Útikalauz Rómába, az örök városba

2010-ben már jártam Rómában a családommal és az első szerelmemmel. Fantasztikus nyaralás volt, autóval bevettük Toszkánától Rómáig és Korzika szigetét. Mennyi minden változott azóta. Emlékszem mindenre, de mint ha nem is én lettem volna, azt hiszem,  talán nem is én voltam, az a 20 éves Dóri volt, cserfes, életvidám, gondtalan, szeleburdi, szerelmesen szerelmes. Nem mondom, hogy néha nem hiányzik az, aki akkor voltam, de változunk, semmi sem állandó és ez így van jól. Most, itt ülök 27 évesen, hallgatom ahogy szuszog mellettem a kislányom, egy másik házban, egy másik szerelemmel és egy teljesen más Dórival, egy komolyabbal, aki pár napot Rómában töltött ismét, 7 évvel később, már nem 20 éves szeleburdiként, hanem 27 éves anyukaként. 😉

Először is leszögezném, hogy szívem szerint vittem volna Lénát, de végül örültem, hogy nem vállaltuk be. Tömeg – tömeg hátán, sehol senki nem figyelmes a másikkal, jobb volt itthon hagyni a kisasszonyt nyugalomban nagyiéknál. 😉

A Hotel Trevi -ben szálltunk meg, ami nagyon jó ötletnek bizonyult. Rómában érdemes a belvárosban szállást foglalni. Tény, hogy drágább, de az időnket nem vesztegetjük a közlekedéssel, másrészt a közlekedés sincsen ingyen. A központban pedig gyalog bejárható minden. Egyedül a Vatikánhoz mentünk el taxival. Az utazást a Wizztours-al foglaltuk, most próbáltuk őket először. Semmi rossz tapasztalatunk nem volt velük. Nagyon sok utazást és szállást néztem össze, ár-érték arányban lényegesen a Wizztours érte meg a legjobban. 

A szállás 3 csillagos, szépen berendezett belvárosi hotel, tetőteraszos reggelizővel, na nem mondom, hogy nem ez dominált a választásban 🙂 A Trevi-kút  10 lépés volt , a Spanyol lépcső és Villa Borghese 5 perces séta, a Colosseumhoz 20 perces út vezetett a  hangulatos,macskaköves sikátorokon át. Szóval remek elhelyezkedés és tetőtéri reggeli, ez csak nyertes választás lehet! Igaz, a wifi akadozott első nap, csak a wc-ben lehetett fogni valamennyire, még jó, hogy kicsi volt a szoba, így tudtunk beszélgetni egymással úgy is, hogy én közben a wc-n ülve próbáltam a leveleimre válaszolni 😀

A tömeg iszonyatos, pedig még nincs is nyár. Így úgy döntöttünk, na jó döntöttem :D, hogy hajnalban felkelünk és megnézzük a legközelebbi látványosságokat. Így a Trevi-kutat  és Spanyol lépcsőt is megcsodálhattuk emberáradat nélkül. Hihetetlen jó érzés volt az a csend, a reggel friss illata, és a munkába menő lakosok siető lépéseit nézni. Órákig tudtam volna ülni a Spanyol lépcsőn, de már 8 fele sajnos egyre többen jöttek és veszítette el ezt a nyugalmat sugárzó hatását. Apropó, időjárás: szerintem május a legjobb időpont a városlátogatásokra. Kellemes tavaszi idő volt, kb. 25 fok lehetett. Mivel ez egy stílussal foglalkozó weboldal, így ez sem maradhat ki egy utazó cikkből. Nagy bőröndöt vittünk, 2 kézipoggyász helyett, ami szintén jó döntés volt. Olcsóbban jöttünk ki és sokkal több cuccot vihettem, így felkészülhettünk az esetleges hűvösre is. Már nyári ruhákat vittem, blézerekkel és farmer kabátokkal, tökéletesen megfeleltek belebújós kiscipőkkel. Az biztos, hogy a legfontosabb egy kényelmes lábbeli, mikor várost nézni megyünk.

Van egy olyan fura mániám, hogy akárhol járok a világban, próbálok az adott országhoz vagy városhoz öltözni. Ez nagyon könnyű főleg francia- és olaszországnál.  Itt igyekeztem a virágmintákat, a csipkéket előtérbe helyezni, egy kis fodorral feldobva. Azt hiszem sikerült kicsit olaszosra venni a stílust, bár még tudtam volna fokozni, csak kevés nap volt rá adva. Nagyon közel érzem magamhoz a francia és olasz divatot/stílust, sőt az olasz életérzést is. Olyan lelkesen figyeltem, ahogy magyaráznak, mellé a kezükkel is artikulálnak, de még telefonálás közben is. Imádom ezt a mentaliást, temperamentumot, életszeretetet. 🙂 Érdekesség, hogy bárhol járok, az ázsiai turisták bírják a stílusom, folyton fotóznak vagy fotózkodnak velem, még Szentendrén is előfordult áprilisban, na ez nem volt másképp most sem. 😀 (egyébként nagyon csinosan fel tudnak öltözni, az olaszok mellett ők voltak a legdivatosabbak) A másik különlegesség, hogy kivétel nélkül mindig mindenhol orosznak néznek, aminek ha a politikai hátterét nézzük, nem túl hízelgő, de ha már a stílus oldaláról figyeljük meg, akkor kifejezetten jóleső érzés. 🙂

Ha mindenhova szeretnénk bemenni, akkor Rómára biztosan kell 5 nap, mi 3 napot voltunk és mindent meg tudtunk nézni kívülről, mindenhova eljutottunk kényelmesen, nem rohanva (bár én folyton rohanok 😀 ) A Szent-Péter bazilikájának kupolájába szerettünk volna felmenni, mert az kifejezetten megmaradt bennem 7 évvel korábbról , hogy meseszép a kilátás, de természetesen mi okosok fél9-re értünk oda vasárnap reggel, amikor is a Pápa tartott misét 9-től. Milyen hétalvóak ezek a katolikusok 😀  Kivetítőkön néztük egy ideig, és engem, mint nem vallásos embert, nagyon fura érzés kerített hatalmába a Pápát hallgatva. Még a hideg is kirázott, az emberben láthatatlanul is van egy tisztelet felé, főleg, hogy Ferenc Pápa még szimpatikus is az eddigiekhez képest.

Ami az idegeimre ment Rómában, az a sok fekete árus. Mindig, mindenhol ott vannak. Az ember 1 percre sem állhatott meg fotózni, mert már ott árulták a számban a portékájukat. Nem lehet tőlük romantikázni, beszélgetni, se várost nézni lassan. Sőt, a Navona téren beültünk ebédelni egy étterembe és még ott is oda jöttek hozzánk, na azt hiszem ott veszítettem el a türelmemet velük szembe. A pofátlanság teteje. Ami kellemes csalódás volt, hogy a taxisok sehol sem akartak átvágni bennünket, teljesen korrekt áron utaztunk velük, ellenben a gyümölcsárus, aki jól lehúzott jó pocsék gyümölccsel. 😀 Összességében szép 3 nap volt, jó volt feltöltődni, kikapcsolni, sétálgatni és új impulzusokat gyűjteni. Ajánlom mindenkinek Rómát, csodás úti cél!