Még várandós sem voltam, de ismerve magamat (aki utálja a felesleges szabályokat és idegesítik a kötelező, monoton törvények 🙂 ) tudtam, hogy semmit nem fogok röghöz kötni Léna nevelésénél és étkezésénél. Nem voltak elvárásaim, sem elképzeléseim, hogy majd mit hogyan fogunk csinálni. Gondoltam, majd rögtönzök.

Az elmúlt 27 év alatt megtanultam, hogy napról napra változunk, változik az élethez és pillanatokhoz fűzött gondolataink/szabályaink. Amitől 10 évvel ezelőtt frászt kaptam volna, ma ott laza vagyok, és pont így van ez fordítva is.  Nem akarom Őt tiltani pl. a  tv nézéstől, hiszen pont ezzel fogom elérni azt, hogy majd nagyon érdekelje a dolog. Mindenbe csempészek szabályokat természetesen én is, hiszen mindent még sem lehet megengedni, de igyekszem ezt igazságosan elosztani. Lehet mesét nézni, de csak módjával, reggel és este, lehet enni néha édességet és lehet tabletezni, engedem egyedül enni, engedem disznólkodni (sőt ezen még jókat is szórakozunk 🙂 ), engedem pacsálni, futkorászni, homokot enni, kavicsokat megnyalni, telefont felvenni, liftezni (pedig a földszinten lakunk 😀 ). Ezek mind hozzátartoznak a gyerekkorhoz és ahhoz, hogy majd laza, nyugodt felnőtt legyen belőle. Nem szeretném, ha komplexusai és megfelelési kényszerei lennének idegenek felé, csak mert a szociális közösség ezt várja el. Szeresse magát, az életét és törekedjen a belső elégedettségre/egyensúlyra. Anyukám mondott mindig egy nagyon fontos mondatot, ami alapján nevelem Lénát, mégpedig, hogy ha “Tiltva nevelsz, hazudni tanítasz!”.  Én nem szeretném, hogy a felesleges kötött szabályok miatt ne legyen majd velem őszinte a lányom. Szeretném, ha mindig bizalommal fordulna hozzám. Ne féljen önmaga lenni, merjen beszélni az ötleteiről, gondjairól, vágyairól.

Lazának tartom magam az étkezéseivel kapcsolatosan is, adok neki joghurtokat (imádja a Landliebe tejtermékeket, én meg sosem fosztanám meg tőle 😉 ) rudikat, sütiket és nemcsak BIO-t (természetesen mindig rendes, a főtt étkezések után) , mert tudom, hogy majd ha bekerül a közösségbe és olyannal találkozik, amivel addig otthon nem, majd sokkal jobban fogják foglalkoztatni, mint így. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nálunk egészségtelen életmód folyik, mert nem, csak azt gondolom meg kell találni az arany középutat mindig mindenben. A legfontosabb pedig ugyanez a nevelésnél is: megtanítani Lénának, hogy semmi sem csak fekete és fehér, mindig van lehetőség választani és mérlegelni, megtalálni a legjobb megoldást, ami mindenkinek jó.

Fotó: Kollarik Ágnes

Ruha: Zara