Koppenhága - 4 nő, 2 szingli, 2 anya, 1 hostel, 2 emeleteságy, 4 hátizsák és rengeteg röhögés.

Adott 4 nő, 20-as évek elejétől a 30-as évek végéig (Bocsi Kata) :D, szingliktől az anyákig. Utóbbiból akad kettő is. Orsi barátnőm és én. Orsi, akit egyébként Zsigmond születése előtti napokban ismertem meg, de már évekkel előtte olvastam a blogját, amit a Hortobágyi Rántott Vombat névre keresztelt. Itt jön elő a hitem a sorsban, hogy akiknek találkozni kell, azok bizony fognak is. 🙂

Szóval fogtuk magunkat, na meg egy kis iciri piciri hátizsákot (Jézusom, soha de tényleg soha, sehova sem mentem ilyen kevés cuccal, de így is benyomorítottam még egy cipőt a táskámba. 2 nap, ugyanabban a nadrágban és kabátban, legalább a cipő és sapka legyen más, nem igaz? Na ugye! 😀 ) és majdnem lekésve a járatot, (mert egy kissé eldumáltuk az időt a repülőtéren egy kávé és pálinka társaságában) sikerült meglátogatnunk Koppenhágát.

Valamiért soha nem érdeklődtem a skandináv vidékek irányába (tudom, ez az én szegénységi bizonyítványom, hobbi utazóként 🙂 ), ezért is örültem, mikor Orsi meghívott a rövid koppenhágai kirándulásukra.  Mivel én voltam a potyautas, úgy voltam vele, hogy rá bízom magamat a szervezőkre. Nyugodt voltam, hogy Kata tudja hova megyünk és mit nézünk meg. Így is volt, a 1,5 napba nagyon sok minden belefért. Koppenhága kis város, hangulatos utcákkal, szép épületekkel.  Én az angol és holland hangulatot véltem felfedezni a sétálgatások alatt. Az emberek biciklivel járnak, türelmesek, nyugodtak. Nincsenek dudálások, kiabálások, rohanások. A férfiak nagyon stílusosak, itt végre merik hordani a szabott vagy szűkített öltönyöket, és hát még milyen jól is áll nekik! Sosem voltak az eseteim a szőke férfiak, na de itt kéremszépen, elvesztette jelentését ez a szó. 🙂 Láttam pár stílusos nőt is, főleg bundákban flangálnak, és merik a színeket viselni. Találkoztam 1-2 streetfashion fotózással is, ez hasonló, mint itthon. A különbség annyi, hogy itt valóban azt hordják a lányok az utcára, amit bemutatnak a socialmedia-ban.  Voltunk Christiania-ban, ami egy külön kis közösség, legalális vagy illegális drogokkal. Szóval lehet, hogy én az évek alatt megöregedtem, vagy mióta Léna anyukája vagyok a lazaságom elpárolgott, de paráztam ezen a környéken. Csak férfiak, lepukkant házak, kétes arcok és a tudat, hogy ez egy “miniállam”saját törvényekkel. Miután mindenki megfordult utánunk és a szó nem jó értelmében, úgy döntöttünk 3 az 1 ellen szavazattal, hogy elengedjük ezt a környéket és kifelé vesszük az irányt. A kapun csak annyi állt, hogy Visszalépés az EU-ba. Azt hiszem, ez mindent elmondott a környékről. Fotózni természetesen nem lehetett, így nem is mertem beszariként, ennél fontosabb a fényképezőm. 🙂

Összességében Koppenhága nagyon szimpatikus város. Ha 1-2 napos városnézésre készülünk, teljesen kielégíti a vágyainkat. Tavasszal még jobb lehet, mikor már biciklire is lehet pattani, mert nem zavarja a nem létező 1 fokos, 50km/óra sebbeségű szél az arcunkat 😀 Repülőút 1,5 óra, így az is tökéletes távolság. Rengeteg bio éttermük van, és mivel a társaság fele afelé orientálódik, kipróbáltam ezeket az ételeket. Hát nem mondom, hogy a kedvenceim lesznek, de néha jó elhagyni a komfortzónát és újdonságokat kipróbálni. Itt mindenki megtalálja a számításait, igazán cosmopolitan város.

Tehát remek kis út volt, rengeteg új élménnyel! <3

Továbbá beszéljenek a képek! 🙂