Bár sosem voltam az a hátizsákot és bakancsot magamra öltő és túrabottal a kezemben erdőt járó típus, azért a természetet nagyon szeretem. Szeretem a változatosságát, a színeit, az egyszerre megnyugtató és feltöltő energiáit.

Minden évben igyekszünk úgy összeállítani a kirándulásainkat, hogy legyen benne éppúgy erdő, mint tenger, vagy épp dombos-hegyes terület is. Hiszen mindegyiknek megvan a maga bája, képtelenség megunni őket. Nyáron imádok gyönyörködni a tenger ezernyi árnyalatában, a türkiztől mélykékbe hajló habokban, míg ősszel alig várom, hogy kicsit erdő közelében lehessek. Főleg élvezem, ha olyan dimbes-dombos tájon vagyunk, ahol szőlő is terem, esetleg egy jónevű borászat kertjében süttetem az arcom a későnyári napsugarakkal. Közben meg kortyolom valamelyik kedvenc boromat. Mert mind tudjuk, hogy az bizony elengedhetetlen az idillhez! 😉

Régi téli álmom az is, hogy egy szilvesztert valami osztrák, vagy svájci kis alpesi házban töltsünk, kint óriási hóval, bent kandallóban ropogó tűzzel. Elképzelem, hogy ezt most már Lénus is hogy élvezné: napközben szánkóznánk, hóembert építenénk, este pedig bekucorodnánk egy forró teával a kályha mellé és olvasgatnánk.

No és a tavasz és nyár. Szerintem ez a kettő vagyok lélekben én! Egy virágoskert, megannyi vibráló színnel és lüktető energiával. Imádom a tavaszban az újjászületést, ahogy minden egyes nappal egyre több a fény és a jókedv. Azt hiszem, ez át is jön az öltözködési stílusomon: amikor csak tehetem, formákat, virágokat, harsány, de kellemes színeket öltök magamra.

Én így válok eggyé a természettel: így örülök neki és így fejezem ki a stílusom. Szeretem a természetet és a természetességet is. Azt gondolom, hogy mindenkinek szíve joga úgy alakítani a külsejét, ahogy szeretné és amit csak szeretne kihozni magából.

Persze ez nem azt jelenti, hogy nem emelem ki magamon a szépet, vagy épp kompenzálom a vélt vagy valós hiányosságaimat, pont ellenkezőleg! Játszom a mintákkal és színekkel, de arra nagyon figyelek, hogy önmagam maradjak.

Sokáig azt gondoltam, hogy mindenképp messzire kell mennünk ahhoz, hogy magunk mögött hagyjuk a város lüktetését, de szerencsére egyre több olyan helyet fedezek fel Budapesten is, ahol – mintha csak egy lakatlan szigeten lennék – elvonulhatok a stresszes hétköznapok elől. Az én személyes kedvencem az ELTE Füvészkertje. Kis tavak, óriási bambuszok, madárcsicsergés és árnyat adó fák várnak. Ráadásul nincs is olyan messze, így időnként bedobok egy táskát meg egy piknikkosarat a kocsiba, és Lénussal elmegyünk a mi kis ’titkos kertünkbe’. Kifekszünk a pokrócra (jó, én kifeküdnék, ő meg fél percenként rohanna bele valamelyik tóba vagy tócsába), elmajszolunk valami finomságot, vagy épp felhörpintjük a napi Landliebe ivójoghurtunkat és alig egy óra múlva feltöltődve és mosollyal az arcunkon távozunk.

Ó igen, és még egy tipp: Ha tehetitek, SAKURA ünnepekor (cseresznyefa virágzás) mindenképp menjetek ki! Egy darabka mesés Japán, ahova csöppenhettek!

És Nektek mi a kedvenc természetbe kimozdulós helyetek?

 

Fotó: Kollarik Ágnes

Ruha: Zara

Szandál: Ecipő és Stradivarius (piros mintás)

Napszemüveg: Dolce&Gabbana

Kalap: H&M

Óra: Fossil