Divat

Mykonos

Mykonos szigete pár éve már a bakancslistámon volt.
2011-ben nyaraltam már Szantorinin , ami nagyon hasonló, és egyszerűen felejthetetlen élmény volt. A fehér házak, kék tetővel, számomra ezek tükrözik a  tökéletes görög hangulatot. Tudtam, hogy olyan helyre szeretnék elmenni idén is nyaralni, ami autentikus. Amiről minden egyes séta alatt tudjuk hol is vagyunk, ami különleges, egyedi.

Gyerekkorom óta szeretek nyaralni/utazni, és mióta az eszemet tudom, nem bírok megmaradni a tipikus nyaralós utazásoknál, ahol van egy homokos tengerpart, egy fagyizó és kész. Szükségem van élményekre, látnivalókra, emlékekre, impulzusokra. Nem ecsetelem tovább, hogy nálunk  a nyaralás nem a pihenést jelenti. 😀
Viszont a 2 éves Léna mellett úgy döntöttünk, tavaly Máltából kiindulva, hogy olyan helyet keresünk idén, ahol van látnivaló is, de nem teszi ki felfedezése az egész hetet. Így mindenki megkapja amire vágyik, én látnivalót, apa pihenést, Léna pancsizást. Beugrott a bakancslistámon található Mykonos. Minden kritériumnak megfelelt, de tényleg mindennek azon túl, hogy minden, csak nem gyerekbarát hely. Dehát mit nekünk egyszerű nyaralás?! 🙂

Nem vagyok a könnyen feladós típus, így eszem ágában sem volt letenni az álomhelyemről (apa örömére 😀 ), főleg, hogy csupán 40.000 Ft/főért volt a repülőjegy egy bravofly-os akció keretein belül. Az út is döbbenetesen rövid volt, előbb értünk oda, mint kocsival apa borsodi szülővárosába. 🙂
Az Aegeon légitársasággal mentünk Athénba, majd onnan szintén velük tovább Mykonosra. Athén nem volt 1,5 óra sem, a sziget pedig 25 perc sem. Szóval az út és a légitársaság is nagyon gyerekbarát. A repülőn kaptunk színezőt, ceruzákat, ebédet, rágcsálnivalót. Egy szavunk sem lehet rájuk, sőt…
Szerencsére Léna már úgy utazik, mintha minden nap ezt csinálná. Beül középre közénk és rajzol, mesét néz. Odafele pl. végig bekötve ücsörgött, egyszer sem akart felállni és sétálni (nagy nagy örömömre). 🙂 Visszafele már máshogy kezelte, lévén, hogy hajnalban indultunk, kicsit fel volt pörögve. Az apukájára bíztam, gondoltam én hunyok egyet, amikor is 10 perc múlva szólingat, hogy Léna hátramászott a mögöttünk ülő házaspárhoz az ülések alatt. Hát mondanám, hogy meglepődtem, de nem… 😀 Egyébként nagyon büszke voltam rá végig, az úton is nagyon jól viselkedett és a nyaraláson is, nagyon ritkán volt hiszti, az sem tartott sokáig.

Sokan kérdezték, hogy utazási irodával intéztük e a nyaralást. Az idejét sem tudom megmondani, mikor utaztunk utoljára iroda segítségével. A hivatalos szakmám idegenforgalmi szakmenedzser, ami a főiskola időszaka alatt is, csak annyira érdekelt, hogy megtanuljam, magamnak hogyan tudok jó kis utakat foglalni. Utaztasson más másokat, amikor ez az életem egyik célja, hogy minél többet lássak és mutassak a világból Lénának is. 🙂
Szóval nemcsak a költséghatékonyság miatt beszélnék le mindenkit az irodáról, hanem azért is, hogy ne fossza meg magát a szervezés élményétől. Én imádok kajtatni a jó kis repjegyek után, böngészni a szállások között és a végén lefoglalni a számunkra legjobbat, majd várni és bízni abban, hogy minden olyan, amilyennek fel volt tűntetve. Ért már azért meglepi. 😛

A szigeten a Cape Mykonos  nevű helyen volt a szállásunk, amit a Bookingon foglaltam. Fontos volt a jó általános értékelés és az, hogy közel legyen a fővároshoz. Lévén, hogy ez a hely Görögország Ibizája, szempont volt, hogy ne a bulinegyed közepén hajtsuk álomra a fejünket. Még is csak jó dolog aludni, legalább este. 🙂 A szálloda, vagy én hívnám inkább apartmanhotelnek, nagyon jó választás volt. Nem gyerekbarát, ahogy a szigeten szinte semmi, a gyógyszertárakon és a bazárokon kívül, de ellenben szuperül lehetett azzá tenni. Olyan szobát választottunk, amihez nagy terasz és nagy jaccuzzi tartozott, kilátásra a tengerre és a városra. Életem egyik, ha nem legjobb választása volt szállás terén. Gyönyörű panoráma, állítható hőmérsékletű medence, ami pont nem lepte el Lénát, nyugalom és pazar kilátás az esti romantikázáshoz. A belváros és látnivalók 15 percer sétára, szuper kiszolgálás, finom reggeli, csodás környezetben. Egyszóval tökéletes hely, gyerekkel is. Míg Léna bent aludt, mi a teraszon tudtunk nyugodtan pihenni, fürdeni, beszélgetni. (Ezentúl csak ilyen szállásokat fogok keresgélni. ) Nem tartozott a szálláshely kiegészítői közé a gyerekágy, de a tulaj nagyon készségesen hozott nekünk teljesen ingyen arra hétre. Mindig minden kérdésünkre/kérésünkre azonnal válaszoltak, segítettek, sőt utolsó nap hajnalban indult a gépünk, így előző este még a másnapi reggelinket is összecsomagolták. Azt hiszem sosem volt még ennyire tökéletes nyaralásunk, minden megfelelt az elképzelteknek. 😉

Muszáj pár szót írnom az időjárásról is, mert azt sem túl gyerekbarát, dehát miért is könnyíteném meg a saját dolgom egy nyaraláson?! 🙂

Az útikönyvek azt írják, hogy a legjobb Mykonosra utazni júniusban és szeptemberben, na nekik teljesen igazuk van! A tenger gyerkőccel hideg volt még, kb. olyan 24-25 fokos, bár Léna nem érezte hidegnek, mert az évszázad hisztijét verte le, mikor kivittem a partra. (ezért mindenképp ajánlatos medenczés helyet foglalni) A víz hidegsége annak köszönhető, hogy elég szeles földrajzi helyen fekszik ez a sziget, így a tenger júliusban és augusztusban sem melegszik fel jobban, de akkor sokkal szelesebb is, és sokkal nagyobb tömegre kell számítani. Ami a legfontosabb, hogy ide nem nyaralni járnak leginkább a turisták, hanem bulizni, lévén, hogy egy bulisziget.

Egyébként, rajtunk kívül kb. 4-5 babakocsis családot láttunk csak (voltak még árral szemben úszók 😀 ), az emberek többsége 20-30év körüli laza fiatal, akikkel semmi baj nem volt. Sosem éreztük azt, hogy rossz helyre jöttünk. A helyiek nagyon barátságosak, a vendéglátóegységek pedig nagyon kellemesek, mind a kiszolgálásban, mind az ételekben és mind az elhelyezkedésben.  Kedvencem a D’Angelo olasz étterem volt (mi más lenne egy görög szigeten?! 🙂 ), ott valami hihetetlen finom ételeket ettünk és nagyon pazar volt a kiszolgálás is. Sőt még házhoz is szállítottak, így pár este a panorámás teraszról eszegettük a sziget legjobb pizzáit. Vannak boltok, nagybevásárlásra alkalmas üzletek, ahol mindent lehet kapni, amit itthon. Nem volt gond azzal, ha pelenka, játék vagy bármiféle étel kellett, mert könnyedén be lehet szerezni bármit. Autót érdemes bérelni 1-2 napra, és körbejárni a szigetet, egy igazi élményt tud adni. Mi egy Fiat500-ast béreltünk, hát Léna imádta a cabrio tetejét, nagyon jókat kacagott, mi pedig boldogok voltunk attól, hogy ő boldog.

A 30-35 fokos meleg állandó, de ha gyerkőccel utazunk, azért kalapot és egy kis pamut sapit ne felejtsünk otthon. Az elsőt a tűző nap miatt, másodikat az esetleges nagyobb széljárás miatt. Mi Yoyo babakocsival mentünk, ami nem bizts, hogy örült a macsakőre hajazó utaknak, mert sima betont csak a reptéren látott, de teljesen kezelhető volt minden helyzetben. A bazárokban mindenhol lehetett kapni friss gyümölcsöket, így mi azzal kötöttük le Lénát a városnéző napokon, de játékokat, homokózóvödröket is szép számmal találtunk. Összességében egy szuper nyaralás volt és bátran merem mondani, hogy senkit ne tántorítson el a ‘nem gyerekbarát hely’jelző, természetesen itt nem Indiára és társaira gondolok, de hiszem azt, hogy Európában nincs olyan, ahova nem lehet elmenni bármilyen korú gyerekkel. A világ tágasabb/izgalmasabb annál, hogy egy unalmasabb helyen töltsük a feltöltődésünket.

Most pedig jöjjenek a képek! 😉

U.I.: Gyerekkel nem a világ legkönnyebb dolga nyaralni, és nem is a legpihentetőbb, de nem is miatta megyünk ilyen helyekre. Lénának még tényleg mind1, hogy a tengerben fürdik vagy a Balatonban, viszont nekünk szükségünk van erre az élményre/impulzusra/boldogsára, amit az új helyek adnak, ezért kihozzuk a legjobbat az ilyen nyaralásból, egy 2 éves gyerekkel is. 😉

A tengerpart apró kavicsos, így ha érzékeny a lábunk, ajánlatos a strandcipő!

A naplemente pedig, azt hiszem tényleg itt a világon a legszebb, el ne felejtsétek megnézni! 😉


Felelősségteljes gyermekvállalás

Emlékszem, 2014 decemberében döntöttünk úgy a párommal, hogy sok racionális dolgot mérlegelve és figyelembe véve, belevághatunk a családalapításba.

Azt gondolom, hogy sok munkával és kitartással, azon szerencsések közé sikerült kerülnünk, hogy nyugodt szívvel tudtuk azt mondani, minden adott, hogy belevágjunk a „gyerkőcprojektbe”. Ugyanis mindketten fontosnak tartottuk, hogy önálló keresettel/lakással rendelkezzünk, és szülői segítség nélkül is meg tudjunk állni a saját lábunkon. Tudom, hogy ezeket a mai világban nagyon nehéz megteremteni, és az emberek többségének mindenért meg kell küzdenie, s így voltunk ezzel mi is, viszont a felelősségteljes gondolkodást és döntést nem akartuk elhanyagolni, s a „semmibe” szülni gyereket a világra. Hála Istennek mindketten egyet értettünk abban, hogy egy gyermek vállalása óriási felelősség, és így kezeltük a fogantatás előtti és már utáni időszakot is.

Beleestünk abba a hibába, amibe szerintem sok más hasonló pár, s természetesnek vettük, sőt biztosak voltunk benne, hogy első alkalommal össze is jön a baba. Ennek talán az lehet az oka, szexuális életem kezdetén megtanultam, hogy a biztonságnál nincsen fontosabb tényező, és ez annyira beívódott a tudatomba, hogy azt gondoltam, ha ez egyszer kimarad, már azonnal anyuka is leszek, azonban nem így lett… sőt óriási csalódásként éltem meg, s egyből arra gondoltam, hogy biztosan rejtett betegségem van, vagy a legrosszabb, meddő vagyok. Szerencsére a környezetem megnyugtatott, hogy nincs semmi gond, nagyon kevés párnak jön össze elsőre, de így is ahogy telt múlt az idő, hónapról-hónapra elszomorodtam a negatív tesztek láttán. Azonban a 4. hónap végén döbbentem rá, hogy biztos nem segítem azzal a folyamat beteljesülését, ha időről-időre ezen stresszelek, így próbáltam magamat tudatosan meggyőzni arról, hogy az nem lenne jó, ha a szomorúság, a csalódottság és a kétségbeesés venné át a lelkemben/testemben az uralmat, így igyekeztem a lehető legkevesebbet foglalkozni a dologgal. Idővel ez olyan jól sikerült, hogy azt sem figyeltem, mikor van peteérésem, éltünk spontán és valahol mélyen bizakodtunk abban, hogy hamarosan szülők leszünk. S lássunk csodát, ezen szemléletváltás után kevesebb, mint két hónapon belül, meg is érkezett a pozitív eredmény! Így visszagondolva, az akkori szemléletemben, s az adott szituációban rengetegnek tűnt az a félév, de most már tudom, hogy ez természetes és feleslegesen aggódással nem lehet igazi eredményt elérni, így én a saját példámon okulva mindenkit arra bíztatnék, hogy fő a kitartás, a rossz gondolatok elűzése és a pozitív hozzáállás!

Sajnálom, hogy akkor nem találtam erre megfelelő segítséget az interneten, jól jött volna pár bíztató tanulmány, információ és segítség. Szerencsére a Richter úgy érezte, feladata segíteni a hozzám hasonló még nem anyukákat, és egy szuper kampányt hoztak létre, ami a Ragaszkodj hozzá! nevet kapta.
Ha régóta próbálkoztok Ti is, vagy csak szeretnétek többet megtudni a témáról, keressétek fel a kezdeményezés oldalát, ahol rengeteg hasznos információkat találtok a meddőség okairól és a megoldási lehetőségekről.


Babák és anyák legfontosabb kiegészítője

A pelenka

Őszintén szólva, sosem foglalkoztam túlzottan ezzel a pelenkakérdéssel, általában a klasszikus drogériákban és áruházakban kapható típusokat vásároltam. Egy volt fontos, hogy az anyaga premium minőségű legyen, hogy Léna bőre biztosan biztonságos és bőrbarát termékkel találkozzon. Arra sem gondoltam , hogy  már nemcsak üzletekben van lehetőség pelenka vásárlásra, hanem online is, arra pedig végképp nem, hogy interneten is van lehetőségünk kiváló pelenkákhoz jutni. Lehetőségem nyílt tesztelni  Pufies márkát, ami Magyarországon a http://bit.ly/pufieshu oldalról szerezhető be.

Ami nekem, mint designe kedvelőnek nagyon szimpatikus volt, hogy mintásak a pelenkák. Sok féle mintában tudjuk megvásárolni őket, én eddig ilyet csak a mosható pelenkánál láttam és sajnáltam is, hogy az általános daraboknál nem található meg ez a stílus. Viszont tudjuk, csak a külsőségekből nem szabad következtetéseket levonni, de mindenképpen izgatottan vártam, hogy megérkezzen a rendelésem.  Amint megkaptam, már bontottam is ki, hogy megtapintsam milyen  a puhasága. A 2. benyomás is nagyon szimpatikus volt, puha, kellemes, lágy belső gondoskodik a baba bőréről. A külső anyaga sem kemény és nem tűnik kényelmetlennek. Ezután megkapta Léna is tesztelésre, aki szerintem semmit nem vett észre a váltásból, mert nem feszengett, nem akarta levenni, szemlátomást kényelmesen mozgott benne. Majd teltek az órák és vártam, hogy cserélésre kerüljön a sor. Léna sokat iszik, így sokat is pisil, általában 3-4 óra alatt megtelik a pelenkája. A Pufies-nál is így volt, viszont nem ázott át egyáltalán, nem húzta le a fenekét, nedves sem volt a bőre, ebből gondolva szépen beszívta a folyadékot a belső réteg. Mindenképpen elégedettséget ért el nálam ez a termék. Gyors és praktikus az is, hogy 2 nap alatt megérkezett a rendeléstől számítva, sokfélében tudok rendelni, ami kielégíti a szépérzékemet is. Egy hete használjuk és nem okozott semmi panaszt. Szívből ajánlom anyuka társaimnak. 🙂


Új szoba projekt

Nem titok, hogy már mindannyian tűkön ülünk, már ami a költözködést illeti. Építkezünk ugyanis és remélhetőleg már csak néhány hét (optimista, azaz jómagam féle verzió), vagy hónap (Apa féle realitás) múlva végre átköltözhetünk a mostaninál sokkal tágasabb életterünkbe (papír forma szerint október vége, a kivitelető szavaival élve pedig november vége lesz a költözés 😀 ).
Óriási mérföldkő ez nekünk, hiszen gyermekem apja szerint mi konkrétan egy 2 szobás gardróbban élünk. Tény és való, hogy kevés önálló élettere jut a család különböző tagjainak: Léna uralja a nappalit (kanapé, TV, szőnyeg) és az ebédlőt, én a lakás minden más részét, Apa…nos, neki hagytunk egy parkolót.
Egy szó, mint száz: végre lesz terünk, helyünk, mindenkinek a saját magára jellemző szobája. És ebbe a legkisebb családtag , azaz Léna is beletartozik. Elképesztő mennyiségű inspirációs képet néztem végig neten, mire végre kikristályosodott bennem, hogy milyen szobát is szeretnék Neki.

Szerencsére ebben Eszter, a BabyBerry és Barátai üzlet elképesztően jó ízlésű megálmodója, óriási segítségemre van. Eszter munkásságát azért is csodálom, mert ő egy klasszikus siker sztori: az anyaság inspirálta arra, hogy mára a hobbijában dolgozzon. Megálmodott egy baba-mama valóságot, benne a legkülönlegesebb hazai tervezőkkel.
Így aztán nem kell ezerszer is elismételnem, hogy praktikus, de nem sablonos, különleges, de kényelmes és főként Lénára jellemző szobát szeretnénk berendezni Neki. Talán nem lep meg most ez Titeket, de a szoba fő színei a szürke és a fehér, rózsaszín kiegészítőkkel vegyítve, mert egyrészről stílusos, de ami főként számít, hogy bátran kombinálhatóak színes apróságokkal, akár évszakonként is.

És hogy mit szeretnénk a szobájába? Apa már előre rettegve fogta a fejét, hogy a fél boltot megrendeljük majd, amiről persze szó sincs (jó, ha a szívemre kellene tennem a kezem, akkor szó se lenne a fele boltról: én az egészet imádom!), de szerencsére Lénus egyértelműen jelezte, hogy mi mindent kér a leendő kis lakosztályába: legyen benne egy sátor, ahová bármikor elbújhat (ezt egyelőre biztosan a nappaliban fogjuk elhelyezni, mert korára tekintettel ott fog legtöbbet mozogni, ahol én vagyok), nyulak minden mennyiségben, így aztán nyuszis ágynemű a Babies on board-tól kötelező kellék, egy puff nekem, ahol tudok mesét olvasni a kisasszonynak, egy csajos szőnyeg a szürke parkettára, hangulatos világítás és egy csepphinta, amiért a legjobban oda volt Léna, hihetetlenül élvezte a benne ücsörgést.

A tesztelés napja persze amolyan Lénusosan telt: gyermekem szerintem az elmúlt másfél év leghangosabb hisztijét produkálta a Babyberry és Barátai üzlet kellős közepén. Hiába adtam én rá a legtüncibb, csajos kisruhát, csak arra volt jó, hogy földre vágja benne magát és feltörölje vele a bolt padlóját – kétszer oda-vissza. Hiába, a gyerekek nem kiszámíthatóak (pedig eddig azt hittem az enyém igen 🙂 ). Masszív 1 óra testi-lelki gyötrelem után (már ami engem illet, nem őt!), végül egy finom Landliebe joghurttal tudtam lenyugtatni. Joghurt be, Lénus relaxba és végre koncentrálhattunk arra, amiért jöttünk: megálmodni egy igazi mesebirodalmat Miss Hisztikirálynőnek!

Ha Ti is építkeztek vagy csak gyerkőcötök szobájának frissítésében gondolkodtok, ne habozzatok benézni a Babyberry és Barátai hangulatos kis üzletébe, biztosan egy élmény lesz babának és anyának egyaránt! 🙂


Változás

Nem vagyok egy paramami, sem egy ősmami. Azt gondolom,elég lazán kezelem Lénát (bár volt is időm gyakorolni 🙂 ). Mikor tavasszal eldöntöttük, hogy ősztől bölcsibe/családi napközibe visszük, annyira természetesnek tűnt. Mindent nagyon reálisan láttam. Tudtam, hogy szüksége van a közösségre, a gyerekek társaságára. Hiszek abban, hogy egy idő után többet segít a gyerekeknek, ha gyerekek között vannak. Léna egy nagyon kíváncsi kislány, minden érdekli, mindent ki akar próbálni, meg akar fogni, fel akar mászni, megütögetni, megenni és még reggeli sorolhatnám mi minden eszébe jut másodpercek leforgása alatt. Tudtam, hogy nem leszek neki elég egy idő után, mikor kiolvasunk minden könyvet 3x egy nap, megjárjuk a homokozót is minimum 2x (bár bevallom, a legkevésbé sem a kedvenc időtöltésem), 15x bemászik a kanapé mögé, ahonnan nekem kell kihúzni 15x , felkapaszkodik az ablakpárkányra és onnan ugrik a kanapéra, akkor egy idő után úgy érzem, mind a ketten kinőttük ezt a lakást. Én ruhaügyileg, ő pedig a játékokra használható lehetőségek tárházát.

Tavasszal a beiratkozásnál egy karakán, vagány kiscsajt vittem a bölcsibe, akinek könyörögni kellett, hogy végre elindulhassunk haza és hagyja hátra az újdonsült kisbarátját, Noelt. Lett is sírás az indulásból. Itt tudtam, hogy nem lesz nehéz dolgunk a beszoktatással. Teltek a napok, a hetek, eltelt a nyár egy pillanat alatt. Legutoljára gimiben éreztem ezt a felgyorsult idővel elrohanó nyarat. Mint ha nem is lett volna, tényleg hova tűnt?! Hiszen voltunk nyaralni és megannyi emléket gyűjtöttünk a pónifarmon, a dunaparton a balatonon, Máltán, most meg itt ülök és kapkodom a fejem, hogy nemcsak a nyár, de ez a 1,5 év is elsuhant. Léna pedig változott, közösségben kicsit visszahúzódóbb lett, felvette a megfigyelő pozíciót. Már nem annyira nyomulós és bátor, mint eddig. Persze szerencsére azért nem is betoji, de óvatosabb. Anyásabb lett sokkal, olyan kötődés alakult ki közöttünk, amire tavasszal még nem is gondoltam. Csak én vagyok jó neki, ha baj van, ha történik valami, hozzám bújik este és engem ölelget, én altathatom csak el. Pedig sokat van nagyszülőkkel, alszik is külön tőlünk és még is, szimbiózisban kezdtünk el létezni, ami természetesen a világ legjobb érzése és a legfélelmetesebb is egyben.

Itt az ősz, októberben pedig kezdjük a beszoktatást. A félelem minden terhét magamon cipelem, amitől egy anyuka félhet ebben az esetben. Új közösség, új közeg, új emberek és gyerekek. Honnan fogom tudni majd jó – e ez neki? Mivel fogok tudni neki segíteni, és nem elveszteni a világba és belém vetett bizalmát? Rettenetesen félek, hogy csalódik bennem és abban a biztonságos rendszerben, amiben eddig éltünk. Az agyam tudja, amit tavasszal tudott, hogy kell neki a közösség, kellenek neki új élmények, mert nem tudom már kielégíteni otthon minden kíváncsiságát, a szívem pedig fél, hogy ezekkel a dolgokkal a kis lelkébe beléphetnek a csalódások is, a bánatok, félelmek. Mára már azt beszéltük a bölcsis nénivel, hogy heti 3-4 napot viszem a délelőtti órákra, aztán pedig meglátjuk, ő hogyan igényli a továbbiakban. Egyelőre én ezzel nem rendszert szeretnék vinni az életébe feltétlen, hiszen szerencsére nem azért kell neki járnia, mert én dolgozni fogok napi 8 órában, hanem azért, hogy élmények és ezáltal fejlődések érjék a gyerekek mellett. Nem szeretnék kimaradni a napjaiból, a fejlődéseiből, az öröméből és leginkább a bánatából. Szeretnék támasza lenni mindig és megóvni a negatív dolgoktól. Tudom, hogy meg kell majd tanulnia megvédenie magát és kiállnia magáért, nem lehet anyámasszony katonája, de még is csak egy 1,5 éves kis törékeny rosszaság. 🙂 Remélem, könnyedén fogjuk venni az akadályokat. Könnyebben, mint egy közös sétát, ahol tuti az ellenkező irányba indul meg folyton, mint én. Amikor csak rágcsával vagy a kedvenc Landliebe-s joghurt italával tudom magam mellé csábítani és leültetni 3 mp-re, hogy aztán újult erővel folytathassa a nevetéssel egybekötött futkorászást. <3

Fotó: Kollarik Ágnes

Hajpánt: Kova’csovics


Nyugodt percek

Sokszor nincs időm magamra, és itt ezalatt nem azt értem, hogy nem tudom kifesteni a körmeim, belőni a hajam (bár ez látszik az instagram fotóimon, ahol a képek 90%-án összefogott hajjal jelenek meg 🙂 )vagy feltenni az ünnepi sminkem, hogy Laci bácsi is megdicsérjen a kisboltban. Egyszerűen nem látom át a gondolataim, a terveim, az elképzelésem. Egy gyerkőccel is olyan zsivaj tud itt uralkodni, nem tudom milyen lehet,ahol esetleg több van mint egy. Minden család alaptartozéka a  zaj, (inkább hívjuk ordibálásnak) és ez a kisebb baj, de ha 3 percre elnézek, tuti Léna az életveszély küszöbén egyensúlyozik (teszem hozzá, baromi ügyesen és nem azért mondom ezt, mert elfogult vagyok 😛 😀 ). Jelenleg egy építkezés kellős közepén tartunk, ahol egy 4 szobás családi ház vár ránk, de addig 1,5 szobában kell a kis akrobatát leszerelni a radiátorról, tv-ről, kanapé tetejéről vagy épp mögüle. Pl. ma a fürdőkádban hagytam ott 5 mp-re, míg elmentem neki pizsamáért és gondolhatjátok, hogy nem az északnyugati szárnyig kellett mennem, ebben a 1,5 szobás lakásban nincs túl sok kifutó 🙂 . Épp túrom fel a szobát egyetlen pizsamáért, amikor gyerek futást hallok. Nagy horrorfilm nézős korszakomból(mikor még kevésbé voltam beszari) egyből bevillant, hogy tuti valami itt hagyott lélek használja a padlónkat játszóháznak (remek, apa meg pont  ilyenkor nincs itthon), amikor döbbenten látom, hogy az én „nyugodt” lányom szántja fel a fürdőszoba és nappali közötti részt, vizesen, mezítláb. Mondanám, hogy nagyon cuki volt, mert még közben viháncolt is, de mielőbb ezt megállapíthattam volna, a szervezetem nem tudta eldönteni, hogy agyvérzést vagy szívrohamot kapjon a látottaktól.

Az ilyen „unalmas” hétköznapokból jólesik néha kicsit kilépni pár órára, amikor egyedül lehetek magammal. Átgondolhatom a terveimet, meg azt, hogy mennyire van azoknak értelmük os és nemcsak a fáradtság játszik velem . Ilyenkor kimegyek valamelyik pilisi településre, amik végtelenségig kedves kis falvak és hagyom, hogy átjárjon a csend és nyugalom.  Ehhez tökéletes egy kis tó, ahol hétköznap nem igazán jár ember, nem zavar senki. Megihatom a kedvenc Landliebe joghurtom, összeírhatom a következő heti teendőim, lejegyzetelhetem az ötleteim és gondolataim. Ez egy fontos momentuma ennek a nyugodt időtöltésnek, mert mire hazaérek és benyitok az ajtón, azt is elfelejtem min járt az eszem egész nap. Na igen, némi tyúkésszel rendelkezem, ez születési rendellenesség nálam. (Mindig mondom, hogy remélem Léna az apja eszét örökli 😉 ) Az anyaság még inkább kihozta belőlem a szétszórtságot, én vagyok az, aki folyton mindent otthon hagy, általában pont azt, ami miatt el kell menni otthonról. Léna az egyetlen, akit még soha sehol nem felejtettem ott. Hát mondjuk nem is egy csendes alkat, tett is róla, hogy ne olvadjon bele a környezetbe.

Örülök, hogy van lehetőségem néha egyedül is lennem, de ez pont így jó. Októbertől kezdődik a bölcsi, már most tele vagyok parával, már-már kétségbeeséssel. De tudom, hogy ennek a kis izgő-mozgó 1,5 évesnek kell az újdonság, a gyerekek társasága, a közösség ereje (ezt valószínű elég hamar beszívom, mikor hozza haza a hülyeségeket 😀 ) és minden bizonnyal a fejlődésre is, mert az apát mondja, de az anyát az istenért sem 😛 . Ezt a posztot folytatom is október első hetében, de ha nagyon be leszek tojva, akkor már előtte héten teleírom az oldalam minden félő gondolatommal, hát ha segít egy őszinte terápia a lelkemnek. Aztán remélem, hogy minden ilyet eloszlatnak az ott töltött napok és hetek. Folyt.köv.! 😉

Fotó: Kollarik Ágnes

Póló: H&M

Nadrág: Zara

Papucs: Stradivarius

Táska: Parfois

Napszemüveg: Dolce&Gabbana

Óra: Thomas Sabo


Termékteszt a lézeres szőrtelenítők világából

Kipróbáltam a Philips Lumea Prestige IPL villanófényes szőrtelenítést

Nagy szerencsének érzem, hogy lehetőséget kaptam a Philips Lumea Prestige IPL Szőrtelenítő készüléket tesztelni. Bevallom szkeptikus voltam mindig is az ilyen és ehhez hasonló termékekhez, ezért azonnal el is kezdtem tesztelni, ahogy megérkezett. Fontosnak tartom, hogy hiteles képet adjak a készülékről, hiszen az üzletekben nem olcsó ahhoz, hogy az ember nyugodtan félretegye a polcra, ha esetleg nem vált be.

A doboza gyönyörű, ahogy a legtöbb Philips termékre igaz, megadja a kedvet, már a bontogatáshoz is. A dobozban megtalálható minden, ami ilyenkor szükséges. Leírások a termékről, a készülék, melyhez tartozik 4 fej a különböző testtájak könnyebb használatához, egy luxus védőtok, ami nagyon praktikus szerintem és természetesen a töltő. A szőrtelenítő készülék igazán szép, igényes, női kézbe való. Könnyű fogása és esztétikailag gyönyörű kialakítása jó érzést és bizalmat kelt bennem ahhoz, hogy kipróbáljam. Így nem is várok tovább, ahogy Léna elaludt, kezembe is veszem ezt a 2-3 óra énidőt.

Mindig is zavart, hogy a kezemen pihés ugyan, de sötétebb szőke szőrszálak vannak. Sosem borotváltam, mert nem szerettem volna szúrós kézzel élni és ennek kiküszöbölése miatt 2 naponta leszedni a szőrszálakat, az epilátort/gyantát nem bírja a bőröm és a fájdalomküszöböm, így inkább megtanultam vele élni és minden tavasszal várom, hogy kiszívja a nap, amitől nem látszik már sötétnek. Így nem is volt kérdés hol kezdem el tesztelni a Lumea-t. A leírás szerint használat előtt el kell távolítani a szőrt, hogy ne azok nyeljék el a villanófényeket. Ezt meg is tettem. A különböző mérető kezelők a test különböző részeinek szőrtelenítését segítik (arc, bikinivonal, hónalj stb.), amit említettem feljebb, így ki is választottam azt, ami a kezemre alkalmas. Az útmutató kiskönyvben egyébként frappáns rajzzal mutatják, hogy melyik testtájra, melyik fej alkalmas, így nem nekünk kell kitotózni. A gép meglepően okos, bár manapság már minden okos a technikában, de engem teljesen lenyűgözött, hogy egy szőrtelenítő készülék is lehet az, mivel automatikusan beállítja a szükséges fényenergiát számunkra. A vezeték nélküli kialakítás pedig nagyon kényelmessé teszi a használatát.

A villanófények elég éles fényt produkálnak, a bőrömön érzem is egy pillanatra, de semmiképpen sem fájdalmas vagy kibírhatatlan. Főleg ha egy gyantázáshoz képest nézzük, szinte felüdülés. Nem okoz pirosságot, sem foltokat. A beépített UV-szűrő pedig gondoskodik a bőr védelméről az UV-sugarak ellen. Egy kezemen 15 perc alatt végig mentem, ami alapvetően nagyon gyorsnak számít, csak akkor lett több idő, mikor a kislányom úgy gondolta kialudta magát és inkább engem szórakoztatna, így arra az időre félre kellett tennem. Este folytattam a másik kezemen is. Az információs kiskönyvben olvasott szerint 2 hetente lehet használni 1 bőrfelületen. Én ilyeneket mindig betartok, szóval arról nem tudok nyilatkozni, mi történik akkor, ha sűrűbben használom. A készülékben megbújó trükk pedig az, hogy a gyengéd fényimpulzusoknak köszönhetően a szőrszálak növekedése folyamatosan csökken. Azt leszögezném, hogy ez nem végleges szőrtelenítő, ha nem tartós. Bőrtípus függő kinek mennyi idő után kezd el csökkeni a szőrnövekedés és mennyi ideig nem nő vissza. A tartós pedig azt jelenti, hogy akár hónapokra kiváltja borotválkozást, ami főleg tavasszal és nyáron óriási előnyt jelent.  Semmi nem veszi fel a versenyt időben a Lumea-val. Gyantára is sajnos havonta szükség van. Biztonságosan használható érzékeny bőrfelületeken is, én egyedül az anyajegyeket hagytam ki a kezelés alatt. A kezemen 2 alkalom után vettem észre a változást, valóban kevesebb szőr nőtt vissza szerencsére, így teljesen megvagyok vele elégedve. A lábamon is használtam, ott gondolom az évek óta tartó borotválkozásnak köszönhetően jóval erősebb szőrszálak vannak, emiatt oda több időre van szükség, de már ott is kezdett látszani a fejlődés a teszt végére. Beváltotta a hozzá fűzött reményeket, sőt kellemes csalódást okozott. Öröm volt egy valóban kiváló készülékek tesztelni!

Fotó: Kollarik Ágnes


Különleges viselet

Az igazi női ruhadarab: a szoknya

Szerintem a szoknya az egyik, ha nem a legnőiesebb ruhadarab. Biztosan, mert kevés férfi visel szoknyát, így eléggé ki van sajátítva a nőknek, ami nem is baj! 🙂

Szeretem a klasszikus darabokat, a letisztult ceruzaszoknyákat, de még is kedvenceim közé tartoznak az a vonalú, mintás, midi szoknyák, mint pl. a képen található Glam Boutique virágos csodája. Természetesen ez egy különegesebb darab, nem feltétlen hétköznapokra való, de bármilyen eseményen megállja a helyét és biztosan nem jön szembe velünk egy születésnapi partiban sem.

Végre lejárt már a miniszoknya ideje, szerencsére nagyon kevés lányon lehet látni az utcán, bár lehet a szórakozóhelyeken azért elő-előfordulnak még, de ki a fene jár szórakozni gyerek mellett?? 😀 A kisugárzás belülről jön, nem kell ahhoz miniszoknya és kivágott felső, hogy jól nézzünk ki és mások is észrevegyenek, vagy legalább is érdekeljünk másokat, ne csak 1 éjszaka erejéig. A kevesebb néha több, ezt biztos alapokon nyugvó tapasztalattal mondom! 🙂

Fotó: Kollarik Ágnes

Szoknya és táska: Glam Boutique

Kabát: Zara

Cipő: Fashion Days


Szentkirályi Tehetségek

Szenkirályi tehetségprogram

A magyar Szentkirályi cégnek már többször volt szerencsém dolgozni. Most a legújabb tehetség programjukba kiválasztott fiatal sportolókat fotóztuk. Nagy élmény volt ilyen elhivatott és komoly gyerekekkel találkozni. Lenne mit tanulni Tőlük! 🙂

Fotó: Simon Péter

Smink: Huszka Barbara

Frizura: Huszka Petra


Fashion

Kreatív divat fotózás

Fotó: Fehér Lóránt

Smink: Mayer Lilla

Modell: Dana