én ruhaügyileg, ő pedig a játékokra használható lehetőségek tárházát.

Tavasszal a beiratkozásnál egy karakán, vagány kiscsajt vittem a bölcsibe, akinek könyörögni kellett, hogy végre elindulhassunk haza és hagyja hátra az újdonsült kisbarátját, Noelt. Lett is sírás az indulásból. Itt tudtam, hogy nem lesz nehéz dolgunk a beszoktatással. Teltek a napok, a hetek, eltelt a nyár egy pillanat alatt. Legutoljára gimiben éreztem ezt a felgyorsult idővel elrohanó nyarat. Mint ha nem is lett volna, tényleg hova tűnt?! Hiszen voltunk nyaralni és megannyi emléket gyűjtöttünk a pónifarmon, a dunaparton a balatonon, Máltán, most meg itt ülök és kapkodom a fejem, hogy nemcsak a nyár, de ez a 1,5 év is elsuhant. Léna pedig változott, közösségben kicsit visszahúzódóbb lett, felvette a megfigyelő pozíciót. Már nem annyira nyomulós és bátor, mint eddig. Persze szerencsére azért nem is betoji, de óvatosabb. Anyásabb lett sokkal, olyan kötődés alakult ki közöttünk, amire tavasszal még nem is gondoltam. Csak én vagyok jó neki, ha baj van, ha történik valami, hozzám bújik este és engem ölelget, én altathatom csak el. Pedig sokat van nagyszülőkkel, alszik is külön tőlünk és még is, szimbiózisban kezdtünk el létezni, ami természetesen a világ legjobb érzése és a legfélelmetesebb is egyben.

Itt az ősz, októberben pedig kezdjük a beszoktatást. A félelem minden terhét magamon cipelem, amitől egy anyuka félhet ebben az esetben. Új közösség, új közeg, új emberek és gyerekek. Honnan fogom tudni majd jó – e ez neki? Mivel fogok tudni neki segíteni, és nem elveszteni a világba és belém vetett bizalmát? Rettenetesen félek, hogy csalódik bennem és abban a biztonságos rendszerben, amiben eddig éltünk. Az agyam tudja, amit tavasszal tudott, hogy kell neki a közösség, kellenek neki új élmények, mert nem tudom már kielégíteni otthon minden kíváncsiságát, a szívem pedig fél, hogy ezekkel a dolgokkal a kis lelkébe beléphetnek a csalódások is, a bánatok, félelmek. Mára már azt beszéltük a bölcsis nénivel, hogy heti 3-4 napot viszem a délelőtti órákra, aztán pedig meglátjuk, ő hogyan igényli a továbbiakban. Egyelőre én ezzel nem rendszert szeretnék vinni az életébe feltétlen, hiszen szerencsére nem azért kell neki járnia, mert én dolgozni fogok napi 8 órában, hanem azért, hogy élmények és ezáltal fejlődések érjék a gyerekek mellett. Nem szeretnék kimaradni a napjaiból, a fejlődéseiből, az öröméből és leginkább a bánatából. Szeretnék támasza lenni mindig és megóvni a negatív dolgoktól. Tudom, hogy meg kell majd tanulnia megvédenie magát és kiállnia magáért, nem lehet anyámasszony katonája, de még is csak egy 1,5 éves kis törékeny rosszaság. 🙂 Remélem, könnyedén fogjuk venni az akadályokat. Könnyebben, mint egy közös sétát, ahol tuti az ellenkező irányba indul meg folyton, mint én. Amikor csak rágcsával vagy a kedvenc Landliebe-s joghurt italával tudom magam mellé csábítani és leültetni 3 mp-re, hogy aztán újult erővel folytathassa a nevetéssel egybekötött futkorászást. <3

Fotó: Kollarik Ágnes

Hajpánt: Kova’csovics


Egy különleges táska őszre (is)

“Egy Nő mindig Nő, akkor is, ha épp a fél lakást kell cipelnie magával. Mióta gyerekem van, tudom, hogy egy táska már nem csak rúzst, tollat, csecse határidőnaplót, pénztárcát és még ezernyi csábító dolgot rejt, sokkal inkább cumikat, három féle túlélőrágcsát, megcsócsált gyerekkönyveket, cumisüveget, minimum 2 csomag popsitörlőt, stb.
Gondolhatnánk, hogy ilyenkor a legpraktikusabb egy szuper (és óriási) pelenkázótáska (vagy inkább egy ikeás szatyor), amivel egyet is értettem a gyerek úgy egy-két hónapos koráig, aztán nem bírtam tovább, szépen visszaszivárogtak az életemben a szebbnél szebb női táskák. Lénus játék és túlélőkészletét pedig cipelem inkább három másikban. ” – részlet a facebook posztomból. 

Egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne vegyem magamhoz a szebbnél szebb színekben pompázó darabokat, már szinte a táskához öltözöm és nem fordítva.  Persze ezt apának hiába mondom, ő csak egy dolgot hajtogat, hogy bármit vehetek magamnak, csak táskát és kalapot nem (jaj igen, a táskák mellett nagy szenvedélyem a kalap 🙂 )Természetesen mindig ez az a kettő, amiből folyton találok olyat, ami megdobogtatja a szívem. 🙂
Mióta Anyuka vagyok jobban preferálom a hátizsákokat, de azokból is az elegánsabb fazont, azok hétköznapokra nagyon praktikusak akár ott van Léna, akár nem. Vannak alkalmak, mikor Léna nélkül sikerül eljutnom 1-1 divateseményre vagy megbeszélésre, oda viszont szeretek a klasszikus kézitáskával érkezni. Szeretem kiemelni az összeállításom egy gyönyörű kiegészítővel. Az olasztáskának hála megtaláltam azt az üzletet, ahol szebbnél-szebb táskákat találok magamnak és nemcsak hogy szépek, praktikusak is nagyon. Rengeteg fazonból, stílusból, színből, alkalomhoz illően választhatunk kiegészítőket. Ezek mind minőségi bőrtáskák, amik biztosan nem 1 szezonos darabok. A minőségi bőrtáskák sosem olcsók, de ellenben tartósak és trendkövetők, mert egy klasszikus női táska mindig divat lesz. Én most egy fukszia színűt választottam, azért mert tudtam ősszel és télen az öltözékünk besötétül, ami egy természetes folyamat, viszont én nem szeretem a túl sötét szetteket, így tudtam egy ilyen élénk színű, élettel teli táskával bármilyen fekete-szürke, sötétkék outfit-et fel tudok dobni. Egy minimal gardróbba is csak joker darab lehet, hiszen a színe és a fazonja is örök és könnyen kombinálható, nem mellesleg remekül megtöri a fekete-fehér-szürke árnyalatokat.
Ha vágyunk 1 kis pluszra a szürke hétköznapokban, de még sem szeretnénk új ruhákat venni, esetleg stílustváltani, válasszunk hát táskában egy kicsit extrémebbet az eddigi megszokotthoz képest.  A legkönnyebben így tudunk kísérletezni a színekkel és stílusokkal!

Fotó: Kollarik Ágnes

Póló & nadrág: Zara

Blézer: Mohito

Cipő: Tommy Hilfiger

Táska: Olasztáska

Napszemüveg: Dolce&Gabbana


Nyugodt percek

Sokszor nincs időm magamra, és itt ezalatt nem azt értem, hogy nem tudom kifesteni a körmeim, belőni a hajam (bár ez látszik az instagram fotóimon, ahol a képek 90%-án összefogott hajjal jelenek meg 🙂 )vagy feltenni az ünnepi sminkem, hogy Laci bácsi is megdicsérjen a kisboltban. Egyszerűen nem látom át a gondolataim, a terveim, az elképzelésem. Egy gyerkőccel is olyan zsivaj tud itt uralkodni, nem tudom milyen lehet,ahol esetleg több van mint egy. Minden család alaptartozéka a  zaj, (inkább hívjuk ordibálásnak) és ez a kisebb baj, de ha 3 percre elnézek, tuti Léna az életveszély küszöbén egyensúlyozik (teszem hozzá, baromi ügyesen és nem azért mondom ezt, mert elfogult vagyok 😛 😀 ). Jelenleg egy építkezés kellős közepén tartunk, ahol egy 4 szobás családi ház vár ránk, de addig 1,5 szobában kell a kis akrobatát leszerelni a radiátorról, tv-ről, kanapé tetejéről vagy épp mögüle. Pl. ma a fürdőkádban hagytam ott 5 mp-re, míg elmentem neki pizsamáért és gondolhatjátok, hogy nem az északnyugati szárnyig kellett mennem, ebben a 1,5 szobás lakásban nincs túl sok kifutó 🙂 . Épp túrom fel a szobát egyetlen pizsamáért, amikor gyerek futást hallok. Nagy horrorfilm nézős korszakomból(mikor még kevésbé voltam beszari) egyből bevillant, hogy tuti valami itt hagyott lélek használja a padlónkat játszóháznak (remek, apa meg pont  ilyenkor nincs itthon), amikor döbbenten látom, hogy az én „nyugodt” lányom szántja fel a fürdőszoba és nappali közötti részt, vizesen, mezítláb. Mondanám, hogy nagyon cuki volt, mert még közben viháncolt is, de mielőbb ezt megállapíthattam volna, a szervezetem nem tudta eldönteni, hogy agyvérzést vagy szívrohamot kapjon a látottaktól.

Az ilyen „unalmas” hétköznapokból jólesik néha kicsit kilépni pár órára, amikor egyedül lehetek magammal. Átgondolhatom a terveimet, meg azt, hogy mennyire van azoknak értelmük os és nemcsak a fáradtság játszik velem . Ilyenkor kimegyek valamelyik pilisi településre, amik végtelenségig kedves kis falvak és hagyom, hogy átjárjon a csend és nyugalom.  Ehhez tökéletes egy kis tó, ahol hétköznap nem igazán jár ember, nem zavar senki. Megihatom a kedvenc Landliebe joghurtom, összeírhatom a következő heti teendőim, lejegyzetelhetem az ötleteim és gondolataim. Ez egy fontos momentuma ennek a nyugodt időtöltésnek, mert mire hazaérek és benyitok az ajtón, azt is elfelejtem min járt az eszem egész nap. Na igen, némi tyúkésszel rendelkezem, ez születési rendellenesség nálam. (Mindig mondom, hogy remélem Léna az apja eszét örökli 😉 ) Az anyaság még inkább kihozta belőlem a szétszórtságot, én vagyok az, aki folyton mindent otthon hagy, általában pont azt, ami miatt el kell menni otthonról. Léna az egyetlen, akit még soha sehol nem felejtettem ott. Hát mondjuk nem is egy csendes alkat, tett is róla, hogy ne olvadjon bele a környezetbe.

Örülök, hogy van lehetőségem néha egyedül is lennem, de ez pont így jó. Októbertől kezdődik a bölcsi, már most tele vagyok parával, már-már kétségbeeséssel. De tudom, hogy ennek a kis izgő-mozgó 1,5 évesnek kell az újdonság, a gyerekek társasága, a közösség ereje (ezt valószínű elég hamar beszívom, mikor hozza haza a hülyeségeket 😀 ) és minden bizonnyal a fejlődésre is, mert az apát mondja, de az anyát az istenért sem 😛 . Ezt a posztot folytatom is október első hetében, de ha nagyon be leszek tojva, akkor már előtte héten teleírom az oldalam minden félő gondolatommal, hát ha segít egy őszinte terápia a lelkemnek. Aztán remélem, hogy minden ilyet eloszlatnak az ott töltött napok és hetek. Folyt.köv.! 😉

Fotó: Kollarik Ágnes

Póló: H&M

Nadrág: Zara

Papucs: Stradivarius

Táska: Parfois

Napszemüveg: Dolce&Gabbana

Óra: Thomas Sabo


Hétköznapok hangulata

Most a költözés, építkezés közepette, mikor a lakásban már kezdenek megjelenni a dobozok, s az erkély pedig szintén kissé lomos, sokszor gondolkodom azon, hogy hol lehetne belemerülni kicsit a gondolataimba, méghozzá úgy, hogy rend és nyugalom uralkodik. Természetesen tele van kávézókkal a város, így lépten-nyomon hangulatos tavernákba botlik az ember, főleg nyáron. Én mégis örültem, hogy most rátaláltam a Westend tetőteraszán található szabadon álló asztalkákra és székekre, ami mellett egy szuper kis játszótér is megtalálható (ez az anyai lelkemnek felüdülés volt). Egy személyes stílustanácsadás és közös vásárlás előtt tudtam ott egy kicsit nyugalomban dolgozni a laptopon, és elmélkedi a jövő tervein.

Jó érzés volt úgy ülni valahol, hogy nem kellett kötelezően rendelnem, nem kellett azt néznem, hogy marad -e még ülőhely a következő vendégeknek vagy esetleg feltartok másokat, akik szintén nyugodtan szeretnék meginni napi kávé adagjukat. Itt megehettem az aznapra összekészített Landliebe joghurtom és gondtalanul pötyöghettem.  Gyönyörű idő volt aznap, számomra ez a 25 fok a tökéletes. Farmer, szandál egy egyszerű felső és kész is a kényelmes hétköznapi viselet.

Nagyon szeretem ezeket a momjeans, boyfriend fazonokat. Tény, hogy nem ezek azok a fazonok, amikben a fenekünket emelhetjük ki, de nem is bánom én ezt a hétköznapokban. Kényelmes, laza és szerintem nőies is, főleg egy magasabb talpú cipővel. Idén is hódítanak a színes mintákat ábrázoló farmerek, a Zarában rengeteg félét találunk belőle, nekem a képen található jelenleg nagy kedvencem. Ősszel is viselhetjük őket bokacsizmával, oxford cipővel, tornacipővel vagy akár sima kis balerinával is. Felülre pedig vehetünk fel feszülős pólókat és lenge felsőket is. Blézerrel szintén csempészünk bele egy kis nőies vonalat. Alapvetően nekem ez az őszi stílusom: laza momjeans farmer, egy egyszerű felső, bokacsizma és egy nőies blézer. Sikkes városi összeállítást kapunk ezzel. Próbáljátok ki! 😉

A facebook oldalamon még több öltözködési tippet találtok: Dorothy Style

Ha pedig anyuka vagy szívesen látlak a facebook csoportomban: Mommies in Style

Instagramon is sok inspirációs fotóval találkozhattok: dorothyinstyle

Fotó: Kollarik Ágnes

Farmer & felső: Zara

Cipő & táska: Tommy Hilfiger

Napszemüveg: Dolce&Gabbana


Nyaralás

Málta és annak szépségei egy 16 hónapos örökmözgóval

Három dolgot szeretek az életemben nagyon: a családomat, az utazást és a munkámat. Ebben a leírásban pedig mind a háromról igyekszem szót ejteni, hiszen meghatározó elemei voltak az ide nyaralásunknak.

Nyaralás céljául Máltát választottuk sok – sok fejtörés után és ebben én voltam a szűk keresztmetszet, mert nem vagyok egy parton fekvős, pihenős anyuka. Az utazási vágyam nem szűnt meg Léna óta sem, sőt még inkább vágyom impulzusokra a hétköznapok után.  Érdekesség, hogy Málta sosem tartozott a bakancslistámon felsorolt dolgok közé, épp ezért vártam kíváncsian, mit fog megmozgatni bennem. A szigetet azért választottuk, mert kisebb, mint Budapest és könnyen bejárhatóak a nevezetességek, nem kell órákat tölteni autóban/buszon, hogy lássunk valamit, továbbá vannak gyerekbarát szállodák és akad homokos tengerpart is. A szállodánk remek volt, a Maritim Antonine Hotel & Spa-t választottuk, ahol egyetlen egy dolgot tudnék felsorolni negatívumként: a 7. emeleten már elég gyenge volt a wifi jel. Persze tudom, ne azért menjünk nyaralni, hogy ott is internetezzünk, de apa és az én munkámhoz is szükség van sajnos internetkapcsolatra. Ha nyaralást vagy városnézést terveztek, ajánlom a Wizztours-t szívből és nem fizetett reklámként 😉 – itt főként szállodai szállásokra gondolok, de vannak apartmanok is. Mi így voltunk tavasszal Rómában és most Máltán is. Rengeteg ajánlatot átnéztem, sehol nem jött ki ilyen áron a repjegy és szállás együtt, mint itt. A szállodában 3 gyermek – és 3 felnőtt medence található szép környezetben. Szerencsére így egész nap rohangálhattunk Lénával egyikből a másikba, elég nehezen ment a döntés a kisasszonynak melyik is a legjobb, a lábunk és derekunk majd leszakadt ettől. 😀 A tetőteraszos medence, ahonnan gyönyörű a kilátás a városra, sajnos nem volt elérhető gyerkőccel, de legalább ebédelni feljárhattunk oda. A félpanziós ellátás is teljesen megfelelt a mi elvárásainknak, volt bőven választék, bár Léna egész héten csak a zöld színű ételeket volt hajlandó megenni egy kis hússal. Így rengeteg brokkolit, borsót, uborkát evett, C vitaminból nem volt hiány, az biztos. A kiságy ingyenes volt, az ott dolgozók pedig mindig nagyon készségesek és kedvesek voltak és hihetetlen türelemmel kezelték a gyermekemet, aki az asztalon mászkáláson túl, minden nap feltörölte a recepció padlóját.  😉

Léna a maga 16 hónapjával és örökmozgó fenekével kellemes meglepetés volt a programokon, amiket megszerveztem. Mindenhova taxival mentünk, ami a szállodánál vett fel külön hívásra, itt nincs leintésre alkalom, így a recepción mindig kértünk kocsit egy megbeszélt időpontra. A buszos utazás is teljesen megfelelő, a tengerhez azzal mentünk, mert elég közel volt, csak épp hegyről lefelé, amit a mi képességeinkhez mérten combosnak éreztünk visszafele, megfejelve egy babakocsival. Puhányok vagyunk egy kicsit, na. 😀

A könyvek és weboldalak, amiket olvastam Máltáról folyton azt írták, hogy a homokos partok nagyon zsúfoltak/élvezhetetlenek. Eléggé parázva mentünk így le kényelmesen 11 órakor, tuti még leülni sem lesz helyünk, nem mintha egy Lénával bárhol is tudnánk üldögélni. Ez szerencsére nagyon kellemes csalódás volt a leírtakhoz képest, mert bőven elfogadható és élvezhető volt a strandolás a tengerparton. Vannak napozóágyak dögivel (kajáldák is, de mi sajnos zuhanyzókat nem találtunk, ami igen kellemetlen volt egy nyakig szaros-homokos gyerekkel 😀 ), elég széles a part Melliahe-ban ahhoz, hogy elférjünk az egy szem gyerekünkkel, de még kettővel is. 😉 A strandoláson túl elmentünk Marsaxlokk-ba, Popey Village-be, Mdina-ba és megnéztük Vallettát is.  Ezek fértek nekünk bele az 1 hétbe kényelmesen, úgy, hogy voltak napok, amikor csak „pihentünk” a szállodában és maximum helyben sétálgattunk. Sajnos Gozo szigete már kimaradt, azt majd legközelebb. Ezek a városok mind kötelező látnivalók és hihetetlenül szépek is. Popey Village-hez érdemes egy félnapot szánni, mert szuper strand található ott felnőtteknek és babáknak egyaránt. Marsaxlokkba és Mdina-ba pedig elég 1,5 óra és ebben benne van már egy jegeskávézás is valamelyik hangulatos kávézóban.  Vallettában mi sajnos kevés időt töltöttünk, de sokkal több időt érdemelne, különleges kis város, amit egyszer szívesen megnéznék a tengerről is. Az egész országnak egyébként Közel-Keleties a hangulata, olyan, mintha nem is Európában lennénk, ami nekem kifejezetten tetszett. Az árak egyébként olyanok, mint nálunk. A taxi olcsóbb is, sőt szerintünk az ételek és italok is olcsóbbak a megszokott európai turistaövezetekhez képest. Sok a kis bolt, így szomjan biztosan nem halunk, de nagyáruház nekünk messze volt a szállásunktól, így kénytelenek voltunk azt is taxival megejteni, mert hegynek felfelé 1,5 km igencsak kiképzés lett volna puhány lábainknak. Csak ott volt elérhető pelenka és babaétel, de ott aztán tényleg minden jó dolog volt. Apa örömére bevásároltunk játékokból és angol baba könyvekből is, biztos, ami biztos alapon. 😀 Maguk a városok, mivel elég régiek, nem túl babakocsi kompatibilisek: keskeny járdák, azok is tele hibákkal, sokszor járda helyett lépcsővel találkoztunk, így eléggé meg volt nehezítve a közlekedésünk néhol.  De ezek mind felejthető problémák voltak a sok jó mellett, amit Málta nyújtott nekünk. 😉

Nyaralás  egy 16 hónapossal:

Szerintem egyetlen pozitív szemléletű anyukának sem mondok újat azzal, hogy nyaralni egy 16 hónapossal nem tartozik a legkönnyebb dolgok közé. Nem vagyok negatív hozzáállású ember, szeretem a valóságot megélni és megmutatni. A mai social media által szült ál-világban fontosnak érzem hű maradni  a valósághoz és nem fogok tündérnyelven beszélni (írni) arról, hogy szinte észre sem vettem, hogy szemem fénye ott ücsörög szépen mellettem egész nyaralás alatt. 🙂   Az én kislányom, ahogy ismerősök mondták, nem egy szobanövény alkat, és ez valóban így van! 😀  Itt nem arra gondolok, hogy nem tudtam pihenni, hiszen írtam is, hogy nem a pihenős turista vagyok, inkább az aktív kikapcsolódás szerelmese lennék én. Na, itt az megvolt, hatványozottan is. Nesze neked anya, ezt akartad! 😀 Mikor úton voltunk nagyon jól elvolt, bár megemlíteném, hogy ehhez kb. 60 mesével feltöltött tabletre volt szükség, amit az 1. napon sikerült bezúznia a kisasszonynak, de nem panaszkodom, mert legalább még működött. Nem tudom mi lett volna velünk, ha teljesen beadja a törölközőt. Valószínű a 2. napot műszaki bolt felkutatásával töltöttük volna. 😀

Így a mesenézést túl nyomattuk sajna, amiről itthon kőkemény elvonó van. A repülőút is teljesen zökkenőmentes volt, kivéve, hogy visszafele összefosta magát Léna és egy szabad wc sem volt, így a váróban voltam kénytelen tisztába tenni, sok iskolás gyerek örömére. A reptéren egyébként kb. 3 mp alatt tűnt volna el, ha nem figyelek, mertnagyon kicsi a reptér arra a tömegre, amit befogad. Természetesen kávézni a hangulatos tavernákban esély sem volt egy már járóképes gyerekkel, akárhányszor is gyakoroltuk, mind hiába… 😀 Helyette volt: Léna, ne menj messze! Léna, ne fuss a pincérek között! Léna, ne edd meg a kavicsot! – és ezekhez hasonló mondatok tették ki apa és anya beszélgetését. Ugyan ez volt a szállásunkon is minden étkezésnél. 2. napon már tanultunk a hibánkból és a már összetört tabletet vittük magunkkal enni is. Persze a sok mozgás és ingerforrás így is felkeltette a kíváncsiságát Lénának, így kb. 15 perc kaja belapátolás után valamelyikünk futkorászhatott utána. Hol a medencében való fürdést szerette volna kivitelezni ruhástul reggeli alatt, hol a macskát szerette volna dögönyözni (a macska nagy örömére 😀 ), hol a többi vendég asztalát pakolta volna le, hol meg csak rohangált a pincérek között, akik igyekeztek minden erejükkel kitérni az útból.  Itt meg is említeném, hogy nem vagyok az a szülő, aki mindent ráhagy a gyerekére, mert nem! Vannak szabályok, amiket minél hamarabb meg kell tanulnia. Nem szeretem, ha másokat zavar, főleg a nyaralásuk alatt, így nem várom meg, míg szólnak kellemetlenül, hogy ugyan, vegyem már észre, hogy a gyermekem zaklatása már kezd sok lenni. Szeretek elébe menni a dolgoknak. Ettől függetlenül én is tudom, hogy még csak gyerek, nem várom el tőle, hogy 1,5 órát üljön szépen csendben (pedig tudnám élvezni! :D) csak egyszerűen igyekszem elsajátíttatni az élet szabályait vele. Sok mindent ráhagyok, amíg sem ő, sem más nem látja annak kárát (súlyosan :D). Vittünk neki könyveket, ami a szobában jól elfoglalta, vittünk játékokat is, amiket holt felesleges volt, mert folyton a másé kellett neki, de így legalább oda tudta adni a sajátját máséért cserébe. Kereskedő lesz a gyerekből. 😀 A tengerpartot nagyon élvezte, jobban, mint a medencézést. Könnyebben mozgott a homokban és én is nyugodtabb voltam, hogy nem zúzza oda magát a medence széléhez 😛 . Mikor meg programoztuk, ült a babakocsijában és nézelődött, volt mikor hagytuk sétálgatni is, de abból folyton rohangálás lett mindkettőnk oldaláról, így ennek a dolognak csak pár percet adtunk, aminek a főnökasszony nem örült természetesen annyira. Azt beszéltük az apukájával végig, hogy kb. 5 perc alatt kinyírta volna magát, ha nem figyelünk és vagyunk résen és ehhez nem is kellett messze menni, elég volt megakadályozni, hogy a szobában a magas ágyon gurulgatott jobbra-balra. Ezt ő mind nagy élvezettel nézte, hogy mi hülyét kapunk látva, hogy melyik oldalról esik le és veri be a metlakiba a fejét 🙂

Összességében egy kellemes, igen mozgalmas nyaralás volt. Öröm volt nézni az arcán a boldogságot a tengerparton, a szégyenlős pofiját, mikor az emberek ránéztek, a nagy nevetéseket, mikor előlünk futott. A kedvenc elfoglaltsága pedig a liftezés volt, azóta is azon agyalunk az apjával hogyan szerezzünk be egyet az új házba. 😀  Mi mindenképpen nagyszülők nélkül és külföldre szerettünk volna menni, hogy szokjuk a helyzetet mind a hárman. Szerencsére nem bántam meg, még ha az idegeim a medence alján fulldokoltak is párszor…meg az idő minden emléket megszépít, ugyebár!? 😀 Nem könnyű, de a mi gyerekünk, meg kell tanulnunk kezelni minden helyzetet. Az pedig külön öröm, hogy milyen szabadon játszott az angol gyerekekkel a játszótéren. Szeretném, ha sosem lennének komplexusai majd a későbbiekben sem, amikor külföldi gyerekekkel kell beszélnie, vagy játszania. Egy multikulturális gyerkőcöt szeretnénk nevelni, aki rátermett lesz mindenhol. 😉 Mindenkinek ajánlom, hogy menjen gyerekkel nyugodtan, olyan ugyan nem lesz, mint előtte, de ezt akkor is tudtuk, mikor vállaltuk őket. Próbatétel ez mindenképpen mindenhogyan és mindenkinek! 🙂

U.I.: jövőre azért visszük a nagyszülőket is! 😀 😀

Pár szó a nyaralós öltözködésről:

Soha nem voltam a kevés ruhadarabot viselő lányok között. Nem szeretem a miniszoknyákat, sem a laza toppokat. Ennek egyszerű oka van: szeretek kényelmesen leülni és mozogni a ruhámban, nem pedig feszengeni. Ezenfelül pedig a kevesebb néha több elvét követem. Egy örökmozgó baba mellett pedig ez az ingerem még magasabbra szökött és csak olyan ruhadarabokat viselek, aminél tudom, hogy nem kell azon aggódom 1-1 lehajolásnál ki mit lát, vagy mit nem lát (értem itt ezalatt a melleim 😀 ). Szeretem a szoknyákat és ruhákat, így főként ezekben voltam nyaraláson is. Az ilyen fazonokban rutinosan lehet mozogni és leülni akár a földre. Igyekeztem úgy összeválogatni a ruhatáram erre az 1 hétre, hogy minden mutasson lapos cipővel is. Imádom a színeket, a mintákat, így vidám összeállítások voltak rajtam végig.  A földszínek nagyon messze állnak tőlem, így azokat már csak ezért sem tudom viselni. Tél típusba tartozom, így az élénk, élettel teli árnyalatok illenekhozzám és azokban is érzem jól magam. A kalap egy nyaralásról sem hiányozhat, így én benyomorítottam a bőröndbe egyből 4-et is, legyen azért választék. 😉 Apa hülyét is kapott, mikor meglátta kicsomagolásnál, főleg mikor Lénának is csomagoltam 2-t. :DFürdőruhából mindig az egyrészeseket szerettem, ez nem változott meg szülés óta sem, így most csak azokat vittem magammal. Idén a H&M-ben és az Oysho-ban találtam nekem tetszőket. Igyekeztem nem sok ruhát vinni, de Lénára gondolva, kellett azért 1-2 váltás neki is, meg nekem is. Szerintem egy tiszta ruhával sem jöttünk haza. 🙂 Lénust pedig egyelőre ugyanígy öltöztetem, színesen, élénken, igazi csajosan. Amit fontosnak tartottam még vinni egy jó hátizsák, ami csajos is egyben. Egy pink színűre esett a választásom, amibe sok minden belefér és kényelmes viselet is. Annyi minden kell egy városnézéshez, hogy még apára is aggadtam egy táskát, bár abban Léna pelusai, nedvestörlői, váltóruhái és naptejei , cumisüvegei voltak. 🙂 Az enyémben pedig a fényképezőgép, selfiebot, iratok, víz, tablet. Már a cipekedésben elfáradtunk 😀

U.I.: A kényelmes cipőt és a ruhát nem befogó naptejet ne feledjétek! 😉 Naptejben nekünk a La Roche-Posay jött be egy ruhát sem fogott össze.

+3 tipp:

Lefotóztam miket vittünk magunkkal a nyaralásra, a gyógyszertárból. Nem kell túl bonyolítani szerintem. Én azzal a szöveggel mentem a gyógyszerész hölgyhöz, hogy adjon mindent, ami a túléléshez kell nekünk egy 16 hónapossal, 1  teljes hétre. 😀

A  Sea View Cafe/Bar-t semmiképp se hagyjátok ki, ha arra jártok. Fantasztikus a jegeskávéjuk, fantasztikus kilátással a tengerre és egy elkerített játszótérrel. ( Meg izmos , félmeztelen turista pasikkal, de kinézi ezt?! 😀 )

Ha pedig  Popey Village-ben jártok kisbabával egy nagyon jó kis pancsoló van nekik csinálva a falu végében található háznál. 😉