Télből a nyárba gyerkőccel

Remélem felkészültetek a rengeteg outfit inspirációs és városnézős fotóra. 🙂

Szóval szerettünk volna lelépni a hideg elől egy kicsit. Ami biztos volt, hogy olyan helyre, ahol 20 foknál melegebb van és vihetjük a kisasszonyt is magunkkal. Mivel még csak egyszer ült repülőn, tavaly a máltai utazásnál, nem akartunk volna egyből egy Budapest-Miami útvonalat megtenni vele, mert nem egy tej megalszik a szájában típusú gyerkőc ő.  Na jó, ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor én nagyon szerettem volna, de apa nem engedett belőle, tudta, hogy durva kínzás lenne az nekünk, meg főleg a többi utasnak. Végül is örülök neki, hogy hagytam magam befolyásolni, mert igaza lett! (Persze, ezt neki sosem fogom bevallani 🙂 ) Dubai-ban voltunk már 2014-ben, de úgy voltunk vele, hogy biztosan nem láttunk mindent abban az 1 hétben, így azokat bepótoljuk most. Nem a tengerparton fekvős család vagyunk, vagyis apa az lenne, de én fél nap után megőrölök a semmittevésben (apa örömére 😀 ), szükségem van az impulzusokra, és erre nagyon alkalmas ez a nyüzsgő város.

Én naív anyuka, azt gondoltam, hogy szuper lesz mindkét utazásnál pont alvásidőben repülni, maximum a kezem zsibbad el, ahogy tartom a fejét. Na igen…hát oda fele aludt mondjuk 2 órát, de borzalmasan nehéz elalvás volt. Előtte 5x felszántottuk a gép utasait a folyosón, Léna örült módon, én pedig sűrű elnézéseket kérve közben 😀 . Majd végre sikerült zsibbadó kézzel tartani a fejét és mozdulatlanul ülni 2 óra 20 percet, hát így még nem vártam ébredést, mint akkor. Visszafele borzalmasabb volt, éjszaka szálltunk fel,10-kor. Egész délután altattam Lénát a szállodában, hogy aludja ki magát rendesen, majd este 10 fele elaludhat a gépen. Ebből az lett, hogy 3 órán keresztül ültem az alvó édesapja mellett a besötétített szálloda szobában, a kis zsivány meg játszott a kiságyában a duplo figuráival nevetgélve. Majd mikor fél7-re lementünk a szálloda elé a transzferhez, a kezembe bealudt. Ott kezdődött a kálváriánk! Nos, Őnagysága úgy gondolta, hogy végig alszik a gép beszállásáig, igen…a szállodától aludt egészen a gép ajtajáig. Mai napig nem értem hogyan?! Tudtam, hogy itt végünk! A gépen mesenézés, könyvolvasások megunása után jöttek a hisztik, ezt főleg a lábunknál fekve produkálta. Ennek kicsit örültem is, mert az ülések tompították a hisztiző hanghatásokat. 🙂 Természetesen az utolsó fél órában aludt be, mikor máskor tette volna?!…itt jött a kálváriánk kiteljesedése. A biztonsági öv bekötésénél felébredt, mint egy mérges szurikáta, akit nem hagynak pihenni és jött a keserves sírás a fáradtságtól, ezt egészen leszállásig prpodukálta. Kellemes 10 percünk volt, meg kell hagyni, és nem csak nekünk, hanem úgy az egész gépnek. A gyerekesek természetesen megértéssel nyugtázták, szerencsére sok volt belőlük a gépen. Akik meg esetleg csúnyán mertek nézni, csak annyit mondtam: lesz még Nektek is gyereketek, vagy lehet ezek után még sem! 😀

Egy +tipp: ha 2 évesnél kisebb gyerkőccel mentek Wizzair-rel, akkor az öletekben utazhat. Ha vesztek helyjegyet, mindenképpen az egyik az ablak mellé, a másik pedig a folyosó mellé szóljon, kihagyva a középső ülést. Nagyon ritka esetben ültetnek oda bárkit is, olyannal még nem is találkoztam. Így igazából ingyen van + 1 helyetek, ahol aludhat, játszhat a baba és sokkal komfortosabb is. Bár rajtunk visszafele nem segített ez sem már 😀

A szállásunk a Hotel Atana 4 csillagos szálloda volt (amit bookingon foglaltam), amiben volt gyerekmegőrző és játszóház egyben. Mi az őrzés részét nem használtuk ki, de ha nagyobb lett volna Léna, akkor biztosan. Ár-érték arányban tökéletesen megfelelt minden elvárásunknak ez a szállás. Szuper volt, hogy közel volt minden. Ráadásul ingyen transzfereket biztosít a város különböző pontjaira, amit mi ugyan nem használtunk ki, inkább taxiztunk, mert Lénával egyszerűbbnek tűnt. A kisasszony a végére már olyan ügyesen szállt be és szállt ki, mintha mindig gyerekülés nélkül közlekedne. Persze az elején folyton előre akart mászni, ezt a taxisok többsége szuperül kezelte, amit én természetesen nehezebben, mert nem engedtem, volt is hiszti belőle. Lénánál egy módszer jön be a hiszti kezelésére, mégpedig az, hogy nem foglalkozunk vele. Nem nézünk rá, nem szólunk hozzá. Az út során végig ezt a megoldást alkalmaztuk és szerencsére bejött. Párszor pár helyen lefeküdt a hisztivel a földre, de 1 percig tarthatott csak.

Taxik egyébként mindig mindenhol vannak, gyorsak, megbízhatóak, pontosak és nem drágák. Szerintem a legjobb módja a közlekedésnek ott.

Minden utazásnál fontosnak tartom, hogy aktívan kitöltsük a szabadidőnket, hiszen azért utazunk el messzire, hogy lássunk, tapasztaljunk, élményeket gyűjtsünk, megismerjük a helyi kultúrát, történelmet és szép emlékeket vigyünk haza. A családból sokan mondták, hogy ne vigyük Lénát, hiszen úgy sem fog emlékezni rá, csak nyűg lesz neki és nekünk is. Én ezt nem így gondolom, persze nehézkesebb vele minden, mint volt annak idején kettesben. Viszont egy család vagyunk és miatta vagyunk egy család, így hozzánk tartozik. Ő valóban nem fog rá emlékezni, viszont mi igen, és ez legalább olyan fontos. Öröm volt látni, ahogy szaladgált a Marina partszakaszon, ahogy élvezte a februári fürdőzést, ahogy játszott a meleg homokban, ahogy megfigyelte a helyi lakosok öltözködését, ahogy barátkozott a taxisokkal, szállodai alkalmazottakkal. Azt sem bánom, hogy tapasztal, szokja az utazós helyzeteket. Vallom, hogy minél előbb szoktatjuk dolgokhoz, annál könnyebb lesz vele/neki/nekünk később.

Természetesen babakocsi nélkül sehova nem mentünk, hiszen Léna 1 pillanat alatt életveszélyessé válik, vannak helyzetek, mikor a legjobb helye a kocsiban van, bekötve. Másrészt a délutáni alvásokat ott oldottuk meg, miközben sétáltunk, ebédeltünk, kávéztunk, várost néztünk.

Első nap a Marina partot néztük meg, ami szuper egy izgő-mozgó gyerkőccel, mert semmi baj nem érheti rohangálás közben. Léna nagyon élvezte. Be is aludt a kellemes levegőn, majd bementünk vásárolni a Marina Mall-ba, ami sokkal jobb, mint a Dubai Mall. Kisebb, jobban átlátható, van benne minden, amire szüksége lehet az embernek, pl. játszóház szakemberekkel, akik foglalkoznak a gyerekekkel, míg te vásárolsz. Mi ezt Léna kora miatt nem próbáltuk ki, csak úgy, hogy ott voltunk mi is. Majd elmentünk a Burj Khalifa-hoz, ahol megnéztük az esti szökőkút játékokat. A kisasszonynak találtunk ott egy szuper játszóteret, így ő is boldog volt.

Második nap elmentünk a kedvenc helyemre, a Madinat Jumeirah-hoz, ami még mindig gyönyörű. Ott végig babakocsiban ült Léna, hiszen semmi nem volt a járda és a víz között, ami visszatartotta volna őt attól, hogy belemenjen és márpedig ő bele is ment volna, ha tehette volna. 😀 Muszáj volt elvonni a figyelmét a vízről, amit fagyival és mesenézéssel igyekeztünk. Jaj igen, a tablet mindig nálunk volt, joker kártyaként. Nagyon sokszor hasznát is vettük. Mindenképp úgy menjetek oda, hogy van időtők leülni valamelyik taverna-ba egy kávéra, sütire, esetleg egy ebédre. Nagyon hangulatos hely, nem szabad kihagyni! Onnan pedig egyenesen a Burj Khalifa-hoz mentünk, mert fél2-re volt előre megvásárolt jegyünk a 124 és 125-ik emeletre.  Ott a sorban kaptam egy enyhe agyvérzést, mikor közölte az őr, hogy a babakocsit tegyük le a megőrzőbe. Tudtam, hogy itt végünk, hiszen Lénával babakocsi nélkül ( min. fél óra míg felérünk) kész őrület lesz. Itt vettem elő a a Kiddiez pillangós hátizsákját, aminek a fogójánál egy „póráz” szerűség található. Tudom, hogy ez nagyon megosztó a mai világban, de az, akinek nyugodt gyereke van, higyje el, a legbiztonságosabb találmány olyan családok számára, ahol a gyerkőc zsigereibe bolhák élnek és soha meg nem állnak: pattognak, ide-oda futnak, minden vezényszó ellenére.(ezen vitatkozhatunk, hogy ez az elrontott nevelés vagy tényleg személyiségfüggő, szerintem az utóbbi ). Léna gondolkodás nélkül elszalad, úgy hogy hátra sem néz, na ezt egy Dubai Mall-ban kivitelezni életveszély, hiszen én magam sem tudom ott kiismerni a dolgokat, hiába jártam már ott. Kaptam egy negatív üzenetet, meg másik pozitív 10-et, ahol megkérdezték hol vettem 😀  Szóval visszatérve a Burj Khalifa-hoz, nagy nehezen feljutottunk, sok türelem és egy erős hát kellett hozzá, mert Léna csak nekem engedi, hogy cipeljem. Fent pedig nagyon aranyos volt, tényleg elcsodálkozott a magasságon, nézett lefelé, próbálta kidugni a kezét, nyalogatta az üveget 😀 . Persze ez kb. 3 percig tartó nyugalom volt, utána folytatódott a folytonos rohangálás. Felmentünk a 125.emeltre, ahol leheveredtünk a babzsákokra, Lénának mesét kapcsoltunk, mi pedig mellé kuporodtunk és gyönyőrködtunk a kilátásban. Bármennyit ott tartózkodhatunk egyébként, sokan laptopokkal ültek az ablakokban, mert ingyenes wifi is található ott fent.

Mindenképpen szerettem volna elmenni egy fakultatív Abu Dhabi kirándulásra is. Léna miatt privát utazást választottunk, ami nagyon jó ötlet volt. Mi a www.dubaiprogramok.com céggel utaztunk a mecsethez és a fővárosba, ezek mellett pedig velük intéztük a transzfert is. Megbízhatóak, korrektek, naprakészek és nagyon segítőkészek, csak ajánlani tudom Őket.

1 nap lementünk a strandra is, a Marina Beach-re, pont jó napot választottunk ki, mert izzasztó meleg volt. A víz kb. 25 fok volt, így órákat azért nem mártoztunk meg benne, de Léna imádta. Itt fontos megemlítenem, hogy december-január-február Dubaiban még nem a nyaralós meleg, inkább a kirándulós,városnézős az időjárás. Sokan mondják, hogy decemberben is lehet fürdeni, igen lehet, csak nem lesz kellemes! Ezt az idegenvezetőnk is megerősítette, aki 2 éve ott él, hogy ha nyaralni szeretnénk akkor március, április, május eleje, szeptember, október és még esetleg november a legalkalmasabb a fürdőzésre/nyaralásra. Február szeszélyes, volt eső, szél, izzasztó meleg is azon a héten, mikor voltunk.

Van egy hely Dubai-ban, ami meseszép, még is kevés magyar turistát látunk oda ellátogatni. Ez a Miracle Garden. Egy virágoskert, ami tökéletes a kikapcsolódásra, pihenésre, sétálásra. A helyi kisiskolások is ott bandáztak suli után. Aki szereti a virágokat és szeret fotózni, annak ez a mennyország. Fontos viszont, hogy kb. májusig tart nyitva, mert utána a nagy meleget már nem bírják a növények sem. De beszéljenek inkább a képek:

Összességében remek nyaralás volt. Fáradtan ugyan, de feltöltődve szuper emlékekkel jöttünk haza. Lénával együtt nagyon jól éreztük magunkat. Szívből ajánlom családoknak a helyet, hiszen minden van, amire csak szükség lehet. Az üzletekben is minden megtalálható, ami otthon, sőt…Fejlettebbek, mint mi, minden szempontból, szinte nem is kell semmit vinni itthonról. Lénának mézédes gyümölcsöket tudtunk adni, ami nagyon jólesett így februárban mindannyiunknak. Nagyon gyerekcentrikusak, szinte mindenhol volt kedves szó hozzánk. Ha egy nagyon jó kis étterembe szeretnétek beülni, akkor próbáljátok ki a Marina Mall-ban a Shakespeare kévézót imádtam a hangulatát és finom ételeket ettünk ott. A Burj Khalifa-ba mindenképp ajánlatos előre megvenni a jegyet és ha tehetitek hétköznap menjetek fel, mert sokkal kevesebben vannak. Abu Dhabi-t se hagyjátok ki, gyönyörű a mecset és az Emirates Palace, ahol aranyporos kávét ihattok. Ha szeretnétek apának is kedvezni, akkor elmehettek a Ferrari parkba is, ahol a világ leggyorsabb hullámvasútja van a forma1-es pálya mellett. Mi azt 2014-ben kipróbáltuk, hát durva volt, az arcunk eltorzult a gyorsaságtól. 🙂 Léna még kicsi volt hozzá, így most nem mentünk el, de 4 éve az Atlantis csúszdaparkban is voltunk, azt sem szabad kihagyni, mindenképp visszamegyünk majd, mikor Léna nagyobb lesz.
Az öltözködésről még annyit, hogy én mindig figyelembe veszem a helyi kultúra szokásait. Próbáltam nem kihívó ruhákat felvenni, bá amúgy sem vagyok az a fajta, de mindig volt nálam farmerkabi, hogy ha olyan helyre megyünk, takarjam, amit kell.

Más információ most nem jut eszembe, így jöjjenek a hátralévő fotók és kérdezhettek nyugodtan is.

Köszönöm, hogy itt voltatok és elolvastátok, remélem segítségetekre voltak a leírtak! <3